2017. október 17.  Kedd
Pára 7 °C Pára
Rovatok
2017. október 17.  Kedd   Hedvig
Pára 7 °C Pára

Eger várának védelme

50 éves a Hair musical

Ég és föld között

Fábri Zoltán filmes világa

Eger várának védelme  
465 évvel ezelőtt, 1552. október 17-én Dobó István kapitány vezetésével az egri vár védői visszaverték az ostromló török hadat.
50 éves a Hair musical  
50  éve, 1967. október 17-én mutatták be a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozó mozgalom jelképévé vált Hair című musicalt.
Ég és föld között  
Ég és Föld között címmel a Biblia és a magyar képzőművészet kapcsolatát körüljáró nagyszabású kiállítás nyílt a Várkert Bazárban, Budapesten.
Fábri Zoltán filmes világa  
100 éve, 1917. október 15-én született Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, a magyar filmművészet kimagasló alakja.
Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Palásthy Ágnes: szinte bármiből lehet mese című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Palásthy Ágnes: szinte bármiből lehet mese

Szerző: / 2015. augusztus 31. hétfő / Szubkultúra, Könyvvilág   

Kibelbeck Mara (Fotó: Zelki János)“Az én meséim szándékosan közvetítenek egy hagyományos értékrendet, amit én nagyon fontosnak tartok. Persze semmiképpen sem szájbarágós, didaktikus módon…” Palásthy Ágnessel, az Elrabolták a siklót című mesekötet szerzőjével Kibelbeck Mara beszélgetett.

 

Mindannyiszor nagy érdeklődéssel, örömmel olvasom a meséidet és most a Könyvhétre megjelent mesekötetet is, amelynek címe: Elrabolták a siklót. Hogyan született meg benned az elhatározás, hogy mesét írj?

Nem volt igazán tudatos döntés, és azt hiszem, engem lepett meg leginkább. Úgy kezdődött, hogy 2012-ben egészen véletlenül bekerültem egy Facebook csoportba, ahol csupa irodalom közeli ember volt. Fordító, szerkesztő, író, vagy egyszerűen csak szenvedélyes olvasó. A magunk szórakoztatására kezdtünk különféle rövid stílusgyakorlatokat írni, például egy fotóról, vagy megadott szavakkal stb. És valahogy úgy alakult, hogy nekem mindegyik írásom kicsit meseszerű és humoros lett. (Ez a humor egyébként a mai napig jellemző a meséimre). Tehát tulajdonképpen azt mondhatom, hogy a műfaj választott engem. A legelső ilyen „kötelező művem” egy felnőtt mese volt, A légi marsall. Itt a megadott szavak között valamilyen oknál fogva szerepelt a „macskaalom” is, és ez indította el a fantáziámat. Ha valakit esetleg érdekel, ezen a linken elolvashatja.

Mi inspirált az első meséd megírásakor?

Palásthy Ágnes: Elrabolták a siklótAz első „igazi” mesémet 2012 februárjában írtam. Előző este abban a bizonyos csoportban valaki megemlítette, hogy berepült hozzá a szobába egy mezei poloska, és egy kicsit beszélgettünk róla, mennyire rossz a mezei poloska píárja, bezzeg a katicákat mennyire szereti mindenki. Pedig hát, bogár-bogár. És másnap, vasárnap reggel leültem az ebédlőasztalhoz, és elkezdtem írni egy mesét, amely a katicabogárról szólt, aki nem szereti a pöttyeit, de volt benne mezei poloska is, a „rosszfiú” szerepében. Egész nap írtam, és este hatra elkészültem vele. Nagyon különös élmény volt. És persze szerencse, hogy ennyire megértő a családom, hagytak írni egész nap. Ez a mese egyébként szerepel az Elrabolták a siklót című kötetben. Az a címe: Katica világgá megy.

Ahogy életre kelnek a meseszereplőid, életszakaszokat mutatsz be, amelyeknek a tanulsága a mesékre jellemző a jó elnyeri büntetését helyett inkább a pozitív világlátás, a segítségnyújtás és a szeretet. Ezzel a szándékkal kezdtél mesét írni?

Az én meséim szándékosan közvetítenek egy hagyományos értékrendet, amit én nagyon fontosnak tartok. Persze semmiképpen sem szájbarágós, didaktikus módon, hiszen a jó mese szórakoztató, de mindenképpen szeretném átadni a gyerekeknek azokat az alapvető értékeket, amelyekben én hiszek. Ezért megjelenik a meséimben a türelem, az elfogadás, a gyengébbek segítése, egymás és önmagunk megbecsülése, az alkotás tisztelete, a család, barátság, becsület, a tanulás fontossága, és még hosszan sorolhatnám, amitől szerintem ember az ember. És igyekszem egy csipetnyi humort is belecsempészni mindegyik mesémbe.

