Máté Angi jött, látott és győzött. Pedig Máté Angi nem egy harcias, a kortárs irodalom magaslataiba könyöklés útján előrejutó teremtés. Máté Angi úgy érte el, hogy olvassák meséit, megvegyék könyveit, mint egy „susogó levél”, titokzatosan szépen, sejtelmesen, határozott tudással a földre szállva.
Máté Angi új mesekönyve, az Ez egy susogó levél a napokban kerül a boltokba Keszeg Ágnes képeivel. A Bródy Sándor- és Aranyvackor-díjas kolozsvári írónő átöleli, végigsimítja és gyöngéden elengedi a képzeletet, hogy az szabadon szárnyaljon tovább. Minden meséje könnyedén játszik a szavakkal, akár nyelvi gyakorlat is lehet a pösze kismanók számára, de hétköznapi fogalmakról is képet kaphatnak, legyen szó a magányról, a félelemről, szeretetről, fázásról. Máté Angi a gyermekekhez való közeledést nem egy erőltetett fizikális kontaktusban látja kiteljesedni, veleszületett empátiáját valószínűleg óvónői tapasztalatai teszik teljessé, és vezetik arra az útra, ami a szavak és a fantázia színes világába visznek el.
A Cerkabella kiadó gondozásában megjelent könyv minden oldalán érződik a kiadó, a szerző, az illusztrátor és az olvasók szimbiózisa. Nekünk olvasóknak készült, minket akar melegségbe burkolni, kíváncsivá tenni, de élünk a gyanúperrel, hogy az alkotói együttműködés nélkül nem ez az egységes kép lenne a végeredmény. Kesze Ágnes illusztrátor képei nem csak margóként szolgálnak, mintegy kiegészítésképp, hanem a mesék, a rövid történetek részévé válnak.
Az Ez egy susogó levél kötet bemutatóján Máté Angi hangsúlyozta, hogy kizárólag határon túliak közreműködtek a könyv elkészítésében, a cím pedig a kiadó érdeme, nem a szerző találta ki, de azonnal megtetszett neki.
Lackfi János megfogalmazásában Máté Angi írásai „világújrateremtő”, egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv” Máté Angi – nyelven beszélnek. Mesékről lévén szó a szokatlan perspektívák, megszemélyesülő fogalmak, varázslatok használatával lesznek különlegesek ezek a történetek, melyekben az érzékelésnek kitüntetett szerepe van. A rövidprózák, Keszeg Ágnes illusztrációival kiegészülve különös, álomszerű, szürreális, ám mégis otthonos hangulatú mesekönyvet eredményeznek
Máté Angi eddig már megjelent kötetei: a Pagony által kiadott Volt egyszer egy, melyet Szulyovszky Sarolta illusztrációi tettek egyedivé és a kolozsvári Kolinónia kiadónál 2010-ben megjelent Mamó.
Volt egyszer egy hely
„Volt egyszer egy hely
Nem tudom megmondani, hol volt ez a hely, csak azt tudom, hogy három fáé volt.
Ezen a helyen, a három fa körül lehetett volna nyüzsgése a szeleknek, olyan nyüzsgés, amikor a szelek a fák lombját, leveleit susogtatják.
De hát, hiába, nem lehetett nyüzsgés a három fa körül, mert nem volt az ágaikon lomb, amit a szelek susogtassanak.
Csupasz három fa volt, kongó törzsű, görbe ágú némaság.
Valahol, máshol, volt egy másik hely, amelyik hely az erdőé volt.
Az erdő fái erős lombú, dús fák voltak.
Ezek a fák, egy nap leültek, ágaikról lecsippentették egy-egy levelüket, és ráírták mindegyikre: ez egy susogó levél, aztán repülőt hajtogattak a megírt levelekből, és belelökték a levél-repülőket a levegőbe, a sok-sok megírt levél pedig meg sem állt, míg arra a helyre nem repült, ahol a három csupasz fa volt.
A megírt levelek odaértek, ráültek a három fa ágaira, és mutatták a rájuk írt betűket a szeleknek: ez egy susogó level, ez is egy susogó level, és ez is, olvassátok, szelek.
A szelek pedig olvasták, s akkor susogni kezdett a három kongó törzsű, görbe ágú némaság, a három fa.”
GT
