„Schöpflin esztétikai szempontból elvetette a tradicionálisnak és a modernnek, avagy a konzervatívnak és a liberálisnak nevezett irodalmi áramlatok éles, egymást kizáró szembeállítását.” Ki volt és kikről írt a „rettegett” kritikus, Schöpflin Aladár?
Rózsafalvi Zsuzsanna A portré alakvariánsai Schöpflin Aladár életművében című könyve a kritikus által megjelenített szerzők által engedi megismerni magát a kritikust. A monográfia megeleveníti a 20. századi magyar kritikatörténet egyik kiemelkedő alakját, s miközben Schöpflin Aladár rá jellemző műfaját, az írói portrét veszi központba és ismerteti a jellegzetességeit, a kritikus személyén, munkásságán, anekdotáin és párbeszédekkel példát mutató lejegyzésein keresztül betekintést nyújt a század irodalmi és művészeti irányzataiba, a magyarországi polgári lét, a társadalom különleges elemeibe.
Ha lehet, azt mondani, a Nyugat és a századforduló irodalmáról, hogy Ady Endre volt a költő, Osvát Ernő a szerkesztő, akkor Schöpflin Aladár volt a kritikus. Nevének felmerülése esetén muszáj szólni a kritikai irodalom és maga a kritikus elismertsége fejlődéséről, amely az I. világháború előttihez képest szembetűnő. Ebben is elől járt a Nyugatban közölt kritikai tanulmányok és cikkek, amelyek a maga előkelő magaslatáról hozzászólt irodalmunk és általában szellemiségünk fontos kérdéseihez. Pontosan tudta és értette a magas és a szórakoztató irodalom közti különbséget. „Értékrendszere nem kidolgozott, merev elmélet, hanem rugalmas ízlés. Schöpflin, bár különböző hőfokon, majd minden tehetséges írót méltányolni tud, azt is, akit igazában nem szeret, csak azt nem látjuk tisztán, mi az, amit elutasít.”
Ady egyik legnagyobb rajongója volt, még maga Babits is szemére vetette elfogultságát (és ma is negatívumnak tekintik), ám az kétségtelen, hogy részben neki is köszönhető Ady és más fiatal költők elismertsége és ismertsége. És bár kivételesen többet foglalkozott néhány szerzővel, szerette és nagyra becsülte Mikszáth humorát, közvetlenségét és szemléletességét, Kaffka női meglátásai és színes stílusát, Babits intelligenciáját, szókészletét.
„Ha a századvég költőit olvassuk, észre kell vennünk, hogy a saját személyükre nézve – versben – szerények voltak. Nem támasztottak önmagukkal szemben nagy igényeket és nem igyekeztek feltűnővé tenni önmagukat. Ady éppen ellenkezőleg kezdettől fogva büszkén, nagy öntudatossággal lépett fel s önmagát állította mindennek a közepébe. Abszolút személyes lírát csinált, nem a mindenki poézisét, hanem egyetlen emberét, Ady Endréét.” (Schöpflin Aladár Adyról)
Schöplin Aladár több ezer kritikát, regényeket, drámákat, novellákat és gyermekregényt is írt; mindenki rá hivatkozik, aki érdeklődik az irodalomtörténet iránt. A XX. század első felének tisztelt és „rettegett” kritikusa a klasszikus és a modern magyar irodalom képviselőiről nem csak írt, hanem kiterjedt levelezést is folytatott velük. Partnerei között említhető Jókai Mór, Ady Endre, Babits Mihály, Illyés Gyula, Márai Sándor és későbbi felesége Maderspach Irén is – mondta az irodalomtörténész. Így tartott kapcsolatot Kaffka Margittal is; az írónő egyes források szerint gyengéd érzéseket táplált a kritikus iránt, olyannyira, hogy alakját Állomások című könyvébe is beleírta.
Mindemellett igényes arcképvázlatot készített a világirodalom klasszikusairól, Schillerről, Victor Hugóról,
Zoláról. Kritikusi és irodalmi érdeklődése kiterjedt a századelő fiatal tehetségeinek munkáira is: teret adott a lapban Juhász Gyula és Kosztolányi verseinek csakúgy, mint Kaffka Margit és Krúdy Gyula regényeinek, novelláinak. Talán legnagyobb hibája, hogy nem értette meg és nem is figyelt fel József Attilára.
A portré alakvariánsai Schöpflin Aladár életművében
Az Országos Széchényi Könyvtár kollégája, Rózsafalvi Zsuzsanna monográfiájának bemutatója február 14-én lesz az OSZK-ban. Eisemann György irodalomtörténész így írt a kötetről:
„Rózsafalvi Zsuzsanna Schöpflin-monográfiája a 2009-ben nagy sikerrel megvédett doktori értekezésének átdolgozott, az utóbbi évek kutatásait is hasznosító változata. Napjainkban látványosan felélénkült az érdeklődés a 20. századi magyar kritikatörténet egyik kiemelkedő alakjának munkássága iránt.
Különleges aktualitása többek között abban rejlik, hogy értő szemmel tekintett a korszakok, stílusok, irányzatok eltérő teljesítményeire, ösztönözte az ízlésformák párbeszédét, a múltbeli és a kortárs fejlemények történeti távlatú értékelését. Esztétikai szempontból elvetette a tradicionálisnak és a modernnek, avagy a konzervatívnak és a liberálisnak nevezett irodalmi áramlatok éles, egymást kizáró szembeállítását.
Az anekdota mesterének tartott Mikszáth Kálmánban éppúgy észrevette az újító epikust, mint ahogy a szimbolista Ady Endrében is a magyar verselési hagyományokhoz kapcsolódást. Érzékelte a modernizálódás feszültségeit, de mindig tárgyilagos és türelmes maradt.
A monográfia Schöpflin Aladár jellegzetes műfajára, az írói portréra összpontosít. Korszerű szempontok szerint vizsgálja az „arcképesszének” a 19–20. században igen elterjedt módszerét, mely az irodalmi nyelvvel összefüggésben látja mind az alkotó személyiséget, mind pedig a társadalmi életet. E portrék fontos szerepet játszottak a magyar irodalom romantikus és modern klasszikusainak kanonizálásában. Rózsafalvi Zsuzsanna könyve elmélyült szakmaisággal veszi sorra a Vörösmarty Mihályról, Petőfi Sándorról, Gyulai Pálról, Babits Mihályról, Móricz Zsigmondról, Kaffka Margitról és másokról szóló írásokat, mellőzhetetlen eredményekkel járulván hozzá a magyar kritikatörténet egyik lényeges fejezetének kutatásához.”
Rózsafalvi Zsuzsanna A portré alakvariánsai Schöpflin Aladár életművében
című könyvének bemutatója
A kötetet bemutatja: Eisemann György irodalomtörténész
Időpont: 2014. február 14. 16 óra
Helyszín: OSZK Tanácsterem, Budapest