Érdekes, de mintha sokkal inkább felnőtteknek szólnának a meséid, mint a gyerekeknek, holott, ők is remekül megértik a történeteket. Írás közben milyen korhatárban gondolkozol?

Elsősorban a kisgyerekeknek írom a meséimet, az óvodás-kisiskolás korosztálynak. De valóban, legnagyobb örömömre, a szülők is szeretik, sőt, vannak olyan felnőtt olvasóim, akik a maguk örömére olvassák őket. Ennek többféle oka lehet. Egyrészt már az elején elhatároztam, hogy nem fogok gügyögni vagy cukiskodni a gyerekeknek. Ugyanis ők lesznek a jövő olvasói, és az ízlésformálás már ebben a korban elkezdődik. Ezért például csak a lehető legszükségesebb mértékben egyszerűsítem a nyelvezetet. Igyekszem egy nyelvi eszményt kínálni a gyerekeknek, ezen kívül feltételezem a szülői jelenlétet, vagyis, hogy a szülő megmagyarázza azokat a szavakat, vagy utalásokat, amelyeket a gyerek esetleg még nem ért.

Ezen kívül arra is törekedtem, hogy a szülő ne kapjon frászt, ha esetleg többször is fel kell olvasnia ugyanazt a mesét, ezért elrejtettem a szövegekben olyan utalásokat, amelyeket csak a szülő érthet, jót derül rajta, és esetleg nem is feltétlenül fogja elmagyarázni a kisgyereknek. Például amikor Mirella néni, a kis rigó énektanára megtudja, hogy Ricsi gyakorlás helyett játszott a testvéreivel, azt mondja: „ideje van a játéknak, és ideje van a munkának is”. Aki ismeri a Bibliát, legalább az idézetek szintjén, erre azonnal ráismer. Ezek apró játékok, amelyeket, remélem, élveznek a felnőttek, akiknek szántam.

Mókus Rézi, Szibill, Nyuszi Pali és a többiek történeteivel, az  élet mindennapos humoros jeleneteivel, problémáival, jellemhibáival szembesülhetünk. Hogyan segítik ezek a kiragadott emberi tulajdonságok és cselekedetek a meséket?

A jó mese, amellett, hogy szórakoztat, szerintem segít válaszokat találni olyan kérdésekre, amelyek foglalkoztatják a gyerekeket. A kisgyerek látja, hogy egy adott problémát hogyan oldanak meg a mese szereplői, és ez esetleg segít neki is, hogy a saját hasonló problémáját hogyan közelítse meg.

Ezen kívül az állatmese arra is jó, hogy közelebb vigyen a természethez. Az egyik kedves felnőtt olvasóm azt mondta, az a gyerek, aki elolvassa a meséimet, legközelebb nem fogja gondolkodás nélkül agyontaposni a bogarat, mert az már egy személy lett a szemében.

Állatokról írni, róluk olvasni mindig hálás feladat – legalábbis a fogadtatás szempontjából. El tudod képzelni, hogy az Elrabolták a siklót meséinek szereplői nem állatok lennének?

Palásthy Ágnes meseíró a Könyvhéten, 2015A jelen körülmények között nem. Viszont vannak olyan, egyelőre a fiókban érlelődő meséim, amelyekben ember szereplők vannak. Például a Szőnyegmesék, amelyben egy óvodás kislány a főszereplő, és Az Ásító Sárkányok Völgye című meseregény, amelyben András, a favágó, és a sógora Ábris királyfi elindulnak a Meserétre, hogy álomport hozzanak Zsuzsi királylánynak, András feleségének.

Szőnyi Gergely rajzai egészítik ki a meséket. Hogy zajlott a munka köztetek?

Miután a szöveg elkészült, az illusztrátoré a terep. Nem volt köztünk előzetes egyeztetés, de szerencsére úgy tűnik, „átjött” Gergőnek a szöveg, mert szinte teljesen úgy rajzolta meg a figurákat, ahogy elképzeltem őket. A képi világ ugyanolyan fontos egy mesénél, mint a tartalom, és azt hiszem, Gergő részlet gazdag, színes világát nagyon fogják szeretni a gyerekek.

Azt vettem észre, hogy akárcsak egy jó sorozat, kicsit függővé tudnak tenni a meséid. Miből merítesz új és új ihletet?

