Wodehouse fő erőssége nyelvezete, amelyben a korabeli szleng keveredik a választékos írói kifejezésekkel és a klasszikus idézetekkel. 40 éve halt meg P. G. Wodehouse.
Negyven éve, 1975. február 14-én halt meg New Yorkban P. G. Wodehouse, aki 1881. október 15-én született a dél-angliai Guilfordban az olvasóközönség előtt ismeretlen teljes nevén Sir Pelham Grenville Wodehouse) angol származású amerikai író, humorista.
Szülei tartós kiküldetésben éltek, Wodehouse és három fivére rokonoknál nevelkedett. 1894 és 1900 között a dulwichi középiskolában tanult: az angol középiskolák világa, a diákbarátságok, a rögbi- és krikettbajnokságok nemcsak életében, hanem írói munkásságában is meghatározóak lettek. A középiskola után Oxfordba készült egyetemre, de apját időközben nyugdíjazták, a taníttatás költségeire nem tellett. Wodehouse gazdasági pályára lépett, s 1900 szeptemberében a Hong Kong and Shanghai Bank alkalmazottja lett. Éjszakánként a szorgos banki alkalmazott novellákat, verseket és cikkeket írt különböző lapoknak, s a bankban szerzett kiábrándító élményeiről a Psmith a pénzvilágban (1910) című regényében számolt be.
Hivatásos írói pályafutása a Globe című folyóiratnál kezdődött, nemsokára már több ismert lap is közölte írásait, köztük a londoni Strand és 1915-től a New York-i Saturday Evening Post. Első könyvsikere a Valami új című regény volt 1915-ben, s ezt követően szinte évente jelent meg regénye, illetve novelláskötete. A tízes évek elejétől egyre több időt töltött az Egyesült Államokban, ahol csakhamar bekapcsolódott a színházi életbe is.
Zenés vígjátékok szerzőjeként, dalszövegírójaként együtt dolgozott Kernnel és Gershwinnel, ő dolgozta át zenés színpadra Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművét. New Yorkban ismerkedett meg egy fiatal özveggyel, Ethel Newtonnal, akit 1914 szeptemberében feleségül vett, házasságuk több mint 60 évig tartott.
Az I. világháború idején jelentkezett önkéntesnek, ám egyre romló látása miatt elutasították. Ebben az időben a Vanity Fair oldalain publikálta írásait különböző álnevek alatt. 1923-ban jelent meg mindmáig talán legismertebb műve, a Forduljon Psmith-hez, amelyet hamarosan a világ számos nyelvére is lefordítottak. A harmincas években már a szórakoztató irodalom királyának tekintették, 1939. június 21-én pedig az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatták.
„Forduljon Psmithhez!!! Psmith Majd Segít! Psmith Mindent Elintéz! Önnek Szüksége Lenne Valakire, Aki Eljár Peres Ügyiben? Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit? Valakire, Aki Sétálni Viszi A Kutyáját? Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét? Psmith Elintézi! Bűntény Nem Akadály! Bármilyen Megbízása Van (Feltéve, Hogy Halakkal Nem Kell Dolgozni), Forduljon Psmithhez! Ajánlatok: R. Psmith, Postafiók 365 Forduljon Psmithhez!!” (P.G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!)
Ezután Wodehouse a francia tengerparton, Le Touquet-ban álló nyaralójába utazott. Itt érte a német megszállás 1940. május 22-én. Néhány hónapi házi őrizet után internálták: előbb Lille-ben, később a belgiumi Liege-ben, majd Tost városka elmegyógyintézetében tartották fogva, s itt írta meg a Pénz a bankban című regényét. Szabadulását végül előrehaladott életkorának köszönhette: 1941. június 21-én Berlinbe, egy szállodába költöztették, ahol állandó felügyelet alatt állt. Felesége, aki Franciaországban maradt, itt csatlakozott hozzá.
