„(tudom, hogy fontos: / nem tudom: szeretjük-e / a maradandót?)” Ezen a héten a 71 éve született Fodor Ákos haikuját ajánljuk.
Ugyanaz a nóta szól mindannyiunkon – de hányféleképpen, istenem! A megszólalásunk pillanatától kezdve fogyó egyetlen élet játszik rajtunk, zseniálisan alkalmazkodva a szüntelenül közelgő hibátlan intéseihez. Ki magas, ki mély, ki közepes, ki színpad-nyilvános, ki csók-intim, ki pokolkeserves, ki röf-böf-buffó-mulatságos, ki csekélyke, ki fület-falat-repesztő hangon csendíti, füttyögi, hörgi, mormolja, nyeríti, dadogja, dörgi, motyogja, zizegi, sikoltja, suttogja: csodálatos, csodálatos, csodálatos.
Fodor Ákos a haiku forma művelője, emellett zenés darabok, musicalek, operák és operettek szövegírója volt, de vers- és drámafordítóként is dolgozott. A költő 1945. május 17-én született Budapesten, és életének 70. évében 2015. február 21-én hunyt el.
FODOR ÁKOS: KALEIDOSZKÓP
(játék-változatok)
(1.)
Tessék – csak tessék!
Minden garantáltan csak
egyszer látható!
(2.)
: tükrökben: tükrök:
köztük: szines kis szemét:
helyben-cikázás:
(3.)
tükrözve: minden
törmelék szimmetrikus
– j ó k erre vagyunk
(4.)
mire bármit is
észrevettél – hallgasss. Nem
tudom: miről be-
(5.)
(tudom, hogy fontos:
nem tudom: szeretjük-e
a maradandót?)
