Jorge Amado, a latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, regényeinek sejtelmes atmoszféráját jó helyzet- és típusteremtéssel, aprólékos tárgyi megfigyeléssel, folklorisztikus elemek és népi hiedelmek felhasználásával teremtette meg. Amado, a legismertebb brazil író, „a brazil lélek írója” száz éve született.
Jorge Amado 1912. augusztus 10-én született a dél-amerikai ország „legafrikaibb” szövetségi államában, Bahiában egy kakaóültetvényen, Itabunában.
Jogot tanult, de közben egyre többet foglalkozott írással, alapító tagja volt a Lázadók Akadémiájának nevezett modernista irodalmi mozgalomnak. Alig 19 évesen jelent meg első regénye, A karnevál
országa, amely szülőföldjét, a bahiai munkások, csavargók, halászok, félvérek, négerek, prostituáltak színesen kavargó, érzéki világát mutatta be. A kötet nagy vihart kavart, kifogásolták merész társadalomkritikáját, újszerű stílusát.
Átütő sikert az 1935-ben megjelent Zsubiabá című regényével aratott: ebben a főhős az elmaradott, műveletlen, de a nyomorúságban még nem elromlott brazil nép ősi, vallásos rajongásának, fanatizmusának a képviselője, aki talán nem is valóságos alak, inkább jelkép. A Zsubiabában Amado már teljes pompájában ábrázolja ezt a színteret: megelevenedik a holdfényes bahiai kikötő, a matrózkocsma, a délszaki utca, a nyomorúságában is erőteljes, sőt többnyire derűs néger, fehér, mulatt szegény ember, a hitlerizmus eljövendő győzelmében bízó, szoknyavadász német gyáros, és óhatatlanul rabul ejt bennünket a vidék dohányültetvényeinek sivárságában is tömény vitalitása, Zsubiabá – a bahiai varázsló – tudománya, az afrikai vallási szertartások rejtelmes hangulata.
Száműzetésben
Fiatalon belépett a kommunista pártba, politikai szervezkedésben való részvétele miatt 1936-ban letartóztatták, majd száműzetésbe kényszerítették. 1938-ban Brazíliában betiltották műveit és nyilvánosan elégették a könyveit.
Bejárta a világot, csak a II. világháború végén tért haza, s parlamenti képviselő lett. 1947-ben ismét emigrációba kényszerült, Párizsban, majd Prágában élt. 1955-ben újra hazatért, a politikával felhagyott, és minden energiáját az írásnak szentelte. A hatvanas években a brazil írószövetség elnökévé választották, és a Brazil Irodalmi Akadémia tagja lett.
Amado a latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, regényeinek sejtelmes atmoszféráját jó helyzet- és típusteremtéssel, aprólékos tárgyi megfigyeléssel, folklorisztikus elemek és népi
hiedelmek felhasználásával teremtette meg. Az író úgy szórakoztatja olvasóit, hogy közben szuggesztív erővel felidézi a szegényeket felszabadító „szükséges csoda” törvényszerű eljövetelét. Magyarul is nagy sikert arattak olyan regényei, mint a Holt tenger, a Zsubiábá, a Végtelen földek, az Éjszaka pásztorai, a Gabriela, szegfű és fahéj, a Flor asszony két férje. Ez utóbbi kettőből film is készült, mindkettőnek a szépséges brazil színésznő, Sonia Braga volt a főszereplője.
„Mi vagyunk a te két férjed, személyiséged kettős arca, az igen és a nem. Hogy boldog légy, mind a kettőnkre szükséged van. Amikor csak én voltam, megvolt neked a szerelmem, de nem volt semmi másod, mennyit szenvedtél! Amikor csak ő volt, megvolt mindened, semmid se hiányzott, még többet szenvedtél. Most vagy igazán Flor asszony, egész ember, amilyennek lenned kell.” (Jorge Amagado: Flor asszony két férje)
A Flor asszony két férje talán a legismertebb műve, a történetben a komoly, tisztességes, ámde tüzesvérű Flor asszonynak két férje van. S míg szombat délutánonként az egyik, a polgári jámborság megtestesítője illedelmesen fagottozik, Flor eszeveszett lázban szerelmeskedik a másikkal, a kedves szoknyavadásszal, a szenvedélyes szerencsejátékossal, az elbűvölő csirkefogóval… Vagyis a kísértetével… És amíg pellengérre kerül a kis- és nagypolgári képmutatás, a bölcs és derűs, fölényes és gúnyos Amado összekacsint olvasóival szereplőinek feje fölött: lám, ilyen az élet, ilyen csupa láng szenvedély, ilyen szomorú és nevetni való, ilyen kisszerű és ismételhetetlenül egyetlenegy.
„A kakaóültetvény reggelében ott él a világ minden színe. A lenge szellő nyomában összefutnak, hullámzanak, kavarognak az aranytenger csodálatos árnyalatai. A világ legszebb színeinek pompája ez…” (Jorge Amado: Arany gyümölcsök földje)
Negyven regényét 54 nyelvre fordították le. Számos rangos irodalmi díjjal tüntették ki, sokszor jelölték Nobel-díjra is, de azt végül nem nyerte el. Amado élete végén sokat betegeskedett, szívritmus-szabályozót kapott, többször kezelték kórházban cukorbajával, vesebántalmakkal, légzési zavarokkal és csaknem teljesen megvakult. A nyolcvankilenc éves író halálát szívroham okozta 2001. augusztus 6-án, hamvait négy nappal később, 89. születésnapján otthonának kertjében szórták szét Salvador de Bahiában. Itt élt utolsó éveiben második feleségével, Zelia Gattaival, aki szintén népszerű írónő.
