„Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadására, az teszi képessé a bölcsességre.” Január 28-a Aquinói Szent Tamás itáliai teológus, filozófus, a legnagyobb hatású középkori keresztény gondolkodó, a skolasztika legkiemelkedőbb alakjának ünnepe.
Születésének pontos időpontja nem ismert, 1224-ben,1225-ben vagy 1226-ban látta meg a napvilágot az aquinói grófi család sarjaként Roccaseccában. Ötéves korától a Monte Cassinó-i bencés kolostorban nevelkedett, majd a nápolyi egyetemen tanult, itt ismerkedett meg a görögből és arabból fordított természettudományos és filozófiai művekkel.
1244-ben belépett a dominikánusok kolduló rendjébe, lépését azonban családja hevesen ellenezte, erőnek erejével hazahurcolták. Egy év házi őrizet után mégis eljutott a párizsi egyetemre, ahol a szintén dominikánus hittudós, Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) tanítványa lett. Tamás, akárcsak tanára, Arisztotelész filozófiáját és a tudományosságot igyekezett összekapcsolni a keresztény gondolkodással.
„Ha pedig a gonosz kormányzást sokak gyakorolják, demokráciáról van szó, vagy a nép uralmáról, amikor tudniillik … az egész nép lesz mintegy egyetlen zsarnok.” (Aquinói Szent Tamás: A fejedelmek kormányzásáról)
1248-ban Albertus Magnust elöljárói megbízták, hogy Kölnben szervezzen rendi főiskolát, Tamás is vele tartott. 1252-ben visszatért Párizsba, teológiai magiszteri fokozatot szerzett, 1256-tól pedig tanított, és kommentárokat írt többek között Boetius A Szentháromságról című munkájához. 1259 és 1269 között Itáliában élt, és több városban, Rómában és Nápolyban is tanított. IV. Orbán pápa megbízásából részt vett a bizánci császárral folytatott tanácskozásokon is. A mindig szerény és alázatos Tamás olyan kiváló előadó volt, hogy a pápai udvar hitszónokává szentelték.
1269-től 1272-ig ismét a párizsi egyetemen folytatta tudományos munkásságát. Részt vett a neves arab filozófus és Arisztotelész-fordító Averroes nézetei körül folyó, a hit igazsága és a racionális tudás viszonyáról folytatott vitában is, elfogadta az értelemnek a hit vezetése alatti önérvényűségét. 1272 húsvétján visszatért Itáliába, hogy Nápolyban teológiai főiskolát szervezzen. X. Gergely pápa 1274-ben meghívta a második lyoni zsinatra, amelynek két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, valamint a nagy egyházszakadás felszámolása volt. Már betegen kelt útra, 1274. március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban meghalt.
„…Isten létét öt úton bizonyíthatjuk. Az első és nyilvánvalóbb út a változásból nyerhető.(…) Tehát szükségképpen el kell jutnunk olyan első változtathatóhoz, amit semmi sem változtat, és ezt érti mindenki Istenen. A második utat a létesítő ok révén nyerjük. (…) Szükséges tehát feltételeznünk egy első létesítő okot, és mindenki ezt nevezi Istennek. A harmadik utat az esetleges és a szükségszerű révén nyerjük. (…)Tehát léteznie kell lényegénél fogva szükségszerű lénynek, amely szükségszerűségének nem más lény az oka, hanem ő az oka más lények szükségszerűségének. Ezt a lényt nevezi mindenki Istennek. A negyedik utat a világban tapasztalt dolgok fokozataiból nyerjük. (…) Létezik tehát valami, ami valamennyi lény számára a lét, a jó és minden tökéletesség oka, és ezt nevezzük Istennek. Az ötödik utat a dolgok célirányosságából nyerjük. (…) Létezik tehát olyan értelmes lény, aki minden természeti lényt célra irányít, és ezt nevezzük Istennek.” (Aquinói Szent Tamás: A teológia foglalata, I, 2.kérdés, 3. szakasz, Ford.: Tudós-Takács János)
Írásainak felépítését az akkori pedagógiai módszerek határozták meg: téziseit kérdésekkel indította, majd pro és kontra minden érvet sorra vett, megvitatott. Terjedelmes életművében vannak Arisztotelész-kommentárok, guestiók (konkrét teológiai kérdésekre adott válaszok), Szentírás-magyarázatok. Két legnagyobb szabású műve az 1259-64-ben íródott hitvédelmi munka, a Summa contra gentiles (Pogányok elleni summázata), valamint az 1266-73-ban keletkezett Summa theologica, amely az előadást (lectio) és a vitát (disputatio) ötvöző summa műfaj legfontosabb darabja. Foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is.
A skolasztika legnagyobb gondolkodója Arisztotelész filozófiája mellett sokat merített az iszlám misztikából, Hippói Szent Ágoston tanaiból, ám mindezeket megújította és egységbe foglalta, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus, amely mind a mai napig meghatározza a mindenkori katolikus oktatási tananyagot.
Az Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven is ismert Tamást 1323-ban avatták szentté, 1567-ben egyháztanítóvá nyilvánították. Ereklyéi 1369-ben a toulouse-i domonkos templomba kerültek. 1879-ben XIII. Leó pápa a katolikus iskolák patrónusává nyilvánította. Nevét viseli a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság, szobra áll Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának Stephaneum épülete előtt.
