„Akarom, hogy szeressetek, / Az érdemem talán kevés: / Akarom, hogy szeressetek.” A végletekig magabiztos és önhitt Ady, végletekig szeretetéhségben és bizonytalanságban szenvedett egész élete során. Ezen a héten a 96 éve elhunyt Ady Endrét ünnepeljük.
A nagy szerelem kezd kihűlni, amikor Brüll Adél meghívja Adyt a svájci Rheinfelden üdülőhelyére 1909. szeptemberében. Ekkor már érződik kapcsolatukon, hogy elkerülhetetlenül közeledik a szakítás. A rövid út után a költő Budapestre tér haza, majd néhány napra Érmindszentre látogat. Svájcból és később Érmindszentről is küld verseket a Nyugatnak. Az Akarom: tisztán lássalak című vers először 1909-ben jelent meg a Nyugatban, majd egy évvel később már a Szeretném, ha szeretnének című kötetben is olvashatták a versrajongók.
Ady zsenitudatából fakadó magabiztossága és a megértés és elfogadás hiányából eredő bizonytalansága egyesül e versben. Hogy magát mindenkinél különbnek tartotta, számos megnyilatkozásából kiderül. Apám regénye c. művében Móricz Virág így emlékszik vissza a náluk tett első látogatására és az anyjával való beszélgetésre:
„– Vigyázzon, kedves Bandi, maga nagyon szereti a tapsot és az emberek mindennap tapsolni akarnak, ha nem ennek, annak.
Ady vicsorgott, volt egy furcsa, torz nevetése:
– Természettani törvény, hogy utánam ötven esztendeig nem jön hozzám mérhető költő – mondta.”
Ez a magabiztosnak, önhittnek tűnő ember zsenialitásában biztos volt, de szeretethiányban szenvedett. A halmozással játszó nagyszerűen megírt vers egy mélyből feltörő kérés, sőt parancs, „Akarom: tisztán lássatok” egyszerre tárja fel magánéleti válságát, bizonyítási kényszerét, hitét és hódítását. És a vers életre kell; hiszen mindenki érezheti magát hátrányban, kitagadva és a megnemértettség zavarával harcolva.
Ezen a héten a 96 éve, 1919. január 27-én elhunyt Ady Endrére emlékezünk.
ADY ENDRE: AKAROM: TISZTÁN LÁSSATOK
Akarom, hogy szeressetek,
Az érdemem talán kevés:
Akarom, hogy szeressetek.
Ma: bárkinél külömb vagyok,
Holnap: törpülhet érdemem,
Ma: bárkinél külömb vagyok.
Holnapután: más jön talán,
Ma: én vagyok a legkülömb,
Holnapután: más jön talán.
Nem várhatok, nem várhatok,
Nem várhatok, mert sietek,
Nem várhatok, nem várhatok.
Akarom, hogy szeressetek,
Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek.
(1909)
