245 éve, 1769. július 16-án Mária Terézia királynő királyi egyetemmé nyilvánította, ezzel állami irányítás alá vonta az 1635-ben alapított, jezsuita irányítású nagyszombati egyetemet, a mai ELTE elődjét.
1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek megalapította a mai Eötvös Tudományegyetem jogelődjét, a nagyszombati egyetemet, amely 1635. november 13-án nyitotta meg ünnepélyes keretek között kapuit. Kezdetben csak hittudományi és bölcsészeti kar működött az egyetemen, majd 1667-ben jogi karral bővült. 1769. július 16-án Mária Terézia királyi egyetemi címet adott az intézménynek, majd november 7-én orvosi fakultást is létesített és belorvostani tanszéket alapított Nagyszombaton, ami a szervezett orvosképzés kezdetét is jelentette Magyarországon, s ekkor vált az intézmény teljes szerkezetű klasszikus egyetemmé.
„A joggal nem törődnek annyit. Naponta két negyedóránál többet nem nagyon adnak előadására. Ezért a jogban senki, a filozófiában sok, a teológiában kevés szerez doktori címet, noha megadhatja az egyetem azoknak, akik megérdemlik.” (Bél Mátyás a nagyszombati jogi képzésről)
A nagyszombati egyetem rendszabályaiban (1770.) a többi között olvassuk, hogy miután az országban három nyelv van használatban: a magyar, a német s a tót, a melyek között azonban a német kiválóan hasznos, sőt szükséges, minden németül nem tudó ifjút zsenge ifjúságától kezdve e nyelvnek tanulására egész komolyan rá kell szorítani s abban minden osztályon át gyakorolni, a nélkül azonban, hogy anyanyelvükben hátramaradjanak, mert arra elkerülhetetlenül szükségük van.
„Csakugyan a reform első ténye a nagyszombati egyetem Budára helyezése, állami dotálása, bécsi mintára átszervezése, s ezzel a jezsuita rendtől átvétele lett. Pázmánynak és a jezsuitáknak a hazai barokkra annyira tipikus egyeteme most az új Nagy-Magyarország központjába kerül – az áttelepítést Niczky gróf és Ürményi József végzik el nagy szeretettel –, s vele együtt Buda székhelyévé lesz az új, realisztikusabb felső oktatásnak csakúgy, mint a központi papnevelésnek. Csillagvizsgáló, természettudományi gyűjtemények, szép modern könyvtár államköltségen készülnek, s a jogi kar hallgatói a bécsi Martini és mások tankönyveiből szívják magukba a felvilágosodást. Az új tanszékek közt nagy jelentőségű a mezőgazdaság katedrája, melyen Mitterpacher Lajos apát ismerteti, követésre méltó példaként, az előhaladottabb nyugati művelés módszereit.” (Szekfű Gyula: Mária Terézia korszaka)
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a nagyszombati egyetem, 1777-ben Budára költözött (itt kezdődött el a hazai mérnök- és állatorvosképzés), az átköltözés költségeihez Buda városa 10.000 forinttal járult. Az egyetem helyisége a királynő a nemzeti adakozásból épült királyi palotát rendelte. Majd az 1784-85-ös tanévtől Pestre tette át székhelyét. 1844-ig a tanítás latin nyelven folyt. Az egyetemmel kapcsolatban saját nevéről nevezett penzionátust is állított fel a királynő, száz ifjú számára. Az egyetemi tanárok hivatalos viselete ugyanaz maradt, a mi Nagszombaton volt: hosszú fekete talár s a kanonokihoz hasonló köpenyke (epomis), amely a dékánok s a rektor számára sötétvörös bársonyból, a többi tanárok számára pedig damaszt-selyemből készült. 1921-től Pázmány Péter Tudományegyetem néven bölcsészeti, jogi, orvosi és hittudományi fakultással működött.
1949-ben önállósult a Bölcsészeti Karból kivált Természettudományi Kar, a következő évben elcsatolták a hittudományi fakultást, 1951-ben az Orvostudományi Kar vált önálló egyetemmé. Az intézmény 1950-ben vette fel Eötvös Loránd nevét. 2000-től az ELTE szervezetébe integrálódott a Budapesti Tanítóképző és a budapesti gyógypedagógiai főiskola. Jelenleg nyolc karon folyik az oktatás, ezek: Állam- és Jogtudományi Kar, Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Bölcsészettudományi Kar, Informatikai Kar, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Tanító- és Óvóképző Kar, Társadalomtudományi Kar, Természettudományi Kar.
