„Fájdalmas a bukás, de még rosszabb soha meg nem kísérelni, vajon sikerül-e.” Theodore Roosevelt különös ember hírében állt, róla nevezték el a Teddy mackót, szabadkőműves volt és az első Nobel-békedíjas republikánus politikus.
Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, Nobel-békedíjas republikánus politikus 95 éve, 1919. január 6-án halt meg. Jómódú, holland, skót és ír eredetű család sarjaként született 1858. október 27-én New Yorkban. Gyermekkorában asztmája miatt sokat betegeskedett, ezért nagy figyelmet fordított egészsége megőrzésére és fizikai állóképessége javítására. A Harvard egyetemen végzett, s már 23 éves korában New York állam törvényhozásának republikánus képviselőjévé választották. 1897-ben haditengerészeti miniszterhelyettes volt, de a következő évben, az amerikai-spanyol háború kitörésekor lemondott, és önkéntes lovasezredet szervezett. A harcok helyszínéről, az akkor spanyol gyarmat Kubából nemzeti hősként tért vissza, egyenesen New York kormányzójának székébe.
1901-ben William McKinley republikánus elnök oldalán alelnökként jutott be a Fehér Házba, és még ugyanebben az évben, a McKinley elleni halálos merényletet követően ő lett az Egyesült Államok 26. elnöke. A mai napig ő került legfiatalabban, 42 évesen és 322 naposan az elnöki hivatalba, a megválasztott elnökök közül a beiktatásakor 43 éves és 236 napos John F. Kennedy a rekorder. Rooseveltet 1904-ben újraválasztották, 1909 márciusáig volt hivatalban.
Megerősítette az elnöki hatalmat és a kormány befolyását a nagytőke és a munkásság közötti konfliktusok kezelésében, így a „Becsületes játszma” (Square Deal) program keretében korlátozta a holdingok hatalmát. Lépéseket tett a politikai korrupció visszaszorítására, környezetvédelmi és szociális reformokat vezetett be, szabályozta a vasutak és az élelmiszeripar működését, ez utóbbi területen hozott intézkedései egyben a modern fogyasztóvédelem alapjainak lerakását is jelentették. Megduplázta a nemzeti parkok számát, nemzeti emlékhelyeket, vadrezervátumokat hozott létre, öntözési és fásítási programot indított.
A furkósbot-politikus Teddy Bear
Külpolitikáját egy mondása nyomán (halkan beszélj és furkósbotot vigyél magaddal) nyomán furkósbot-politikának nevezik. A Monroe-elv újraértelmezésével kimondta, hogy az Egyesült Államoknak az európaiak agresszióját elkerülendő joga van beavatkozni az eladósodott latin-amerikai országok belügyeibe, így vetett véget Venezuela német blokádjának, szállta meg egy felkelés miatt Kubát, támogatta Panamát függetlensége kivívásában Kolumbiától, cserébe „örök időkre” megszerezve a Panama-csatorna használati jogát. A halk beszédet, vagyis a tárgyalásos elvet alkalmazva 1905-ben ott bábáskodott az orosz-japán háborút lezáró portsmouth-i béke megkötésénél, közvetítő tevékenységéért 1906-ban első amerikai elnökként kapott Nobel-békedíjat.
Hivatali idejének lejárta után Afrikában vadászott, majd európai körutat tett, 1910 áprilisában Magyarországon is eltöltött néhány napot. Hazatérve ismét belevetette magát a politikába, az 1912-es elnökválasztáson az általa létrehozott Progresszív Párt jelöltjeként indult. A választási kampány során merényletet kíséreltek meg ellene, ötven percig golyóval mellében beszélt, mégsem választották meg. A hőn áhított harmadik elnökségért élete végéig, 1919. január 6-án bekövetkezett váratlan haláláig küzdött.
Az újságokban csak Teddyként emlegetett Roosevelt igen népszerű volt, a sajtó még vadászataira is elkísérte. Így tudta meg a közönség, hogy amikor egyetlen zsákmánya egy sebesült medve lehetett volna, megtagadta az állat lelövését. Egy játékmackókat készítő házaspár ezután kérte meg, hogy játékaikat az elnök után nevezhessék el; a népszerű játékot még ma is Teddy mackónak nevezik.
