„És váratlanul rádöbbentem, hogy az igazság: éltető elem, tajtékos-friss hullám, amely egyre tovább sodorja az ember önmaga megvalósítása felé.” Lawrence Durrell angol író 25 éve, 1990. november 7-én halt meg.
„Ajánlás verseskötetben: „Szabálytalan időközönként szedjünk belőle egyet-egyet, és hagyjuk elolvadni a lelkünkben.””
Indiában, a tibeti határ közelében fekvő Dzsalandár városában született 1912. február 27-én. Egész életében azt vallotta, hogy három kultúra, az európai, az indiai és a tibeti keveredése határozta meg gondolkodását, de leginkább „tibeti mentalitása” van. Boldog gyermekkora tizenegy éves korában ért véget, amikor hajóra tették, hogy Angliában immár rendes oktatásban részesüljön. A szigetországot azonban sivárnak és unalmasnak találta, „mintha élve felboncoltak volna”. Nehezen viselte az iskolákat, egyetemi vizsgáit már le sem tette. Elhatározta, hogy író lesz, bár eleinte nehezen találta a szavakat.
Első regényét Charles Norden álnéven írta, és nem sok feltűnést keltett, a második, a Panic Spring pedig a szerzőt ért számtalan hatást tükrözi. Életét két szerencsés esemény változtatta meg: 1935-ben sikerült rávennie a családját, hogy Korfu szigetére költözzenek, ahol nemcsak olcsóbban éltek, hanem elmenekülhetett az unalmas angol tél elől, a szikrázó Görögország pedig visszahozta India ízét. A másik fordulópont Henry Miller Ráktérítő című regénye volt, amelyet elolvasva rajongói levelet küldött a szerzőnek, ami egy negyvenöt éves barátság kezdete volt.
A második világháború alatt, 1941-ben menekülnie kellett Korfuról, feleségével és kislányával Kairóban telepedett le. Egy év múlva elváltak, Alexandriában költözött, a Brit Információs Iroda sajtóattaséja lett. Erősen hatott rá a kikötőváros kozmopolita, vegyes kultúrájú levegője. Itt ismerkedett meg második feleségével, akiről az Alexandriai négyes egyik főszereplőjét, Justine-t mintázta. 1945-ben visszatérhetett az imádott Görögországba, két évig Rodoszon élt. 1947-48-ban Argentínában a British Councilt vezette, majd Belgrádban lett sajtóattasé.
1952-ben házat vett Cipruson, angoltanításból tartotta fenn magát. A sziget békéjét hamarosan a ciprusi görögök, az ottani törökök és a britek közötti háború dúlta fel. Az egymással harcoló ellenfelek közé szorult író felhagyott a tanítással, és újra az angol kormány szolgálatába állt Nicosiában. Kiábrándító tapasztalatait az 1957-ben megjelent Keserű citrom című könyvében összegezte.
„És váratlanul rádöbbentem, hogy az igazság: éltető elem, tajtékos-friss hullám, amely egyre tovább sodorja az ember önmaga megvalósítása felé.”
Még Cipruson belefogott legjelentősebb alkotása, az Alexandriai négyes első kötetének írásába, melyet végül Dél-Franciaországban fejezett be. Magyarul Szőllősy Klára fordításában olvashatjuk. Az 1957 és 1960 között megjelent, világsikert arató könyvet „négyfedélzetű” regénynek nevezte. A négy könyvben sajátos, „körkörös” szerkezetet használt az emberi kapcsolatok és a szerelmi szenvedély bonyolultságának elemzésére. A részben párhuzamosan futó cselekményben négy különböző szemszögből mutatja be az egyiptomi világváros nagypolgári köreinek társadalmi, lelki és szexuális életvitelét. A regényből George Cukor forgatott filmet 1969-ben Anouk Aimée főszereplésével.
Amikor ez a mű Angliában megjelent, némelyek a regényforma forradalmi megújulását köszöntötték benne. Felépítése csakugyan szokatlan: az első rész, a Justine, egy titokzatos mű történetét mondatja el egy íróval; a második, a Balthazar, egy kabalista orvos szemszögéből tekinti át ugyanazt; a harmadik, a Mountolive, a nő férjét állítja a középpontba, s csak a negyedik, a Clee viszi időben is tovább a cselekményt. De világsikerét Durrell valószínűleg nem ennek a regénytechnikai újításnak köszönheti, hanem annak a szuggesztív képnek, amelyet egy különös városról, a harmincas évek Alexandriájáról fest. Kleopátra és Kavafisz városa ez, ősi bujaságé és modern életérzésé. Embersűrűs levantei vadon, és mégis a fojtogató magány világa, amelyből csak a szexualitás ígér kitörést. Durrell ezt a négyszínnyomatú Alexandria-képet avagy kollektív lélektani kórképet át- meg átszövő elemző, mondhatni, filozófiai jellegű megjegyzéseivel. Hogy a regény mégsem lesz „nehéz” olvasmány, az főként költői, plasztikus stílusának tulajdonítható: bármennyire kifinomult és elvont is olykor, mindig érzékletes és érzéki, hiszen a célja, mint a második rész bevezetőjében írja a szerző, a „modern szerelem” vizsgálata volt.
Későbbi regényei és versei a tetralógia népszerűségét már nem tudták túlszárnyalni. Élete utolsó éveit sorscsapások árnyékolták be: még kétszer nősült, de harmadik felesége meghalt, elsőszülött lánya öngyilkos lett. 1990. november 7-én hunyt el Sommiéres-ben. Alakja fel-feltűnik öccse, a zoológus Gerald Durrell korfui témájú könyvei, így a Madarak vadak, rokonok és a Családom és egyéb állatfajták lapjain.
