Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) A locsolkodás valódi hungarikum című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Aktuális

A locsolkodás valódi hungarikum

Szerző: / 2024. április 1. hétfő / Aktuális, Háttér   

Húsvéthétfő a főünnepet követő nap, amelyen teret nyernek a termékenységi és tavaszköszöntő népszokások.

A húsvéti nyúl eredete bizonytalan, Magyarországon német hatásra terjedt el a XIX. században.

Húsvéthétfőhöz fűződő népszokás a locsolás, melynek festett tojás a jutalma.

A locsolkodás magyarázata a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A tojás a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését, a népi hiedelem szerint az életet, a piros szín Jézus kiontott vérét jelképezi.

A locsolkodás hagyománya, amely valódi hungarikum, a víz tisztító és megújító, valamint termékenységvarázsoló erejében gyökerezik. A fiúk és férfiak jókívánságokkal köszöntötték a locsolás előtt a leányokat, mint például a békési „Egészségére váljon, haja nagyra nőjön!”.

A leányok hagyományosan tojással, az új élet szimbólumával jutalmazták locsolóikat. A pirosra festett tojások a szerelmet is jelképezték. A tojásdíszítés a különféle tájegységekre jellemző motívumokkal és számos technika alkalmazásával, például karcolás, hímzés, írás, patkolás történt.

A vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is nevezett húsvéthétfőn számos helyi változata alakult ki az öntözködésnek.

Markó Károly: Húsvéti locsolkodás, 1889 (Fotó: Magángyűjtemény/Közkincs/Nagyházi galéria és aukciósház)

Például az Ipoly vidékén még vasárnap este járták a legények a lányos házakat, ezt nevezték tojáshajtásnak. A legények az egyik háznál szalonnát kaptak és megsütötték a gyűjtött tojásokat rántottának, majd a szalonnabőrt annak a lánynak az ajtaja elé vetették, akire haragudtak.

Andrásfalván viszont egyáltalán nem locsoltak, csak az első világháború után jött divatba ez a szokás, de akkor is csak az utcán: „Ha az utcán ment egy leján, a legények háturról odaoroszkodtak, s egy kandér, vaj cseber vizet a nyakába lottyantottak”.

Néhány Észak-Dunántúli, túlnyomórészt szlovákok lakta településen locsolás helyett fűzfavesszőkből font, sibának nevezett korbáccsal vesszőzték a leányokat, később pedig a két szokást kombinálták, és a vesszőzés után jött a locsolás.

Ez a húsvéti szokás szzadunkban egyre inkább elterjedt városokban is, természetesen kissé szelidített formában. A frfiakk, fiatalembere és a kisfiúk is felkerekednek hétfő reggel, hogy végigjárják a rokonokat, ismerősöket. Általában kölnivízzel locsolnak, bár mostanában ismét egyre divatosabb a vízzel való locsolás. Az öntözést kísérő leggyakoribb locsolóversek is már mind új keletűek.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek