„Erősnek kell lenned, ha olyan húgod van, mint Virgina Woolf.” Vanessának el kell döntenie, hogy hajlandó-e bárki mással szemben megvédeni a saját boldogságát.
London, 1905. A város nagy változásokat él meg, és a Stephen testvérek e változások élharcosai. Vanessa, Virginia, Thoby és Adrian megválnak gyermekkori otthonuktól, és a zöldellő parkokkal tarkított, bohém hangulatú Bloomsbury negyedben bérelnek házat. Új otthonuk hamarosan fiatal értelmiségiekből és művészekből álló baráti társaság találkozóhelye lesz.
A Bloomsbury-körbe elsősorban a prűd viktoriánus korral szemben ellenérzéseket tápláló, azt kifigurázó radikális értelmiségiek tartoztak. Tagja volt többek közt a négy testvér: Virginia, Vanessa, Thoby és Adrian Stephen, valamint Maria Nys (később Aldous Huxley felesége), Duncan Grant, Lytton Strachey, Leonard Woolf és Clive Bell. A régi baráti társaság, egyetemi klub 1905-ben válik irodalmi körré, miután a fiúk cambridge-i diákévei véget értek.
A társaság később híressé és sikeressé váló tagjai a történet kezdetén még pályájuk elején járnak. Vanessa Bell még egyetlen festményét sem tudta eladni. Húga, Virginia könyvkritikáját visszautasítja a The Times. Barátjuk, Lytton Strachey még semmit sem publikált. E. M. Forster ugyan befejezte első regényét, de a címmel nem sikerül dűlőre jutnia. Leonard Woolf köztisztviselő Ceylon szigetén, John Maynard Keynes matematikus, közgazdász pedig állást keres. E ragyogó elmék és tehetséges művészbarátaik elvetik a viktoriánus társadalom konvencióit, és a londoni bohémvilág zabolátlan szabadságát élvezik.
Virginia első publikációi 1905-től jelentek meg, s hamarosan körülötte kezdett csoportosulni az a baráti társaság, amely Bloomsbury Group néven a harmincas évek közepéig a radikális értelmiségi elit legnagyobb hatású írócsoportjának számított.
Ám hirtelen minden megváltozik, amikor Vanessa váratlanul beleszeret a baráti kör egyik tagjába. Colin Bell műkritikussal két fiuk születik, Julian (aki 1937-ben meghalt a spanyol polgárháborúban 29 évesen) és Quentin. Ám ahogy Virginia úgy testvére, Vanessa is nyitott házasságban élt, Vanessának és Duncan Grantnak az őszinte barátságon és a festészet iránti közös szenvedélyen túl szerelmi kapcsolata is volt. Lányuk, Angelica 1918-ban jött a világra, és Bell természetesnek vette, hogy saját lányaként neveli fel.
Az érzékeny Virginia úgy érzi, magára maradt. A varázslatos személyiségű, karizmatikus és lángeszű fiatal lány, aki egész életében Vanessa óvó figyelmének középpontjában állt, mindent megtesz azért, hogy kisajátítsa nővérét. Érzékeny idegrendszere megsínyli a változásokat: egyre inkább az őrület határára sodródik. Árulás és bizalmatlanság ver éket a családtagok közé. Vanessának el kell döntenie, hogy hajlandó-e bárki mással szemben megvédeni a saját boldogságát.
Virginia 1912-ben házasságot kötött Leonard Woolffal, mély érzelmi kapcsolat élete során azonban végig nőkhöz kötötte. 1917-ben férjével, mindössze egy kézi nyomdagép tulajdonosaként könyvkiadót alapítottak, amely Woolf művein kívül Angliában még ismeretlen külföldi írók és az elfogadott irodalmi normáktól elrugaszkodó fiatalok – többek között Gorkij, Rilke, Freud, T.S. Eliot – alkotásait jelentette meg. Az írónő egyébként is gyenge idegrendszere már nem bírta a II. világháború borzalmait; miután londoni lakásukat és vidéki házuk kertjét is bombatalálat érte, 1941. március 28-án kövekkel töltötte meg zsebét és az Ouse folyóba ölte magát.
Priya Parmar az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Vanessa és Virginia című regénye izgalmas képet fest az első világháború előtti London szellemi pezsgéséről és a híres testvérpár, Vanessa Bell és Virginia Woolf nem mindennapi életéről.
