Mintegy 600 könyvet illusztrált, vonalrajzaival, rézkarcaival több díjat nyert külföldi könyvkiállításokon. Gyönyörű porcelán dísztárgyakat tervezett, festményei egy különös világba viszik el az embert. Szász Endre tíz éve halt meg.
Szász Endre így nyilatkozott a művészetről: „Értelmetlen dolognak tartom, hogy a művész hozzá nem férhető, meg nem érthető alkotásokra törekedjen a modernség, újszerűség ürügye alatt. A műalkotások lényege az állandóság. A természet olyan alaptörvényei a témái minden képnek, amik már akkor is voltak, amikor az ember még nem volt, és lesznek akkor is, amikor már rég nem lesz ember…”
Tíz éve, 2003. augusztus 18-án hunyt el Szász Endre Munkácsy-díjas grafikus, könyvillusztrátor, festőművész. 1926. január 7-én született a székelyföldi Csíkszeredán. Sebészorvos apja orvosi pályára szánta, de már gyermekkorában megmutatkozott képzőművészi tehetsége. Marosvásárhelyen érettségizett, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, miután 1946-ban átjött Magyarországra. A főiskolán Szőnyi István és Bernáth Aurél volt a mestere, de nehezen viselve a politikai légkört és az iskolai kötöttséget, abbahagyta tanulmányait.
Dekorációs szakemberként dolgozott, amikor 1950-ben fegyverrejtegetés koholt vádjával tíz év börtönre ítélték, de egy év múlva kiszabadult. 1951 és 1960 között mintegy 600 könyvet illusztrált, vonalrajzaival, rézkarcaival több díjat nyert külföldi könyvkiállításokon. Illusztrációiban felhasználta a rézkarc-technikát, vonalrajzai máig meghatározóak a hazai könyvillusztrálásban. Elkészítette számos közismert ember portréját.
Festészetében a klasszikus mesterek technikájából merített, sajátos egyedi, figuratív stílusban használta fel a szürrealizmus és a szimbolizmus elemeit. Néhány évig a filmgyárban is dolgozott, 1968-ban látványtervezője volt a Várkonyi Zoltán rendezte Egri csillagoknak.
1970-től Torontóban, majd Los Angelesben élt, ekkor szerzett hírnevet Európán kívül. A kiállításokon a világ több nagyvárosában megcsodálhatták a látogatók egyedi motívumait, jellegzetes, allegorikus fejdíszt viselő nőalakokkal díszített porcelánjait, ékszereit, kristályait. Los Angeles milliomosnegyedében feleségével együtt lakott Peter Falkkal, Rod Stewarddal, Barbra Streisanddal, Cherrel, Shirley McLaine-nel; barátjuknak mondhatták Dalít, Jean Marais-t, Tony Curtist.
1990-ben visszatért Magyarországra, ahogy utolsó felesége, Katalin felelevenítette a sajtóban, egy szál tréningnadrágot hozott haza magával. A külföldön készített gyűjteményét otthagyva akkori feleségének, Lula asszonynak, aki nem kívánt hazatérni. Az asszony ezt a páratlanul gazdag hagyatékot adta át a miskolci Hermann Ottó Múzeumnak egy állandó Szász-kiállítás létrehozására. Szász visszatértekor először Sopronba költözött, majd kaposvári kötődése miatt – anyai nagyszüleinek köszönhetően – a megyeszékhelyhez közeli Várdán telepedett le, ahol az általa felújított kastélyban élt és alkotott.
Bekapcsolódott a Hollóházi Porcelángyár stúdiójának megalapításába, gyönyörű szemű női alakokat és komoly arcú férfialakokat ábrázoló vázákat, dísztárgyakat, ékszereket, bútorokat, szőnyegeket tervezett. Várdai otthonában éveken át szervezett képzőművészeti tábort fiataloknak, ott születtek egyedi eljárással készített, monumentális porcelán faliképei is. Az egyszerű fekete-fehér dekorok és a szolíd aranyozás tökéletes Szász-hangulatot sugároznak. A nyers, öt milliméter vastag porcelánra szórópisztollyal fújta rá a festéket, azután égette ki nagy gondossággal a lapokat. Így készült a Győri Nemzeti Színház előcsarnokának arany-fehér porcelánfala, a Miskolci Egyetem aulájának faliképe, a kaposvári kormányhivatal Somogy múltját és jelenét bemutató több mint 100 darabból álló porcelánkép-sorozata.
Szász Endrét a szakmán kívül az egész ország megismerhette a tévében tartott „live-show”-iból, ahol öt perc leforgása alatt tökéletes képet festett. Művészetének egyediségével és újszerűségével Szász új stílust teremtett a magyar képzőművészetben, bár látványos sikerei heves vitákat váltottak ki a művészettörténészek körében.
Többször nősült, második házasságából egy fiúgyermeke született, utolsó feleségével, Katalinnal húsz évet töltött együtt. Nyolcadik infarktusa után őssejt-beültetésen esett át egy frankfurti klinikán, de állapota nem javult. 2003. augusztus 18-án szívelégtelenségben hunyt el a Somogy megyei Mosdós szívszanatóriumában.
A magyar képzőművészet egyik legkülönösebb, legerőteljesebb egyéniségének művészetét 1965-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. Művészi életútja elismeréseként 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 2003-ban alkotásaiból állandó kiállítás nyílt utolsó lakhelyén, Várdán. Gazdag hagyatékát özvegye, Szász Lula 2009-ben a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta.
Szász Endre munkáiból 2000-ben kötet jelent meg Szász-ország címmel, több könyv, portréfilm is megörökítette életútját, alkotói tevékenységét. Csíkszeredán 2005-ben avatták fel emléktábláját, a mostani évforduló alkalmából augusztus 14-én Kaposváron leplezték le az őt ábrázoló domborművet, a helyi Vaszary Képtárban pedig emlékkiállítás nyílt műveiből.
