2017. május 30.  Kedd
Közepesen felhős 11 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. május 30.  Kedd   Janka, Zsanett
Közepesen felhős 11 °C Közepesen felhős

John Fitzgerald Kennedy 100

A kiegyezés napja

Palásthy Ágnes: Arabella sportol

Lechner összes

John Fitzgerald Kennedy 100  
100 éve, 1917. május 29-én született Brookline-ban John F. Kennedy, az Egyesült Államok harmincötödik elnöke.
A kiegyezés napja  
150 éve, a kiegyezés évére Ausztriának szüksége volt Magyarországra, hogy birodalmi státusát fenntarthassa.
Palásthy Ágnes: Arabella sportol  
Palásthy Ágnes meséje hatalmas kaland gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Lechner összes  
Lechner Ödön a nemzeti építészet apostola volt, aki alkotásaival ma is hat. Aki kinyitja ezt a szép albumot, megtapasztalja művészi erejét.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Kodály Zoltán története című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Kodály Zoltán története

Szerző: / 2017. március 6. hétfő / Kultúra, Zenevilág   

“Sokkal könnyebb, ha a gyermek első zenetanára az édesanyja.” 50 éve, 1967. március 6-án halt meg Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, zenetudós, akadémikus.

“Minden költőnek, minden írónak – így mondanám – meg kellett előbb tanulnia a nyelvet, egyik sem hozta magával a bölcsőjéből. Mindegyik nagy költőnk egyúttal filológus is volt. Csak hármat említek Önnek: Csokonainak nagyon sokat kellett bajlódnia a nyelvvel; abban az időben tudniillik még nem voltak tisztában vele, hogy tulajdonképpen milyen a helyes magyar nyelv, sőt, ellenkezőleg, sok egymással ellentétes nézetet vallottak és állandóan vitatkoztak emiatt. A második Vörösmarty volt, aki még külön írást is gondolt ki. A mi írásmódunk ugyanis eléggé nehézkes, mert egy egyszerű hangot két betűvel jelöl. Vörösmarty megpróbálta ezt leegyszerűsíteni. És a harmadik Arany volt, költőnek is a legnagyobb, akit tudományos munkásságáért is a legtöbbre kell értékelni, és aki a vers problematikájáról, a verstanról sokat töprengett és sokat is írt. Mert teljességgel tisztázatlan volt, hogy mi a magyar vers.” (Kodály Zoltán – Lutz Besch: Utam a zenéhez)

1882. december 16-án született Kecskeméten. Édesapja, Kodály Frigyes MÁV-tisztségviselő a következő évtől Szobon, 1884-től pedig Galántán volt állomásfőnök, fia itt szerette meg a nép dalait. Apja és lengyel származású anyja (Jalovetzky Paulina) egyaránt rajongott a zenéért. Kodály alsóbb tanulmányait a galántai népiskolában és a nagyszombati érseki főgimnáziumban végezte, 1900-ban jelessel érettségizett.

Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző, zenetudós (Fotó: Fortepan)Tanulmányai mellett, szinte teljesen a maga erejéből megtanult hegedülni, gordonkázni és zongorázni, s a partitúrákból megismerkedett a zeneirodalommal. Budapesten a bölcsészkar magyar-német szakán tanult, emellett beiratkozott a Zeneakadémia zeneszerzés szakára is, ahol 1904-ben szerzett diplomát. A következő évben kezdte el a népdalgyűjtést és megismerkedett Bartók Bélával, – közös kiadványuk 1906-ban jelent meg Magyar népdalok címmel. Első zenekari darabját, a Nyári estét is ebben az évben mutatták be, s ekkor kötött házasságot Sándor Emmával.

“Egyébként engem mindig Bartókkal emlegetnek. De ha valakit érdekel, hogy néhány művünket közelebbről megnézze, hamarosan rájön, hogy milyen nagy köztünk a különbség, pedig mind a ketten ugyanarról az alapról indultunk el, és a népzene mindkettőnkre nagy hatást tett. A mi kettőnk esetében azonban megmutatkozik, milyen különböző módon reagálhat két ember egy és ugyanazon dologra.” (Kodály Zoltán – Lutz Besch: Utam a zenéhez)

Külföldi tanulmányútja és újabb népdalgyűjtő körútja után a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. A modern zene népszerűsítésére és népdalgyűjtésre irányuló Bartókkal közös törekvései azonban rendre elakadtak a közönség közönyén és a hivatalos körök ellenállásán. Kodály 1917-1919 között a Nyugatban megjelent cikkeiben a népzene jelentőségét hirdette és lefektette a Bartók-esztétika alapjait. Az 1918-as polgári forradalom idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezték ki. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették és hét évig nem taníthatott.

Elszigeteltségéből a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki 1923-ban, 1926-ban pedig Háry János című daljátéka is világsikert aratott. 1932-ben mutatták be a Székelyfonót, operai méretű népballadáját, amely hamarosan a milánói Scalában is színre került. Sorra születtek jelentős művei: a Marosszéki táncok (1927-1930), a Galántai táncok (1933), a Buda visszavételének 250. évfordulójára írott Budavári Te Deum (1936), a Fölszállott a páva (1939), a Concerto (1940).

Nevelői tevékenysége egyre szélesedett, ének- és olvasógyakorlatokkal, műveivel segítette a magyar kórusmozgalmat. Zeneelméleti tevékenységének jelentős állomása volt A magyar népzene című monográfiája (1937). Kodály rokonszenvezett a népi írók mozgalmával, a Márciusi Front tevékenységével, tiltakozott a faji megkülönböztetésen alapuló törvények ellen. 1942-ben, hatvanadik születésnapján a zenei élet ünnepelte, s a kormánytól is kapott kitüntetést, egy évvel később az MTA levelező tagja lett.

Középen Kodály Zoltán (1882-1967), Zeneakadémia, Nagyterem, 1942 (Fotó: Fortepan)

A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett, de közben befejezte Missa brevisét – ez lett 1945-ben a főváros második világháború utáni első zenei bemutatója. Részt vett a demokratikus megújulásban, ő lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946-1949 között pedig az MTA elnöke, de maradt ideje külföldi hangversenykörútra is. 1948-ban mutatták be a Czinka Panna című daljátékát (a szöveg Balázs Béla műve), 1951-ben a Kállai kettőst a Magyar Állami Népi Együttes előadásában. 1951-től jelentek meg a Magyar Népzene Tára kötetei – a kiadásra Bartók és Kodály még 1913-ban tett javaslatot, a megvalósítást 1934-től Bartók, majd az ő Amerikába távozása után Kodály irányította. Az ötvenes évek elejétől a zeneoktatásban is érvényesültek Kodály elképzelései.

“A szakmabeli zenészek a foglyai leginkább a megtanult és hagyományossá vált dolgoknak; annyira, hogy képtelenek megszabadulni tőlük.”

Utolsó nagy művei a Mohács (1965) és a Laudes organi (1966). Első felségének halála után, 1959-ben vette feleségül Péczely Saroltát. Háromszor kapta meg a Kossuth-díjat (1948, 1952, 1957), a Magyar Tudományos Akadémia három emlékkönyvet adott ki tiszteletére, számos egyetem avatta díszdoktorává és 1965-ben megkapta a Herder-díjat is.

Kodály zeneszerzői pályájára a népdalgyűjtésnek és rendszerezésnek, valamint Debussy munkásságának volt nagy szerepe, később hatott rá Bach, Palestrina és a verbunkos zene. Nem volt forradalmi újító, inkább megőrző-összegző művész, zenéje homogén és eredeti. Kórusművei a vokális zenének csak Palestrinához hasonlítható csúcspontját jelentik, zeneszerzői munkásságának legkiemelkedőbb darabja a Psalmus és a Te Deum.

Kodály Zoltán (1882-1967), zeneszerző, zenetudós (Fotó: Fortepan), 1959

“Egyébként nem felel meg a történelmi igazságnak, ha azt mondják, hogy a mesterek műveit a maguk korában nem ismerték el. Ez részben optikai tévedés is. Régebben tudniillik mindig csak egy igen kis körnek volt alkalma rá, hogy az újdonságokhoz jusson. Ez azonban mindig nagy lelkesedéssel fogadta az új műveket. Hajlamos volnék azt mondani, hogy az új zenét mindig csak a kortársak tudják igazán megérteni.” (Kodály Zoltán – Lutz Besch: Utam a zenéhez)

Zeneszerzőként kialakította a magyar prozódia elméletét és gyakorlatát. Korszakalkotó munkát végzett Bartók Bélával együtt a magyar népzene gyűjtésében, feltárásában. A népzenekutatás mellett jelentős volt munkássága a néprajz, zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. A magyar zene érdekében tudományszervezéssel és ismeretterjesztéssel is foglalkozott, meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének lehet a széles körű zenekultúra alapja. Felismerte az ifjúság zenei nevelésének fontosságát, és egész életén át ezért az ügyért harcolt, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás (szolfézs) alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma már világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában.

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek