Szeretett barátnéja, Clara Schumann megérezte, s vallotta: Brahms legszebb jellemvonásai az embereket elriasztó zord külső mögött rejtőznek.
Monográfia Johannes Brahmsról
Johannes Brahmsról a világhírű német bariton, Dietrich Fischer-Dieskau írt hiánypótló monográfiát. A 2012 májusában elhunyt német operaénekes, lírai bariton, a 20. század legkiemelkedőbb dalénekese ebben a könyvben elsősorban ezeket a Brahms-műveket mutatja be alapos kutatások és saját élményei alapján, hiszen koncerteken és lemezfelvételeken a dalok szinte mindegyikét újra meg újra elénekelte. Az énekes úgy véli, a dalok és a kórusművek többet árulnak el a szerző életéről és az alkotás folyamatáról, mint életrajzi adatainak számbavétele és más műveinek értelmezése.
A Johannes Brahms – Élet és dalok című műben Fischer-Dieskau saját előadói tapasztalatára és dokumentumokra egyaránt támaszkodik. A Holnap Kiadó gondozásában megjelent könyv életrajz és műelemzés sajátos ötvözete, mely elsősorban Brahms vokális művein keresztül világítja meg a komponista személyiségét – magyarázta a könyv szakmai szerkesztője, Várbiró Judit.
„Brahms zárkózott, lelkileg magányos ember volt, de vokális művein keresztül valamennyire mégis beléláthatunk. Lelki alkatából fakadt az is, hogy rengeteg művét évekig dajkálta, többször átírta vagy kidobta. A szerző nagyszerűen követi a zeneszerző személyiségfejlődését” – fejtette ki a szerkesztő.
A többek között fotókkal és kéziratrészletekkel illusztrált kötet kidomborítja Brahms életútjának és zenéjének számos magyar vonatkozását is: kitér Liszttel, Reményi Ede hegedűművésszel és Joachim József hegedűművész-zeneszerzővel való barátságára éppúgy, mint magyarországi fellépéseire és az őt ért magyar zenei hatásokra.
Várbiró Judit szerint a legismertebb példán, a Magyar táncokon kívül Brahms más művein – így kamarazenei alkotásaiban, dalciklusaiban vagy a Szerelmi dalkeringők sorozat egyes tételeiben – is kimutatható a magyar zenei hatás, de éppígy merített a szerb, a szlovák és a cseh népzenéből is.
A német komponistának, aki egyúttal virtuóz zongorista is volt, 1867 és 1891 között összesen 24 fellépése volt Budapesten, de koncertezett Pozsonyban, Kassán, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is. A Pesti Vigadóban 1881. november 9-én mutatták be a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarával, Erkel Sándor vezényletével a II., B-dúr zongoraversenyt, a zongoraszólót maga Brahms játszotta. A Tragikus nyitány, a II. és a III. szimfónia ősbemutatóját pedig magyar származású barátja, Richter János vezényelte – emlékeztetnek a kiadó ismertetőjében.
Szeretett barátnéja, Clara Schumann megérezte, s vallotta: Brahms legszebb jellemvonásai az embereket elriasztó zord külső mögött rejtőznek. Ezt a Brahmsot fedezhetjük fel vokális műveiben, melyek műfaji és kifejezésbeli szempontból rendkívül sokrétűek, a szólódaltól a sokszólamú motettákig, a duettektől és kvartettektől az oratorikus művekig, az egyszerű népdaloktól a művészien kidolgozott, komplex kórusokig. Brahmsnál dal és élet kapcsolata állandóan változik; ezért e könyv írójának kimondott szándéka szerint az életrajz és a művek elemzése nem fonódik szorosan össze, inkább korszakonként követik egymást. A középpontban nem pusztán az életrajz áll, hanem az élet és a dalok egymásra hatása.
Oka van annak, hogy hiánypótló ez a kötet a szegényes magyar zenei könyvkiadásban. Molnár Antal 1950-es években megjelent monográfiája, majd Ludwik Erhardt 1970-es évek végén kiadott Brahms-könyve óta nem jelent meg magyarul új könyv a német zeneszerzőről.
