A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján kegyelettel emlékezünk a csaknem hatszázezer magyar, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatra.
Az Országgyűlés 2000-ben meghozott döntése értelmében 2001 óta minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Budapesten 2003-tól az Élet menete felvonulással emlékeznek meg a vészkorszak áldozatairól.
KERTÉSZ IMRE: SORSTALANSÁG
Kimondhatom: nincs annyi tapasztalat, oly tökéletes nyugalom, sem belátásnak akkora ereje, úgy látszik, hogy még egy utolsó esélyt ne adnánk szerencsénknek – föltéve, ha találunk rá módot, természetesen. Így amikor mindazokkal együtt, akiknek itteni munkába állításához túl sok remény immár szemlátomást nem fűzhető, engem is vissza, mintegy a feladónak: Buchenwaldba küldtek, minden maradék képességemmel osztoztam, természetesen, a többiek örömében, mivelhogy az ottani jó napok, no meg kiváltképp a reggeli levesek jutottak tüstént az eszembe. Nem gondoltam viszont, elismerem, arra, hogy még előbb meg is kell majd érkeznem, mégpedig vasúton s már az ily utazások föltételei mellett; mindenesetre elmondhatom, vannak dolgok, amiket addig sosem értettem, s bajosan is hihettem volna egyáltalán el. Egy oly, valaha gyakran hallott kifejezés például, mint: „földi maradványai”, az én addigi tudtommal kizárólag valaki megboldogultra vonatkozhatott csak.
Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-bábkormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán és a zsidók lakásának igénybevételén át a zsidó emberek gettókba, Budapesten úgynevezett zsidóházakba költöztetéséig.
1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. 1944. április 16-tól datálható a magyarországi zsidók elkülönítése, vidéken 1944 tavaszán gettókba zsúfolták a zsidóságot, majd általában valamilyen ipari létesítményből kialakított gyűjtőtáborokba vitték, ezután pedig rövidesen deportálták őket az ausztriai, németországi és lengyelországi koncentrációs (megsemmisítő) táborokba.
A tömeges deportálások 1944. május 15-én kezdődtek, először a keleti országrészekben, a visszacsatolt Kárpátalján és a Felvidéken, majd az egész országban. Az Adolf Eichmann által irányított német stáb a magyar közigazgatás és csendőrség apparátusának közreműködésével hajtotta végre néhány hónap alatt 437 ezer magyar állampolgár bevagonírozását. Auschwitzba napi négy szerelvény, összesen 147 vonat indult.
Összesen 440 ezer magyar zsidót deportáltak, a vidéki zsidóság teljes egészét. Bár Horthy Miklós kormányzó közbenjárására a budapesti zsidóságot ekkor nem deportálták – Budapest zsidóságának elhurcolását a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította -, de a nyilas uralom alatt, 1944 októberében-novemberében már több tízezer fővárosi zsidót is deportáltak.
Bár az ország német megszállás alatt volt, a gettósítást, illetve a deportálást a magyar közigazgatás, a magyar csendőrség hajtotta végre.
Stark Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) bölcsészettudományi intézetének történésze szerint történelmi szempontból a gettósításnak, deportálásnak azért volt különleges jelentősége, mert ez volt az európai zsidóság megsemmisítésének utolsó felvonása. Minderre akkor került sor, amikor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a náci Németország el fogja veszíteni a háborút.
Annak idején mintegy félmillió magyar zsidót gyilkoltak meg, ez azt jelenti, hogy a magyar zsidóság 20-25 százaléka élte túl a vészkorszakot, részben a munkaszolgálatosok, részben pedig a fővárosi zsidóság a gettókba zárva.
A Holokauszt Emlékközpont minden évben e napon emlékműsorral, az Áldozatok emlékfalánál mécsesgyújtással emlékezik meg a holokauszt nemzeti áldozatairól.
Egész Európa közös felelősséggel tartozik azért, hogy az utánunk jövő nemzedékek tanuljanak a múlt bűneiből, megértsék a hátterét és elgondolkozzanak a következményein. Fontos szerepet játszik ebben az oktatás, a kidolgozott oktatási irányelv.
