„Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél” – írta a múlt századi magyar próza mestere. Márai Sándor, az egyik legismertebb magyar író száztizenöt éve született.
„Az emberi életben a legfőbb jó a függetlenség. De ad-e a vagyon és a hatalom függetlenséget? Nem ad.
Függetlenség csak egy van: a vágytalanság és a szegénység függetlensége. S a kettő együtt ér csak valamit. A szegénység, melynek vágyai vannak, a pokol a földön.” (Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944)
„Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél” – mondja A kassai polgárok János mestere, Márai Sándor, a múlt századi magyar próza mestere ehhez a gondolathoz tartotta magát egész életében. Mi lehet Márai titka? Milyen erőkkel bír, hogy népszerűsége folyamatosan nő?
Márai Sándor 1900. április 11-én született egy kassai polgárcsaládban. Már 18 évesen a Budapesti Napló szerkesztője volt, a húszas években a frankfurti egyetemen tanult, és cikkei a legrangosabb magyar és német lapokban jelentek meg. 1923-ban megnősült és Párizsba költözött, ahonnan 1928-ban tért haza. Írásaival a polgári liberális szellem hatásos szószólója lett, első regényei a pesti polgárság világát mutatják be.
Berlinben nyomon követte Hitler hatalomátvételét, hitelesen és bátran számolt be a fasizmus valóságáról. 1934-ben jelent meg az Egy polgár vallomásai első kötete, ebben az európai hazafiságról beszél, amelynek az első világháború vetett véget, és amellyel később végleg leszámolt. A könyv Márait a magyar próza élvonalába emelte. 1935-ben Thomas Mann budapesti látogatásakor Márai volt az egyik író, aki kísérhette a német írót a budai Várban. Ebben az évben jelent meg az Egy polgár vallomásai második kötete, de júniusban elkobozzák a regényt, mivel az első kiadásban eredeti nevén szerepelteti egykori instruktorát.
1940-ben bemutatják Kaland című színművét, mely éveken át a legkedveltebb darabok egyike volt, 351 alkalommal játszották. Egy évvel később az egyik legismertebb műve, a Kassai őrjárat jelent meg. 1942-ben lett az MTA levelező, 1945-ben rendes tagja.
„Éjjel dühös bombázás. Éjfél után megyek haza, a néma budai utcán, szikrázó, csillagos őszi éjszakában. Egyetlen felhő sincsen az égen. Ragyog minden csillagkép, melyet az emberi szem sugara megérinthet. Mintha a mindenség teljes pompáját mutatná. A föld alól, a gödörből mászom elő, a villogó égre nézek, s a hideg őszi éjszakában azt az elragadtatást érzem, mintha kitüntettek volna, mintha e milliárd és milliárd csillagot a kreatúra tiszteletére tűzték volna ki. Felfoghatatlanul nagy dolog élni.” (Márai Sándor: A teljes napló 1943–1944)
1943-ban A német megszállás miatt feleségével Leányfalura költöztek, itt kezdte írni élete végéig folytatott Naplóját. Egyre világosabbá válik számára: nem maradhat itthon, mert „nem hallgathat szabadon”.A háború után, 1948-ban a fenyegető diktatúra miatt feleségével és nevelt fiával, Jánossal elhagyta az országot, szeptember 1-jén Zürichbe, majd 2-án Genfbe utaztak. Itt éltek hét hétig, utána Olaszországban, Nápolyban éltek, végül New Yorkban telepedett le családjával.
Az 1956-os forradalom hírére Münchenbe ment, de már csak a szovjet tankok bevonulásáról értesült, 1957-ben amerikai állampolgár lett. 1968-tól Nápoly mellett, 1979-től a kaliforniai San Diegóban élt. Nem vett részt a nyugati magyarság irodalmi csoportosulásaiban, teljes visszavonultságban töltötte utolsó éveit. A beteg és magányos Márai 1989. február 21-én San Diegóban öngyilkos lett, akadémiai tagságát halála után állították vissza, és posztumusz kapta meg a Kossuth-díjat.
Bár a verset, mint műfajt nem tartotta sokra, Halotti beszéd című költeménye megrázó erővel szólaltatja meg az emigráció, a magányosság és a gyökérvesztés gyötrelmeit. Kassától a Csendes-óceánig jutott, de a magyar nyelv maradt a hazája, minden művét anyanyelvén írta. Regényei közül a Vendégjáték Bolzanóban egy Casanova-epizód, mesteri jellem- és lélekrajz. Egyik legnépszerűbb műve A gyertyák csonkig égnek, amelyet meg is filmesítettek. Főműve, A Garrenek című regényfolyam a polgári Európa hanyatlását írja le.
„Vörös Kínát felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, és Nemzeti Kínát ugyanakkor kizárták az organizációból. A televízió mutatja, amint a szavazás után Nemzeti Kína képviselői libasorban elhagyják az üléstermet. Tizennégymillió embert – a nyugati világ társadalmi, politikai, morális princípiumainak hűséges szövetségeseit, akik 22 éven át a Nyugattal tartottak az organizációban, és másképp is – kizárnak a szövetségből, odadobnak Vörös Kínának… Mint Magyarországot Jaltában és aztán 56-ban. Mint… De a felsorolás végtelen. Az Egyesült Nemzeteknek most 131 tagállama van, köztük a többség kisebb lélekszámú, mint Formosa. Ezek szavaztak. És a NATO-államok, köztük Itália, megszavazták Formosa kizárását. Minden lehetséges.
Az Egyesült Nemzeteknek van alapokmánya, amely kimondja, hogy csak olyan állam lehet az organizáció tagja, amely elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti önrendelkezés elvét. A népek közötti morális szolidaritás elvét szemétbe dobták. Maradtak a zulukafferek, akik a szavazás kihirdetése után – nemzeti viseletben – tapsolni és ugrálni kezdettek.” (Márai Sándor: A teljes napló)
Számos hangjátékot és tévédarabot írt utolsó évtizedeiben. Kisprózája mesteri, jellem- és helyzetábrázolása, elemzései bravúrosak, sokszor aforisztikusak. Naplója a világháborúk közötti polgári rendszer hanyatlását és elzüllését, a háború és az üldözések szörnyűségeit, a demokrácia reményeit, e remények kialvását, a nyugati társadalom értékvesztését, az írói morál mindenek felettiségét vizsgálja.
Írásait ma is folyamatosan adják ki, 1995 óta nevét irodalmi díj viseli. 2011-ben Kassán és Budapesten átadták a Márai Sándor Emlékkörutat, amelyen az íróhoz és családjához köthető helyszíneket lehet bejárni.
„Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.” (Márai Sándor: Füves könyv)