Nagyon örülök, ha így van. Borzasztóan érdekes, de szinte bármiből lehet mese. Néha elég egy név, vagy egy fotó. A Hangya Benő hárslevele című mesét egy olyan fotó ihlette, amelyen hangyák hatalmas levéldarabkákkal menetelnek. De sokszor olvasok olyan érdekességeket a Magyar Madártani Egyesület honlapján, hogy abból muszáj mesét írni. Például, hogy a cinkék gyógynövényekkel bélelik a fészküket, azért, hogy a kikelő fiókák egészségesebbek legyenek. Vagy láttam egy videót arról, hogyan kel ki egy lepke, és azt is leírtam az egyik mesében. Általában igyekszem utánajárni annak, amiről írok. És szerencsére nagyon fantáziadús családdal áldott meg a sors, úgyhogy amikor kiválasztottam egy fotót, amelyen három szarka ücsörög, a lányom mondta: Ukk, Mukk, Fukk. Így is hívják őket a mesében, amely a második kötetben szerepel.

Mennyire befolyásolják a meseírói világodat a mindennapjaid, a környezet, amelyben élsz?

Ami a családot illeti, ők adják a biztos háttért nekem. Nem tudnék ilyen napsugaras meséket írni, ha a férjem, meg a két felnőtt lányom nem lennének körülöttem. Segítenek, támogatnak, és nagyon büszkék rám. Ez hatalmas erőt ad. Ráadásul vidéken élek, közel a természethez, madárdal ébreszt, a balkonról a Göncölszekeret látom, van öt befogadott macskánk, a diófán madáretető. Igyekszem mindezt élvezni, és értékelni.
Ami a társadalmi környezetet illeti, az annyiban befolyásol, hogy igyekszem helyette egy ideális világot megjeleníteni.

Ha körülnézünk egy könyvesboltban, a kicsi gyerekeknek szóló mesekönyvekkel Dunát lehetne rekeszteni, akkora a választék. Mivel, hogyan lehet kitűnni, megfogni az olvasókat?

Valóban hatalmas a kínálat, óriási a versengés. Ami engem illet, én egyszerűen igyekszem tisztességes lenni. Vagyis értelmes tartalmat kínálok igényes nyelvi megformálásban. És bízom benne, hogy ez elég.

Nyomon követed az európai gyermekirodalmi megjelenéseket?

Mostanában ahányszor könyvesboltban járok, igyekszem belelapozni a gyerekeknek szánt könyvekbe. Látok érdekes tendenciákat, és néha elgondolkodom rajta, én vajon tudnék-e hasonlót írni, de végül mindig arra jutok, hogy mindenkinek azt kell csinálnia, ami belülről fakad.

Vannak egyébként olyan magyar gyerekkönyvek, amelyek nagyon tetszenek. Legutóbb például remekül szórakoztam a Bibedombi szörnyhatározón, Adamik Zsolt könyvén, ott, a könyvesbolt közepén állva. Kaptam néhány fura pillantást, de az én koromban ez már hidegen hagyja az embert.

Palásthy Ágnes meseíró a Könyvhéten, 2015

A megjelent meséid között van olyan, amely számodra különösen kedves, melyre a többihez képest büszkébb vagy?

Van néhány olyan mesém, amelyekben érzékenyebb témát pendítettem meg. Örökbefogadás, másság, csonka család, rasszizmus stb. Ezek nem mind kerültek be a kötetbe, még dolgoznom kell rajtuk, de nekem fontosak. Egyébként a Cultura.hu-n megjelent közülük például a Katica és Futrinka, de a blogomon valamennyi elérhető.

Lesz folytatása az Elrabolták a siklót c. kötetnek?

Igen. Örömmel mondhatom, hogy már dolgozunk a következő meseválogatáson, amely A tekergő bőregér címmel remélhetőleg még idén megjelenik. A címadó mese főszereplője a kis bőregér, Zazi, aki egy metróállomáson lakik a szüleivel.

Több helyen is megtalálható, elérhető vagy.

Van Facebook oldalam, ide mindig felteszem az aktuális híreket és az új meséket. Aki nincs fent a Facebookon, a meséimet elérheti az agnesmesel.blogspot.com oldalon is. (Természetesen azok a mesék nincsenek itt fent, amelyek a két kötetbe bekerültek). És csináltam külön oldalt az Elrabolták a siklót olvasóinak. Itt fogom meghirdetni a könyvhöz kapcsolódó rajzversenyt, amikor már elég kisgyerekhez eljutott a könyv, és itt tarthatják velem a kapcsolatot az olvasók. Örömmel fogadok minden megjegyzést, és mindenféle visszajelzést.

Palásthy Ágnes Elrabolták a siklót c. mesekönyve a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

Kibelbeck Mara

Hozzászólás

A hozzászólások nem a szerkesztőség, hanem az olvasók véleményét tükrözik. A moderálási elvekbe ütköző hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölhetjük.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek