„Az az igazi bölcsesség, ha megismerünk egy lelket, és hagyjuk, hogy a saját környezetében éljen.” 45 éve hunyt el Pearl S. Buck amerikai Nobel-díjas írónő, humanista, aki több mint 100 regényt, elbeszélést és gyerekmesét írt.
Pearl Sydenstricker Buck, leánykori nevén Pearl Comfort Sydenstricker, amerikai Nobel-díjas írónő, humanista 1892. június 26-án született. Három hónapos volt, mikor édesanyjával és hittérítő apjával, Absalom Sydenstrickerrel Kínába költözött. Pearl itt egyszerre ismerkedett a kínai kultúrával és tanulta az angol mellett a kínai nyelvet is. A gondtalan gyerekéveknek a boxerlázadás idején, Pearl nyolc éves korában hirtelen vége szakadt. Sydenstrickerék Sanghajban vészelték át a nehéz időket. Onnan 1901 júliusában visszatértek San Franciscóba, hogy alig egy év után újra a messzi Kína felé vegyék útjukat.
Pearl 1910-ben visszatért Amerikába, hogy a Randolph-Macon Főiskola tanulója legyen. 1914-ben sikeresen lediplomázott, majd visszament Kínába. 1917-ben egy mezőgazdász, John Lossing Buck felesége lett. 1921-ben megszületett Carol nevű kislánya, aki egy ritka – és abban az időben még nem diagnosztizált – anyagcsere betegségben, szenvedett. A szellemileg elmaradott, de gyönyörű kislányt abban az időben sem Kínában, sem Amerikában nem tudták meggyógyítani. Anyai fájdalmát, az ismeretlen kórral való reménytelen küzdelmét Pearl S. Buck pár év múlva megindító regényben örökítette meg, amelynek A gyermek, aki sohasem nőtt fel (The Child Who Never Grew) címet adta.
A kis család Carol világra jöttét követően Nankingba költözött, ahol a helyi egyetemen Pearl angol nyelvet oktatott. 1925-ben férjével egy Janice nevű kislányt adoptált. Egy évvel később Pearl újra Amerikába utazott, hogy a Cornell Egyetemen bölcsész diplomát szerezzen.
Írói karrierje 1930-ban kezdődött a Keleti szél: nyugati szél (East Wind: West Wind) című regényével. A történetben az előkelő családból származó Kuj-lant a keleti szokásoknak megfelelően szülei már csecsemőkorában eljegyezték. Esküvőjén, tizenhét esztendős korában látja meg először férjét. Ekkor még nem sejti, hogy a felvilágosodott, modern szellemű, Nyugaton tanult orvostól világok választják el. A szép, törékeny fiatalasszony azonban nagyon szereti férjét, s van ereje hozzá, hogy legyőzze szigorúan hagyományos neveltetését, megtartsa férjét, s ezzel együtt utat nyisson lelkébe és életmódjába egyaránt a modern világ merész kihívásainak.
1931-ben megírta leghíresebb és legjobbnak tartott regényét, az Édes anyaföldet (The Good Earth), melyet magyarul Kosáryné Réz Lola fordításában olvashatunk. Kiváló hely- és életismeretről tanúskodó regényért 1938-ban Nobel-díjat kapott. Egy parasztcsalád történetét mondja el, ahogy két generáción át a semmiből küzdi fel magát módos gazdává, az európai ember számára embertelen kínai körülmények között. A regény központi figurája a rabszolgalányból lett anya, aki egykori urának lett a felesége, a család megalapítója, támasza, biztos pontja. Ez a csodálatos nőalak egyszerre gyengéd és erős, esendő és szigorú erkölcsű, családot összetartó, végtelen erőforrás, akár az édes anyaföld, amelynek legfőbb parancsa, hogy nem szabad elhagyni, nem szabad eladni, az utolsó leheletig ragaszkodni kell hozzá.
„Az én életem mindig kínaiak között telt el, s itt ismét közéjük keveredtem, és közvetlen közelről ismertem meg legbensőbb, intim életüket. Mint férjes asszony, több szabadsággal jártam-keltem köztük, s a kínai nők bizalmasabban beszélgettek velem: mint asszony az asszonnyal, barátnő a barátnővel.”
A 20. század fordulóján játszódó, egy kínai földműves életét elmesélő történetéért 1932-ben Pulitzer-díjat kapott. A kínai élet egyedi szemlélete kedveltté tette az olvasók körében, pályája töretlenül felfelé ívelt. A feszült politikai viszonyok miatt 1934-ben a Buck családnak el kellett hagynia Kínát. Amerikába érve a házaspár elvált. Pearl fejét nemsokára újra bekötötték: 1935. június 11-én a John Day Kiadó elnöke, Richard J. Walsh lett új férje. A házaspár az elkövetkező években számos gyereket fogadott örökbe.
„Veszélyes egy lelket önmaga fölé emelni. A lelkeknek, akár a hegyi patakoknak, megvan a maguk forrása. Természetellenes, és éppen ezért veszélyes elszakítani a lelket a forrástól csak azért, hogy feljebb emeljük. Ha erőszakot teszünk egy lelken, az a saját forrását fogja keresni, és összezavarodik. Az az igazi bölcsesség, ha megismerünk egy lelket, és hagyjük, hogy a saját környezetében éljen.” (Pearl S. Buck: Nők pagodája)
A család Pennsylvániában telepedett le, ahol vettek egy hatalmas farmot egy száz éves öreg házzal. Az általa Zöld Hegyek Tanyájára (Green Hills Farm) keresztelt birtok lett a következő közel négy évtizedben az írónő otthona. Itt alkotott, nevelte gyerekeit, innen irányította humanitárius tevékenységét, szabadidejében itt kertészkedett, egészen haláláig.
1938-ban ő lett az első amerikai nő, aki addigi munkásságának elismeréséül – beleértve a szülei életét bemutató két életrajzi írását, a Száműzetést (The Exile) és a Harcos angyalt (Fighting Angel) is – megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Noha az írónőnek 1936 és 1942 között sorozatban jelentek meg írásai Magyarországon, és 1932-ben még a Nyugatban is írói nagyságát méltató cikket publikáltak az Édes anyaföldről, a háború utáni Magyarországon művei feledésbe merültek.
Az írónő több mint 100 regényt, elbeszélést és gyerekmesét írt. Legismertebb munkái között szerepel az Utolsó kínai császárné (Imperial Woman), vagy az Asszonyok háza (Pavilion of Women) amelyből 2001-ben amerikai film is készült.
Pearl S. Buck fogékony volt az embereket ért sérelmekre. Elsősorban a gyerekek és a nők jogaiért szállt síkra. 1949-ben, mikor rájött, hogy az örökbefogadással foglalkozó szervezetek nem adoptálhatónak minősítik az ázsiai és a vegyes származású gyerekeket, létrehozta saját cégét. A Welcome House az első olyan nemzetközi ügynökség volt, amely a legkülönbözőbb származású gyerekeknek keresett szülőket. Működésének csaknem ötven éve alatt közel ötezer gyereket sikerült otthonhoz juttatnia. Az írónő 1964-ben a félig ázsiai, félig amerikai gyerekek megsegítésére létrehozta a Pearl S. Buck Alapítványt, majd segítő szándékának újabb bizonyítékaként az Opportunity House Alapítványt.
Hosszú és tartalmas élet után Pearl S. Buck 1973. március 6-án Danbyban (Vermont) hunyt el. Szeretett otthonában, a Zöld Hegyek Farmján nyugszik.
