Victor Hugo meglátogatta egyszer Madame Chateaubriand-t. A ház úrnője a szalonban már izgatottan várta az írót.
– Ön az, jó Victor Hugo? – kérdezte tőle ünnepélyesen.
Az író úgy érezte ennél szebb kitüntetés nem érhette: Madame Chateaubriand tudja a nevét, és mosolyogva fogadja.
Victor Hugo mélyen meghajolt. A hölgy pedig kedveskedve folytatta:
– Nagyon örülök, hogy láthatom. Vártam önt. Jó ideje, hogy nem mutatkozott.
Ezzel a kis csomagocskákra mutatott, melyek egy kis asztalkán voltak, és így folytatta:
– Önnek is fenntartottam egy csomagot. Úgy gondoltam, örömet szerzek vele. Tudja-e, mi ez?
Egy csokoládékülönlegesség volt, melynek tiszta haszna jótékony célra ment. Az író szó nélkül átvette és kifizette.
Abban az időben Hugo 15 hónapig élt 800 frankból. A jótékonysági csokoládé, a grófnő mosolyával együtt, 15 frankba került.
Ez volt a legdrágább mosoly Victor Hugo életében.
