„De hát – nézzünk körül csak itt, a közép- és kelet-európai térségben – vajon melyik az a múlttal való szembenézés, amelynek nem a traumák csontvázainak sorozatos kiborulását kell tapasztalnia? ” Megjelent a Jadviga párnája szerzőjének új regénye, a Természetes fény.
„Mostanában mintha éledezne egyfajta nosztalgia a társadalom egy részében épp azon idők után, amelyeket a könyv is érint. Mintha a Természetes fény erre az – egyre terjedő – jelenségre is szeretné felhívni a figyelmet. Jól érzékelem ezt?
A becsületes múltba tekintés rendszerint fáj. De hát – nézzünk körül csak itt, a közép- és kelet-európai térségben – vajon melyik az a múlttal való szembenézés, amelynek nem a traumák csontvázainak sorozatos kiborulását kell tapasztalnia? Hát melyik: a heroikusan megszépített, önfelmentő hazugságokra épülő historizálás – mert ilyen is létezik többfelé. Sajnos momentán a miénk is ezek közé tartozik, most emelik éppen állami rangra – holott az előző negyedszázadban e tekintetben nem kis eredményeink voltak, amelyek most porladnak szét. Szerintem súlyosabb ez sajnos, mint az áporodott eszmék egyfajta nosztalgikus fuvallata, ez bizony egyre masszívabb hazugság és hamistudat, amelynek jó ideje már világosan látszik az éltető forrása – az utóbbi néhány év csak arra döbbenthette rá az embert, hogy erre is milyen hatalmas tömegigény van már. A legutóbbi fejleményt nem láthattam még, amikor ezt a regényt megterveztem. Úgyhogy már csak ezért sem akarhattam annyira figyelemfelhívóan aktuális lenni, mint amennyire ebben az államilag félresiklatott holokauszt-emlékévben ez a könyv – a maga ambícióitól függetlenül is – aktuális lett.”
Závada Pál: Természetes fény
el nem múlt életünk – retusálás nélkül
A Természetes fény döntően a második világháborúban meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók – ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek – és vannak, akik nem térnek vissza többé.
Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény.
Részlet Győrffy Ákos Závada Pállal készített interjújából. Az interjú megjelent a Líra Könyvklub 44. számában.
Závada Pál 1954-ben született Tótkomlóson. Első könyve, a Kulákprés című szociográfia 1986-ban jelent meg, novelláskötete, a Mielőtt elsötétül 1996-ban. Egy évvel ezután adta ki a Magvető Jadviga párnája című nagyregényét, amely azóta is az egyik legnagyobb könyvsiker Magyarországon.
Kortárs magyar szépirodalmi regénynél korábban soha nem tapasztalt példányszámban (jóval ötvenezer fölött) kelt el, valamint több díjjal kitüntetett játékfilm készült belőle, Deák Krisztina rendezésében. A Jadviga párnája naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája. Jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.
2002-ben, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg Milota című különleges családregénye. Závada a címszereplővel, a 67 éves Milota Györggyel mesélteti el életét, miközben egy másik elbeszélő, Roszkos Erka párhuzamos történetét is megismerjük, a két szál néha találkozik, néha évszázadokra távolodnak egymástól. A Jadviga párnájában megszeretett nyelv és figurák ennek a regénynek az olvasóit is magukkal ragadják.
A fényképész utókora címmel látott napvilágot a harmadik Závada regény, amelynek központi témája ismét a hűség. A történet egyrészt kapcsolódik a Jadviga párnájához és a Milotához, velük alkotja a regénytrilógiát, melynek ez az utolsó tagja. Závada elbűvölő és szövevényes nagyregényének minden oldala csupa titok, meglepetés, rácsodálkozás.
Az Idegen testünk címet viselő regény egy pesti fényképész-műterembe vezeti olvasóit, 1940 szeptemberébe. Závada hősei sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény – és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Talán ez a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.
Závada Pál 1992 óta a Holmi folyóirat széppróza rovatának szerkesztője. 2009-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.