A Berlinben töltött hónapok alatt követte el élete nagy tévedését: elfogadta a náci propagandaminisztérium ajánlatát, s a német rádió Amerika felé sugárzott adásában felolvasta írásait. Bár az elhangzott szövegek keserű gúnnyal idézték fel Wodehouse fogolytáborbeli élményeit, és korántsem szolgálták a német érdekeket, az angol közvélemény mélységes felháborodással fogadta magát a puszta tényt, hogy kedvenc humoristája a berlini rádió hullámhosszán hallatja hangját. A BBC is hazaárulónak bélyegezte Wodehouse-t, akinek nem volt módja védekezni, mivel Németországot nem hagyhatta el.
„– Csak nem akarja azt mondani, hogy valaki másnak az esernyőjét adta nekem?
– A sajátomat, szerencsétlenségemre, elfelejtettem magamhoz venni ma reggel.
– Én még ilyet nem is hallottam!
– Szocializmus a gyakorlatban. Mások megelégszenek annyival, hogy szónoklatokat tartanak a tulajdon elosztásáról. Én pedig megvalósítom.” (P.G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!)
1943 szeptemberében végül kiutasították Németországból, s feleségével Párizsba utazott. 1944. augusztus 25-én itt érte meg a felszabadulást, ami újabb letartóztatással járt, ezúttal a francia hatóságok vették őrizetbe, hogy a „hazaáruló” fogságba ejtésével az angolok kedvében járjanak. A Wodehouse körüli vita végül is azzal oldódott meg, hogy a brit alsóház úgy döntött: nincs olyan törvény, amelyet az író megsértett volna, amikor az ellenség rádiójában felolvasott. A Wodehouse házaspár végül 1947-ben utazott vissza Franciaországból Amerikába, a hajón, az átkelés ideje alatt színpadra dolgozott át egy újabb Molnár Ferenc vígjátékot. 1955-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, a hatvanas évektől kezdve a televízió és a rádió is felfedezte műveit, egyre-másra készültek a különböző feldolgozások.
„Ha én, nem vagyok, most talán a költészetnél is rosszabb dolgot művelne. Szabadverset írna.” (P. G. Wodehouse: Piccadilly Jim)
1975. január 1-jén II. Erzsébet királynő a Knight Commander of the British Empire címet adományozta neki, jelezve, hogy a brit birodalom végérvényesen megbocsátott agg mulattatójának. Wodehouse alig néhány héttel élte túl a kitüntetést, 1975. február 14-én halt meg New Yorkban, egy Long Island-i kórházban.
Wodehouse világhírét és rendkívüli népszerűségét sebes sodrású, helyzetkomikumokban bővelkedő, a valós és mesebeli elemeket ügyesen vegyítő, humoros történeteinek köszönheti. Regényeiben szinte mindig ugyanaz a kor, a XX. század első évtizede, VII. Edward uralkodásának időszaka elevenedik meg. Hősei újra és újra visszatérnek: a különböző regényekben szereplő figurák keresztül-kasul ismerik egymást, életük sokszorosan összefonódik.
Legendás alakjai a dickensi hagyományból kinőtt különcök: Lord Emsworth, a kelekótya dísznövénytenyésztő vidéki arisztokrata; Jeeves, a zseniális inas és gazdája, a félnótás Bertie Wooster; Molloy, a kétbalkezes bűnöző és Psmith (a P néma), a szocialista eszmékkel kacérkodó, szószátyár gigerli. Wodehouse fő erőssége nyelvezete, amelyben a korabeli szleng keveredik a választékos írói kifejezésekkel és a klasszikus idézetekkel. Szerb Antal a nyelvi humor legcsodálatosabb virtuózának tartotta. Legismertebb művei közül sok magyarul is megjelent, így a Forduljon Psmith-hez, a Piccadilly Jim, az Életművész, a Folytassa, Jeeves, a Talált pénz, Hűbele Sámuel és a Kirabol a komornyikom.
