„Hogy megy? Mire jut? Túl a kvízen, / a focin, három sörön, mostan éppen / az akció jön, és készül szegényem” Ezen a héten a 77 éve született Tandori Dezső elgondolkodtató versét ajánljuk.
Hogy Konrád Györgynek – aki a „nyelv hercegének” nevezte Tandorit – igaza van-e abban, hogy Tandori olvasói már-már „szektát alkotnak”, és úgy képzelik, hogy a költő bármit képes szavakba önteni, abban nem vagyok hivatott dönteni. Annyi bizonyos, hogy Tandori Dezső író, költő, fordító, rajzoló és performanszművész a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb, kísérletező kedvéről ismert alakja.
Tandori Dezsőt már pályája elején így méltatta Bojtár Endre: „Tandori minden újabb verse egy-egy becsapódási hely a költészet, a nyelv, a személyiség, a valóság csontos bástyáin, s a művek ütötte résen tágas, szabad terepre nyílik kilátás.” S valóban, Tandori tartja magát saját ajánlásához: /Menj valamerre, / aztán majd kiderül, mi a sora, / s ha odajutottál, látod, hova.”
Ezen a héten az 1938. december 8-án született Tandori Dezső költő versét ajánljuk.
TANDORI DEZSŐ: MERRE, HOVA?
Hova? Nehezebb kérdés. Van helyette
áthidaló megoldás: ennyi: merre?
Menj valamerre,
aztán majd kiderül, mi a sora,
s ha odajutottál, látod, hova.
Ilyeneket könnyen mondhat az ember,
mondd csak, amíg valaki jó pofán ver,
hogy neki másfél órát tülekedni
kell, közlekedni,
te meg ilyenekkel jössz.
Mint link angyal,
meglógva Uradnak kötelező
gyakorlatából, s ki a te Urad, ha
nem egy bizonyos tandoridezső,
aki nem tudja, merre és hova,
és csak az okos tanácsokat adja,
mint egy link angyal, testtelen (amúgy se
hiszel a blőd hogynézkibe, a képbe),
besurransz pofánverőd szobájába,
megnézni, mi a közelebbi ábra.
Hogy megy? Mire jut? Túl a kvízen,
a focin, három sörön, mostan éppen
az akció jön, és készül szegényem,
hogy másfél órát (na jó, óra tíz
percet) tülekedjen, és megvitassa,
bár neki abból megint senki-haszna
csupán, hogy Vigyor Madara: a csíz…!!!
