De akármilyen jól megértjük egymást valakivel, akármennyire szeretjük, egy másik ember szívébe belelátni, hát az lehetetlen kívánság.” Murakami novellahősei olyan férfiak, akiket elhagyott (vagy épp elhagyni készül) egy nő, érthetetlenséget, magányt, ürességet hagyva maga után.
A Férfiak nő nélkül című kötet történetei megidézik Ernest Hemingway-t, de, nem a nők utáni hajszolt vágyról szólnak, mint az amerikai klasszikus hasonló című korai elbeszélés-válogatása. Murakami novellahősei olyan férfiak, akiket elhagyott (vagy épp elhagyni készül) egy nő, érthetetlenséget, magányt, ürességet hagyva maga után. A szerző ezeknek a férfiaknak az érzéseit írja körül a maga jellegzetesen visszafogott, talányos stílusában.
„De akármilyen jól megértjük egymást valakivel, akármennyire szeretjük, egy másik ember szívébe belelátni, hát az lehetetlen kívánság. Aki ilyesmit kíván, az csak magának okoz fájdalmat. A saját szívünkbe azonban, ha megtesszük az erőfeszítéseket, beleláthatunk, a befektetett erőfeszítéseink arányában. Végső soron az a feladatunk, hogy megfelelően és őszintén kiegyezzünk a saját szívünkkel, nem? Ha igazán látni akarunk egy másik embert, arra nincs más mód, csak az, hogy elmélyülten és tiszta tekintettel megfigyeljük saját magunkat.”
Aki szereti Murakamit és a novellákat, nem fog csalódni a hét virtuóz történetben, amelyek most is váratlan fordulatokat tartogatnak, miközben semmi sem hiányzik belőlük a már ismert motívumvilágból. Férfi szemszögből megírt sorsok és életek rajzolódnak ki Beatles-számok dallamára (Vezess helyettem, Tegnap), máskor az Ezeregy éjszaka meséinek (Seherezádé) vagy Kafka átváltozás-történetének (Samsa szerelmes) elemeiből merítve, hogy végül levonhassuk a következtetést: a nő nélküli férfiak számára a világ mardosó egyveleg, egy az egyben a hold túloldala.
„Kafuku nem tudta megérteni, miért kell a feleségének más férfiakkal lefeküdnie. Most sem érti. Ők ketten ugyanis, mióta csak összeházasodtak, mindig jó viszonyban voltak, házaspárként is, de a mindennapokat együtt görgető társakként is. Amikor idejük engedte, mindenről szenvedélyesen és őszintén beszélgettek, és igyekeztek megbízni a másikban. Kafuku úgy gondolta, lelkileg és szexuálisan is összepasszolnak. A környezetük is szerető, ideális párnak tartotta őket.
El kellett volna határoznia magát, és megkérdeznie a feleségét, amíg élt, hogy akkor meg miért kellett más férfiakkal lefeküdnie. Egyszer már ott készült az ajkán a kérdés. Hogy mégis mit kerestél bennük? Hogy mégis mi hiányzott belőlem?”
