„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” 225 éve fogadták el a világtörténelmi jelentőségű Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (Déclaration des droits de l’homme et du citoyen) a francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, amely az emberek egyéni és közösségi jogait határozza meg. 225 éve, 1789. augusztus 26-án adta ki a francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés világtörténelmi jelentőségű deklarációját az emberi jogokról az alkotmány elkészítése felé tett első lépésként.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata
„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” A nyilatkozatban lefektetett alapvető jogokat már leírásuk pillanatában nemcsak a francia polgárokra, hanem kivétel nélkül mindenkire érvényesnek tekintették, és tekintik a mind a mai napig.
Első változatát La Fayette fogalmazta, de az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat alkotója, Thomas Jefferson is részt vett elkészítésében. Az alkotók támaszkodtak többek között Montesquieu és Rousseau eszméire is.
A nyilatkozat mindössze hat héttel a Bastille ostromát követően és három héttel a feudalizmus eltörlése után népszuverenitást és esélyegyenlőséget hirdetett.
” A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.” A nyilatkozat szólásszabadságot és a sajtószabadságot biztosít, de a vallásszabadságot biztosítékokhoz köti: „feltéve, hogy e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti”.
A nyilatkozat Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányához (United States Constitution, 1787) hasonlóan több különböző intézkedést helyez kilátásba.
Megemlíti a karhatalom szükségességét és a közigazgatás fenntartásához szükséges adózás alapelveit, amelyekben az egyenlőség elve kitüntetett szerepet kap (a forradalom előtti időkben az egyház és a nemesség mentesült a legtöbb adónem alól). Szintén meghatározza a nyilvánosság előtti felelősség fogalmát.
„Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő.” A nyilatkozat tiltja az ex post facto büntetőjog alkalmazását, a gyanúsítottal szembeni indokolatlan durvaságot, és az ártatlanság vélelmét hirdeti.
A tulajdonhoz fűződő jogot hirdeti, egyúttal fenntartja a köztulajdon jogát is. A nyilatkozat alapelvei a francia jog jelenleg is érvényben lévő alkotmányos elvei közé tartoznak, az 1958 októberében elfogadott – ötödik köztársasági – alkotmány értelmében az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának cikkelyei ma is kötelező érvényűek.
