Cseh nyelvű írásai a nemzeti irodalom klasszikusaivá váltak, a prágai nyelvjárást ő tette irodalmi nyelvvé és ő indította el azt a mozgalmat, amely az egyház megreformálását tűzte céljául. Husz János cseh reformátor, teológus 600 éve, 1415. július 6-án halt máglyahalált.
1415. július 6-án égették meg a máglyán Husz János cseh prédikátort, John Wycliffe angol hittudós tanainak hirdetőjét, a róla elnevezett huszita egyház szellemi atyját. Husz János (Jan Hus) 1370 körül született a vezetéknevét is adó dél-csehországi Husinecben, szegény családban. A prágai egyetemen 1396-ban magiszteri fokozatot szerzett, 1398-ban a teológia tanárává nevezték ki, 1400-ban szentelték pappá.
Ebben az időszakban kezdett prédikálni az újonnan épült Betlehem-kápolnában, beszédében az angol vallásújító, John Wycliffe „realista” eszméit terjesztette, bírálta a papság gazdagságát, a hit mércéjének a Bibliát tette meg.
A cseh társadalomban akkoriban forrt az elégedetlenség: az alsópapságot felháborította az ország földjeinek felét birtokló egyház élén álló főpapok fényűzése és szimóniája (az egyházi posztok adásvétele), a parasztokat nyomasztották az egyházi adók. Maga a katolikus egyház is válságban volt: csak néhány évtizede ért véget a pápák avignoni fogsága, az egyház vezetéséért pápák és ellenpápák versengtek.
Az egyre radikalizálódó Husz tevékenysége felháborította a prágai egyetem német tanárait, akik bepanaszolták a pápánál. IV. Vencel cseh király azonban Husz mellé állt, s miután a német professzorok és diákok tömegesen távoztak, Husz 1409-ben az immár cseh többségű egyetem rektora lett. A politikai helyzet gyorsan változott: az egyházszakadást orvosolni hivatott pisai zsinaton letették XII. Gergelyt és XIII. Benedek ellenpápát, és V. Sándort választották meg egyházfővé. A leváltottak ezt nem fogadták el, így immár egyszerre három pápa működött. Vencel V. Sándor mellé állt, aki a cseh főpapság nyomására 1409 végén kiközösítette a Wycliffe eszméit terjesztő Huszt is. Husz kitartott nézetei mellett, tovább prédikált és tanított.
Amikor V. Sándor pápa utóda, a később ellenpápának nyilvánított XXIII. János keresztes háborút hirdetett a XII. Gergelyt támogató nápolyi király ellen, a költségek fedezetéül pedig búcsúcédulák árusítását rendelte el, Husz hevesen tiltakozott. Mivel ezzel elvesztette Vencel pártfogását, aki részt kapott a cédulák hasznából, a kiközösítés réme elől Dél-Csehországba menekült. Itt írta meg fő művét, Az egyházról című röpiratban az egyház fejéül csak Krisztust ismerte el, vitatta az egyházi hierarchia és a pápaság létjogosultságát.
Vencel fivére, Zsigmond német-római császár és magyar király az egyházszakadás megszüntetése érdekében 1414-ben zsinatot hívott össze Konstanz városába. A tanácskozás elé idézték Huszt is, aki csak akkor szánta rá magát a megjelenésre, amikor menlevelet kapott Zsigmondtól. A császári pecsét nem sokat ért: néhány héttel megérkezése után lefogták, tárgyalása 1415 júniusában kezdődött. Végül 39 téves tanítást olvastak fejére, amit neki meg kellett volna tagadnia, de hosszas gondolkodás után ezt nem tette meg, mondván: nem tagadhat meg olyat, amit nem is vallott.
Huszt 1415. július 6-án eretneknek nyilvánították, s még aznap nyilvánosan máglyára vetették Konstanz főterén, hamvait a Rajnába szórták. Halála semmit nem oldott meg: a személyes bátorság és elvhűség jelképévé tette, kivégzése után az egyházi reformmozgalom fellángolt Csehországban, az események a huszita háborúkhoz vezettek.
Husz cseh nyelvű írásai a nemzeti irodalom klasszikusaivá váltak, a prágai nyelvjárást ő tette irodalmi nyelvvé, és új helyesírási rendszert dolgozott ki. Tanai a Luther nevéhez köthető reformáció előfutáraként is szolgáltak.
Hazájában 2014-ben minden idők negyedik legnagyobb cseh személyiségének választották, halálának évfordulójára nagyszabású eseménysorozattal emlékeznek. II. János Pál pápa 1999-ben sajnálkozását fejezte ki Husz kivégzése miatt, a reformátor rehabilitációjára a katolikus egyházban azonban mindmáig nem került sor.
