2017. június 24.  Szombat
Közepesen felhős 28 °C Közepesen felhős
Rovatok
2017. június 24.  Szombat   Iván
Közepesen felhős 28 °C Közepesen felhős

Az egykori Beatle: Sir Paul McCartney

20 év Harry Potterrel

Fred Astaire, maga a megelevenedett ritmus

Üldögélj Jane Austennel

Az egykori Beatle: Sir Paul McCartney  
Sir Paul McCartney a Guinness-rekordok szerint minden idők legsikeresebb zeneszerzője és előadóművésze, aki több mint százmillió lemezt és ugyanennyi kislemezt adott el.
20 év Harry Potterrel  
A világ 20 évvel ezelőtt, június 26-án találkozhatott először a varázsló fiúk legnagyobbikával, J. K. Rowling Harry Potterével.
Fred Astaire, maga a megelevenedett ritmus  
Fred Astaire tánccal hivatalosan 72 évesen hagyott fel, de azért hat év múlva még táncra perdült Gene Kelly oldalán - bár szavai szerint ez csak mozgás volt.
Üldögélj Jane Austennel  
Hazájában nem csak fesztiválokkal, könyv- és divatbemutatókkal készülnek Jane Austen halálának 200. évfordulójára.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Salman Rushdie 70 című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Salman Rushdie 70

Szerző: / 2017. június 19. hétfő / Kultúra, Irodalom   

“Veszedelmes dolog ráerőltetni másokra a világlátásunkat.” 70 éves Salman Rushdie indiai születésű brit író, a Sátáni versek című regény szerzője.

“Kérdés: a hit ellentéte micsoda? 
A hitetlenség nem lehet az. Túl végleges, bizonyos, merev. A hit ellentéte maga is hit, másfajta ugyan. 
Kétség. 
Emberi dolog.” 
(Salman Rushdie: Sátáni versek)

Az 1947. június 19-én Sir Ahmed Salman Rushdie Bombayben született Rushdie családjában a vagyon és a kultúra szerencsésen keveredett: apai nagyapja urdu költő, apja Cambridge-ben végzett üzletember volt. Így érthetően nagy gondot és nem kevés pénzt fordítottak Salman Ahmed neveltetésére, s noha a szülők hívő muzulmánok voltak, gyerekeiket liberális szellemben nevelték.

Rushdie 1961-től az előkelő angliai Rugby Schoolban tanult, majd 1965-től a cambridge-i King’s College-ban hallgatott történelmet. A diploma megszerzése után visszatért Pakisztánban élő szüleihez, s a karacsi televíziónál kezdett dolgozni. A cenzúra miatt azonban visszautazott Angliába, ahol Kenningtonban színészkedett, majd 1971-től tíz éven keresztül az Ogilvy and Mather and Ayer Barker cégnél volt reklámszövegíró.

Sátáni versek felé

Salman Rushdie író (Fotó: Salman Rushdie/Twitter)

1975-ben jelent meg Grímusz című regénye, amelyben – akár a későbbi Rushdie-művekben – mesterien keverednek a mese, a fantasztikum, a mitológia elemei és a humor is. Ennek ellenére nem keltette fel sem az olvasók, sem a kritikusok figyelmét, az igazi áttörést csak következő regénye, az 1981-es Az éjfél gyermekei hozta meg számára. A cím az India függetlenné válása után, 1947. augusztus 15. első órájában született 1001 gyermekre utal, akik közül kilencéves korára csak 580 maradt életben. A páratlanul gazdagon hömpölygő művet a modern India allegóriájának tekintik, s sokan Rushdie legsikerültebb regényének is tartják. Elnyerte érte a rangos Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. Nem mellesleg, Indiában a Nehru-Gandhi-dinasztia elleni támadásnak tekintették a regényt, s Indira Gandhi perrel is megfenyegette az írót.

“Az ember roppant találékonyan meg tudja győzni magát arról, hogy önzése, hamissága, aljassága valójában nemesség és nagylelkűség.” (Salman Rushdie: Szégyen)

Következő műve, a Pakisztán történelmét feldolgozó, olykor mulatságos, olykor megrázó Szégyen szintén siker volt, bár egyesek nem nézték jó szemmel, ahogyan hőseiben Zulfikar Ali Bhuttót és Ziaul Hakk tábornokot ábrázolta.

Rushdie művészete, mágikus realista regényei már ekkor megosztották a közönséget, de a Sátáni versek igen heves fogadtatására senki nem számított. 1989-es megjelenése óta a szólásszabadság jelképe. Számos kiadást ért meg, népszerűsége mindmáig töretlen, ami azt bizonyítja, hogy nem botránykönyv, és nem istenkáromló fertelem, hanem a 20. század megkerülhetetlen, rendkívüli jelentőségű irodalmi alkotása. Valójában miről is szól a híres Sátáni versek? Arról, hogy a jó és a rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok. És arról, hogy a világ korántsem fekete-fehér, igennem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincsen betekintés.

Az apokrif Korán-részleteket kiinduló motívumul választó, hamisítatlan Rushdie-próza 1988-as megjelenése után szinte azonnal tömeges felháborodást váltott ki a muzulmán világban. A könyvet az indiai kormány betiltotta, több helyen nyilvánosan is elégettek és muzulmánok ezrei rendeztek ellene tiltakozó tüntetéseket. 1989. február 14-én Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője istenkáromlás és az iszlám vallás megsértése miatt fatvát, halálos kiközösítő ítéletet hirdetett az író ellen, s felszólította a világ muzulmánjait Rushdie kivégzésére. Az író a Scotland Yard védelme alatt elrejtőzött Angliában, állandóan váltogatva a lakhelyét, s hosszú évekig nem is nagyon mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az indulatok annak ellenére sem csillapodtak, hogy Rushdie 1990-ben egy tanulmányában bocsánatot kért: a regény japán fordítóját megölték, az olasz fordító és a norvég kiadó ellen pedig merényletet kíséreltek meg. 1998-ban az iráni kormány visszavonta a fatvát, de a radikális iszlám mozgalmak továbbra is életben tartják az író elleni fenyegetést.

“Azzal, hogy elfogadtam az elkerülhetetlent, megszűnt a félelmem tőle. Elárulok egy titkot a félelemről: kizárólagosságra tör. Mindent akar vagy semmit. Vagy, mint minden kíméletlen zsarnok, ostoba, elvakító mindenhatósággal uralkodik az ember életén, vagy, amikor legyőzzük, hatalma semmivé foszlik. És egy másik titok: a félelemmel szembeni forradalomnak, e cifra zsarnok megbuktatásának többé-kevésbé semmi köze sincs a „bátorsághoz”. Valami sokkal egyszerűbb dolog váltja ki: az az elemi igény, hogy kibéküljünk az életünkkel.” (Salman Rushdie: A Mór utolsó sóhaja)

A 2000 óta New Yorkban élő író a kényszerű rejtezés ideje alatt sem pihent, sorra jelentek meg esszéi és kritikái, s a regényírással sem hagyott fel. A Sátáni versek után 1990-ben meseregénnyel jelentkezett, a Hárun és a mesék tengere az Ezeregyéjszaka világát idézi. 1994-ben Kelet, nyugat címmel novelláit, majd egy évre rá A mór utolsó sóhaja című regényét adta közre. Ezt 1999-ben az amerikai rockzene Indiára tett hatását feldolgozó Talpa alatt a föld című regénye követte, 2001-ben látott napvilágot a Fúriadüh című regénye, amelyben új otthona, New York nyüzsgő, tarka, lüktető élete elevenedik meg.

Bosch: A gyönyörök kertje - Salman Rushdie író (Fotó: Pannonia Entertainment)

“Minden kivándorló magam mögött hagyja a múltját, noha vannak, akik dacolnak a lehetetlennel, és batyuba meg dobozokba csomagolják – ám az úton valami óhatatlanul elszivárog a drága emlékek és fényképek lényegéből, s végül maga a tulajdonos sem ismer többé rájuk, mert minden kivándorlónak végzete, hogy megfosztassék történelmétől, s mezítelenül álljon a megvető tekintetű idegenek előtt, akiken látnia kell a drága kelmét, a folyamatosság brokátját és az odatartozás szemöldökét.” (Salman Rushdie: Szégyen)

Munkásságát számos irodalmi díjjal és kitüntetéssel ismerték el, s több társadalmi és nemzetközi irodalmi szervezet tagjai közt tudhatja, 2004-2006-ban az Amerikai PEN Club elnöke is volt. Az író 2004-ben nősült negyedszer, felesége, Padma Lakshmi ismert indiai modell és színésznő. 1998-ban Rushdie a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, s ekkor a Budapest Nagydíjat is megkapta.

Címkék: ,

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek