Május 1-jén lett 90 éves Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színész, aki számos vígjátéki szerepe mellett komolyabb karakterszerepekben is maradandót alkotott.
1927-ben született Győrben. A balettiskola után Makay Margit stúdióját végezte el.
„Vidám, derűs, sokat röhögcsélő, amolyan szülőszomorító kislány – emlékezett vissza byermekkorára egy interjúban. – Különösen a krimit imádtam, amit akkoriban piff-puff könyveknek neveztek. Nem vagyok vérszomjas, de azt élveztem igazán, amikor sok hulláról volt szó. Előfordult, hogy egy nap két-háromfilmet is megnéztem. A legnagyobb büntetés volt számomra, amikor eltiltottak a filmektől. Egyszer intőt kaptam az iskolában, ezért anyukám azzal büntetett, hogy nem engedett el a moziba. Hiába bőgtem, toporzékoltam, nem akart pénzt adni. Az unokanővéremnek panaszkodtam: „Lehetetlen, hogy ez az asszony az anyám legyen. Egy anya nem tenne ilyet a lányával. Ez a nő számomra csak Loránné.” Amikor haragudtam rá, csak így neveztem.”
Tizenhat évesen, 1943-ban szerződött először színházhoz: 1943-ban lett a Fővárosi Operettszínház tagja. 1945 és 1966 között fellépett a Művész Színházban, a Magyar Néphadsereg Színházában, a Petőfi Színházban. 1966-től lett a Vidám Színpad tagja, 1998-tól napjainkig a Mikroszkóp Színpadhoz köti szerződése.
Kirobbanó temperamentumú, jó humorú, kiváló komika, aki az erőteljesebb eszközöket is szívesen alkalmazza. Számos vígjátéki szerepe mellett komolyabb karakterszerepekben is maradandót alkotott. Fontosabb szerepei: Peacockné (Brecht-Weil: Koldusopera), Roticsné (Molnár Ferenc: Üvegcipő), Koltayné (Gábor Andor: Dollárpapa), Miss Finigale (Aszlányi-Karinthy: A hét pofon), Pletyus (Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni), Titkárnő (Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság), Pemeténé (Lakatos László: Vágyom egy ágy után). Több filmben és tévéjátékban is szerepelt: Civil a pályán, Állami áruház, Mese a 12 találatról, Felfelé a lejtőn, Házasságból elégséges, Mit csinált felséged 3-tól 5-ig, Csárdáskirálynő.
Munkásságáért 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Lorán Lenke kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy fizikai alkata a komika szerepkörre predesztinálja, s valóban ebben tudott kiteljesedni, ebben lett kiváló és évtizedeken át megunhatatlan. Mindig fáradhatatlan volt, energiával és derűvel teli, csillapítatlan játékkedvvel. Hangereje is töretlen maradt, megőrizte rekedtes, „loránlenkés” hangszínét, tiszta artikulációját, miközben kedélye, mosolya, szemének hamiskás csillogása is a régi maradt. Példaszerű az is, hogy a pályán eltöltött több mint hatvan év alatt soha jelentősebb konfliktusa nem volt sem főnökeivel, sem kollégáival, sem más embertársaival. Fél évszázadon keresztül éltek boldog házasságban Kozák Lászlóval, a Vígszínház kitűnő művészével, frigyük a legendás színészházasságok közé tartozott.
75. születésnapja alkalmából így nyilatkozott: „Nem érzem magam öregnek, lélekben ugyanolyan játékos kislány vagyok, mint tizenéves koromban.”
A legendás, nagy időkben volt a Vidám Színpad tagja, együtt nevettetett Alfonzóval, Kabos Lászlóval, Kibédi Ervinnel, Kazal Lászlóval. Ma is majdnem minden este fellép a Mikroszkóp Színpadon, hatalmas sikereket aratva. Azt mondja, a születésnapjait ő már nem ünnepli, hanem tudomásul veszi, egyébként pedig egyáltalán nem érzi magát öregnek, ugyanolyan játékos kislány maradt, mint tizenéves korában.
