„Mit nehéz eltitkolni? A tüzet! / Nappal a füst árulja el, a felleg, / éjjel a láng, a vörös szörnyeteg.” Ezen a héten a 268 évvel ezelőtt született Johann Wolfgang Goethe vallomását ajánljuk.
„Mindent megadnak a végtelen istenek kedvenceiknek egészen, minden végtelen örömöket, a végtelen kínt is egészen” írja Goethe. Erre az életszeretettel átitatott határozottságot, a lelki fájdalmak terhe alatt sem összeroppanó erőt maga Babits Mihály is felfigyelt: „Goethe erős szellem volt, tele élettel és ifjúsággal. A lélek egészsége, mint a testé, kiveti magából a beteg anyagot. Goethe kivetette és kivetítette a halálvágyat: „kiírta magából”.
Ezen a héten a 268 évvel ezelőtt, 1749. augusztus 28-án született Johann Wolfgang Goethe német költő, regény- és drámaíró vallomását ajánljuk.
JOHANN WOLFGANG VON GOETHE: VALLOMÁS
Mit nehéz eltitkolni? A tüzet!
Nappal a füst árulja el, a felleg,
éjjel a láng, a vörös szörnyeteg.
És nehéz eltitkolni a szerelmet:
fojtsd vissza vagy parázson égjen,
villantja akkor is a két szem.
Legnehezebb a verset eltitkolni,
nem is kerül véka alá e holmi.
A költő ajkán frissen zeng föl,
őt még betölti mindenestől.
Gyöngy betűkkel kivitelezve,
hogy az egész világ szeresse.
Felolvassa nagy boldogan,
ha örömöt, ha kínt fogan.
(Fordító: Halasi Zoltán)
