Émile Zola író nem hiába nevezte szentélynek, a nők Paradicsomának az áruházat. Hol máshol születhetett volna meg az „álmok temploma”, mint Párizsban?
A 19. század derekán születtek: azóta megváltoztatták a világot, mindenekelőtt a nők világát. Karácsony közeledtével egyre nagyobb tömeg hömpölyög az „álmok templomában”, ahol színes karácsonyfák, ízléses díszítés és zene csábítja arra a vásárlókat, hogy minél többet költsenek. Időutazás az áruházak hajnalára.
„Álmok temploma”, ahol minden kívánság teljesül
Visszapillantás az áruházak születésére
Párizs, az elegancia, a divat, az életöröm városa. Hol máshol születhetett volna a különféle árucikkek első mondén temploma káprázatos homlokzatával, csillogó kirakataival és több emeletet elfoglaló területével?! 1838-at írtak, a Videau fivérek ekkor nyitották meg a francia főváros hetedik kerületében, a Szajna bal partján Le Bon Marché névre keresztelt áruházukat.
„Jutányos” – hangzik az áruház neve egyszerű fordításban. Vagy „jó piac”. Nem is fontos, a Le Bon Marché története magáért beszél. Az épület aztán 1852-től, a látnoki képességekkel megáldott vállalkozó, Aristide Boucicaut – egy vidéki kalapkészítő fia – irányításával vált a fogyasztás világi katedrálisává. Hatalmas kínálat, szabott árak és sok hirdetés – ez volt a nagykereskedő receptje. Elgondolása bevált, hamarosan özönlöttek a vásárlók, többségében nők. Mert Boucicaut mindenekelőtt nekik szánta a „szentélyt”, a nők Paradicsomát, ahogy Émile Zola író emlegette.
„De amint Denise betért az utcába, újra megállította egy kirakat, ahol női konfekcióárut lehetett látni. Cornaille-nál, Valognes-ban, ő is a konfekcióval foglalkozott, de ilyesmit sohasem látott még, s a csudálkozástól most szinte földbe gyökerezett a lába. A háttérben nagy bruges-i csipkeszegély (az ára igen tekintélyes volt) szélesített ki egy kibontott szárnyú, vörös-fehér oltárterítőt; alençoni csipkefodrok voltak odavetve füzérben, melléje teli marokkal szórták a szebbnél szebb csipkéket, a malines-i, brüsszeli rátéteket, a velencei csipkéket, fehéren, mint a frissen hullott hó.” (Émile Zolta: Hölgyek öröme)
A nők számára persze a vásárlás már azelőtt is élmény volt, hogy Boucicaut egy fedél alatt egyesítette volna a minőségi árukat. Igaz, inkább kellemetlen élmény: ellentétben az urakkal, akiket szabóik és cipészeik kész méretekkel vártak, a hölgyeknek butikról butikra kellett vándorolniuk, és nehezen tudták összehasonlítani a kínálatot.
Az áruházakat egészen egyszerű dolgok tették vonzóvá, csinos, rendezett, tiszta és nyugodt helyként kínálták magukat, ahol a vevők bepúderezhették magukat, és bemutatókat nézhettek meg (ami egyébiránt abroncsszoknyában, míderben és kalapban egyáltalán nem volt egyszerű).
A világkiállítás hozta meg az emberek kedvét az áruházakhoz
A legnagyobb áruházak születése egybeesett a világkiállítások korszakának hajnalával. 1855-ben Párizs volt az expó helyszíne. Szinte mindent felsorakoztattak a kíváncsi szemek elé az egzotikus gyümölcsöktől a legfrissebb találmányokig.
Négy évvel korábban London szervezte az első világkiállítást a Hyde Park közepén, egy óriási „kristálypalotában”. Kilencvennégy ország mutatta meg portékáit, az emberek pedig ráéreztek az ízére. Miért is ne lehetne mindig ilyen élményben részük? – fogalmazódott meg a gondolat.
A brit fővárosban, a kifinomult Knightsbridge-ben 1849 óta valójában már működött egy ilyen hely, méghozzá a Harrods áruház, amely manapság sokkal ismertebb a Le Bon Marchénál, akkoriban viszont még alig hallottak róla. Kicsiben indult, a 19. század végére nőtte ki magát Anglia legcsillogóbb áruházává, ahol kívánság nem maradt kielégítetlenül. New Yorkban megnyitott a Macy’s, amely a szerény kezdetek után Amerika legnagyobb áruházává változott; ma már egy egész háztömböt foglal el Manhattan szívében.
„Úgy tetszett, mintha a női holmi istenségének fehér szentélyébe lépett volna be az ember” – írja Zola a női konfekcióosztályról a Hölgyek örömében. Bár vannak az áruházak közöttük, amelyek korábban születettek a Boucicaut-féle Le Bon Marchénál, valójában mindannyian a vidéki kalapkészítő fia forradalmi ötleteinek köszönhetik sikerüket és hírnevüket. A francia kereskedő pompás külsőt álmodott meg áruházának, nem adta alább annál Gustave Eiffelnél, aki később tornyával írta be magát Párizs történetének lapjaira. Boucicaut megbízásából 1869-ben a francia mérnök bővítette az áruházat csillogó templommá. És hála annak, hogy feltalálták az elektromos árammal működő lámpákat, az emberek egész nap kószálhattak az áruház kivilágított helyiségeiben.
A pret-á-porter és a „tömeges” kleptománia
Más párizsi áruházak, a Le Printemps vagy a Galeries Lafayette mind Boucicaut nyomában loholtak: kiadó üzlethelyiségeket kínáltak, szabott árakat, helyet a nézelődésre, a próbálásra és a pihenésre, kikapcsolódásra. Az áruházak „kedvéért” született meg a pret-á-porter divat, a fix ruhaméret. Boucicaut még egy olvasótermet is berendezett az unatkozó férfiaknak. Ötletei beváltak, a nők akár 12 órát is eltöltöttek egyhuzamban a modern szentélyben. Az orvosok pedig új betegséget azonosítottak, a kleptomániát, amely aztán „tömegével” jelentkezett.
Boucicaut és neje, Marguerite még azt is felismerte, hogy a társasági hölgyeknek gyakran kellemetlen, hogy férfiak szolgálják ki őket. Ennek megfelelően a Le Bon Marché egyre több nőt kezdett foglalkoztatni. Fekete selyem ruhában végezték cseppet sem könnyű, rosszul fizetett munkájukat. Boucicaut-ék azonban egyre jobb munkafeltételeket kínáltak nekik, kantint, orvost és szállást bocsátottak a rendelkezésükre.
Franciaország után Németország felé terjedt az áruházak divatja, előfutároknak a 19. században a Wertheim fivérek és Leonhard Tietz számítottak Stralsundban, illetve Wuppertalban. A berlini Wertheim – a luxus valódi palotájaként – 1885-ben nyitotta meg kapuit. (Még a nácikat sem hagyta hidegen, 1937-ben kisajátították.) A világhírű berlini áruházak – mint a Kurfürstendammon álló KaDeWe – csak később születtek meg, a KaDeWe például 1907-ben.
Hozzáértők szerint ezek a nagy áruházak – egyben kívül-belül építészeti remekművek – épp patinájuknak és elegáns üzleteiknek köszönhetik, hogy a 21. században, az internetes vásárlás növekvő térhódításával szemben is állják a sarat. Mert ilyen helyen valódi élmény vásárolni, mint ahogy az volt már Aristide Boucicaut idejében is…
