„Semmi nem / menthet meg / csak az / írás.” Ezen a héten a 97 éve született Charles Bukowski vallomását ajánljuk.
A velejéig, még inkább, az utolsó soráig megosztó figura volt. Költő-író, aki soha nem pózolt, soha nem kívánt megváltozni, s nem engedte magát befolyásolni; önmagát nyújtotta, önmagát mutatta meg és önmagát tárta fel, akár tetszett olvasóinak, akár nem. Kegyetlen, már-már (vagy inkább teljes egészében) vulgáris őszinteséggel élt és alkotott, mégsem volt bántó. Érzékenysége pontosan eltalálta a naturális igazság határait. Élt a telitalálat erejével, ezért minduntalan meg tudja lepni (elborzasztani, felrázni, hülyére venni?) az olvasókat.
Miközben a Nők-ben így ír: „Ha valami rossz történik, iszol, hogy elfeledd; ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld; és ha semmi sem történik, iszol, hogy valami történjen.” Valójában nagyon is jól tudta, hogy az ivásnál is van fontosabb dolog az életében, méhozzá az írás: „sem egy nő szerelme / sem vagyon / nem / versenyezhet vele.”
A “vén kujon” Charles Bukowski 1920. augusztus 16-án született és 1994. március 9-én halt meg 73 éves korában.
CHARLES BUKOWSKI: ÍRÁS
(Writing)
Gyakran ez az egyetlen
dolog
közted és a
lehetetlen között.
sem ital
sem egy nő szerelme
sem vagyon
nem
versenyezhet vele.
Semmi nem
menthet meg
csak az
írás.
Ez tartja helyén
a plafont,
sakkban
a hordákat,
hogy be ne kerítsenek.
Ez robbantja szét
a sötétséget.
Az írás
az egyedüli
pszichológus
a legkedvesebb
Isten
minden Istenek közt
Az írás kísérti
a halált
nem ismeri
a lemondást.
Az írás
kineveti
önmagát
s a fájdalmat.
Ez az utolsó
elvárás
az utolsó
magarázat.
Ez az
ami.
(Fordító: Gyukics Gábor)
