Az erdei fülesbaglyok nyugalmának biztosítása a pihenőhelyeken elengedhetetlenek a faj védelme érdekében. Közös érdekünk ez, hiszen nagy rágcsálófogyasztók.
Az MME honlapján 2019. június 24-július 25. között zajlott az internetes lakossági szavazás 2020 év madaráról. A szavazás nyertese az erdei fülesbagoly lett. A három választható faj az uráli bagoly, a füleskuvik és az erdei fülesbagoly volt. Alfred Brehm így írja le az erdei fülesbaglyokat Az állatok világa könyvében:
„Ez a nemzetség a buhutól abban különbözik, hogy testalkata karcsúbb, szárnya hosszabb, második evezője a leghosszabb, lába rövidebb, fülpamatjai hosszabbak és fülnyílásai rendkívül fejlettek s az arcot övező fátyol jól kivehető.
A mi erdei fülesbaglyunk színezetét tekintve igen hasonlít a buhuhoz, csakhogy világosabb, mert rozsdasárga alapszínét a fekete szárfoltok és harántrajzolatok nem fedik el annyira. Felső része homályos rozsdássárgás alapon sötét szürkésbarnán foltozott, pettyezett, hullámozott és szalagozott, a világosabb alsó részen sötétbarna, a melltájon kereszt alakú foltokkal, fülkagylója hegyén és külső szélén fekete, belső szélén fehéres, a szemgyűrűje szürkés rozsdássárga. Evező- és kormánytollai szalagozottak. Csőre feketés, szeme élénksárga. A tojók valamivel sötétebbek, a fiatalok kevésbé élénk színűek, mint a hímek.
Egész Európában fel az északi szélesség 64 fokáig fordul elő, szintúgy Ázsiában az erdőöv északi szélétől, Közép-Ázsián át az Uráltól Japánig honos. Délen már ritkább, Északkelet-Afrikában a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Indiában valószínűleg csak átvonulóban fordul elő. Neve nagyon megfelelő, mert otthonát rendesen csak az erdőben üti fel.”
Az erdei fülesbagoly Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költ. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg. Előszeretettel foglalja el költőhelyül a varjak, szarkák fészkeit. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll. Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek. A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is.
Az erdei fülesbaglyok életét számos tényező veszélyezteti, köztük a fiókákra számos ragadozó jelent veszélyt (róka, nyest, héja és egerészölyv); közúti ütközések; erdőgazdálkodás. Ezeknek a baglyoknak komoly mezőgazdasági értékük is van, hiszen elpusztítják azokat a rágcsálókat, amelyeket nélkülük csak komoly anyagi ráfordítás és a környezetre is káros anyagok felhasználásával lehetne kiiktatni.
Egy erdei fülesbagoly átlagosan napi 2,5 egér vagy mezei pocok méretű zsákmányállatot fogyaszt el, így a több mint három téli hónap 100 napos telelési időszakával számolva a Magyarországon telelő 11 412 bagoly több mint 2,8 millió rágcsálót pusztít el.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította el az Év madara programot.
