Korának legszebb királynéja volt, tragédiákkal teli élete már a kortársak képzeletét megragadta, halála után pedig legenda lett. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, akit inkább Sisi (Sissi) néven ismer az utókor 120 éve hunyt el.
Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach Miksa bajor herceg és Mária Ludovika hercegnő harmadik gyermeke 1837. december 24-én egy foggal született Münchenben. Hét testvérével Possenhofen kastélyában nevelkedett, jól lovagolt, úszott, hegyet mászott és apjához hasonlóan fütyült az etikettre.
1853-ban elkísérte édesanyját és nővérét, I. Ferenc József osztrák császár jövendő jegyesét Ausztriába, ám a találkozón a fiatal uralkodó a kiszemelt menyasszony helyett a tizenöt éves Erzsébetbe szeretett bele. A Habsburg-dinasztiában szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben.
Erzsébet egy olyan világba csöppent, ahol a külsőség és a származás volt a legfontosabb, aminek nem tudott és nem is akart megfelelni. Magányát csak növelte az udvar ellenséges viselkedése, egészségét megviselte, hogy négy év alatt három gyermeket szült (Rudolf, a várva vártrónörökös harmadikként, 1858-ban jött a világra), ráadásul elsőszülöttje, Zsófia kétéves korában meghalt. A lesújtott császárné már enni sem akart, kedélye depresszióssá vált, így orvosa külföldre küldte gyógyulni, s az utazgatást befejezve Bécs helyett apja bajorországi kastélyába ment.
A távol töltött évek alatt Erzsébet határozott és öntudatos lett, ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre, s megtanulta érvényesíteni akaratát. Bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida ismertette meg vele Andrássy, Deák, Széchenyi kiegyezéspárti eszméit, s Sissi az uralkodónak írt több levelében is a kiegyezés mellett érvelt. Az 1867-es kiegyezés létrejöttekor hihetetlenül boldog volt, Ferenc József koronázásakor a magyarok rajongásig szeretett királynéja lett. Az ország – régi hagyomány szerint – ajándékot adott a királynak: a gödöllői Grassalkovich kastélyt. E hely Korfu mellett Erzsébet igazi otthonává vált, aki kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, s a gödöllői kastély lovardája is segítette ambícióját, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa.
Sisi mindig sokat foglalkozott a halállal és számos családtagja mellett volt ott az utolsó órákban. A királynő sokszor megpróbálta az eltávozottakkal felvenni a kapcsolatot, azonban az udvarban gyakran kinevették őt ezért.
Kétszer is el kellett búcsúztatnia gyermekeit, hiszen Zsófia lánya kétévesen halt meg tífuszban édesanyja karjai között, Rudolf fia pedig később öngyilkos lett. Lánya halála után Sisi távolságtartó lett, vélhetően önvédelemből, és a ránehezedő nyomás miatt a továbbiakban szinte „lemondott” gyermekeiről. Rudolf trónörökös 1889-ben történt öngyilkossága teljesen lesújtotta, ezután mindig fekete ruhát viselt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achileion néven, életének hátralévő éveit egyre magányosabban, depressziótól űzve, inkognitóban utazgatva töltötte. 1898. szeptember 10-én Hohenembs grófnő néven udvarhölgyével igyekezett a genfi kikötőbe, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni tűhegyes reszelőt döfött mellébe. A császárné még felszállt a hajóra, de hamarosan rosszul lett, s másfél óra múlva szállodájában halt meg.
Halála megrendítette a világot, hatalmas temetést kapott, a magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét. A főváros köztéri szobrot állított emlékezetére, utcákat, tereket, Duna-hidat neveztek el róla.
