„Számomra a mennyország egy magányos puha karosszék lett volna, egy könyvespolc és a tökéletes költők fínom bőrbe kötve, vastag papírra nyomatva.” Vallotta a kalandok mestere és memoárírója, T. E. Lawrence, közismert nevén Arábiai Lawrence.
Rejtélyes személyisége, egzotikus kalandjai és különc magaviselete szőttek legendát a százhuszonöt éve, 1888. augusztus 15-én (egyes források szerint 16-án) született Thomas Edward Lawrence, közismert nevén Arábiai Lawrence alakja köré, akinek élete Oscar-esővel jutalmazott filmet is ihletett.
„A sivatag egy olyan óceán, amibe nem lehet evezőt meríteni.”
A walesi Tremadocban látta meg a napvilágot Westmeath hetedik bárójának törvénytelen gyermekeként. Rossz házasságban élő apja nem vehette a nevére, de a taníttatásáról gondoskodott. Lawrence kiváló eredménnyel végzett Oxfordban, majd közel-keleti ásatásokon vett részt. Bejárta gyalogosan Arábiát, a brit felsőbbrendűségben mélyen hívő kollégái rosszallását kiváltva összebarátkozott a helybeliekkel, megtanulta a nyelvüket, megismerte kultúrájukat. Így szerzett tudása az első világháború kitörése után értékelődött fel: 1916-ban ő lett a török uralom ellen fellázadó Fejszál al-Huszein sejk brit összekötője az arábiai sivatagban.
„Az éveken át tartó erőfeszítés, az arabok ruháiban élni és utánozni lelki alapelveiket, kivetkőztetett angol mivoltomból és új szemmel láttatta velem a Nyugatot és konvencióit, teljesen lerombolta őket előttem. Egyúttal azonban nem tudtam őszintén magamra venni az új bőrt: ez csak affektálás volt. Az ember könnyen hitetlenné tehető, de aztán aligha téríthető meg egy másik hitre.” (Arábiai Lawrence: A bölcsesség hét pillére)
Lawrence elérte, hogy a felkelők jelentős török erőket kössenek le, a harcok során maga is többször megsebesült, 1917-ben török fogságba is esett. Küldetése során sok helyi szokást vett át, honfitársai fantáziáját főként állandóan viselt fehér burnusza és sivatagi lovaglásai ragadták meg, de sokan furcsállották különc viselkedését. Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon az arab, majd a brit delegáció tagjaként hasztalanul érvelt az egységes arab állam létrehozása mellett, ezért fáradtan és csalódottan Oxfordba ment tanítani. Amikor 1921 elején Irakban lázadás tört ki, Winston Churchill gyarmatügyi miniszter őt kérte fel tanácsadónak, és Lawrence javaslatára adott önkormányzatot a területnek.
„A harcászat kilenc tizede biztos és könyvekből tanulható; de az irracionális tizedik tized olyan, mint amikor a jégmadár elsuhan a tó felett. Ez a tábornokok igazi megmérettetése.”
Thomas Edward Lawrence, bár királyokkal, miniszterekkel érintkezett, egyszerű körülmények között élt. Miután a politikában csalódott, tanácsai nem nagyon találtak meghallgatásra, egyszerű katonaként szolgált a brit királyi légierőben. 1922-ben álnéven belépett a légierőhöz, de miután a sajtó a nyomára akadt, Pakisztánba vezényeltette át magát. A távoli garnizonban unaloműzésből és pénzkereset céljából lefordította az Odüsszeiát és kiterjedt levelezése mellett több könyvet írt, melyek közül a legnagyobb sikert A bölcsesség hét pillére című önéletrajza aratta, melyet fiatal szolgájának, Dahumnak ajánlott.
1926-ban jelent meg a Lázadás a sivatagban című művet. 1928-ban vissza kellett térnie Angliába, mert – vélhetőleg nem alaptalanul – kémkedés gyanújába keveredett. Hazatérve főleg motorversenyzéssel foglalkozott, majd 1935-ben hivatalosan is visszavonult vidéki birtokára.
Nem sokáig élvezhette a pihenést: 1935. május 13-án két kerékpárost akart kikerülni Brough Superior motorkerékpárjával, de kiröpült a nyeregből és súlyos fejsérüléseibe hat nappal később belehalt. (A nagy visszhangot kiváltó baleset vezetett el a bukósisak kifejlesztéséhez és kötelezővé tételéhez.) Temetésén ott volt a későbbi kormányfő Winston Churchill is. Lawrence titokzatos alakja körül máig dúlnak a viták: az arab ügy harcosának és gátlástalan brit ügynöknek, hősnek és árulónak egyaránt tartották.
Korda Sándor már a harmincas évek elején filmet tervezett róla, az ötletet az ötvenes években elevenítették fel. A forgatókönyvön három éven keresztül dolgoztak az alkotók, majd a forgatás újabb két évet vett igénybe, de megérte: a David Lean rendezte film, melynek Lawrence szerepét Peter O’Toole játszotta, hét Oscar-díjat nyert. A fim felejthetetlen zenéjét az akkor még kevéssé ismert Maurice Jarre (Jean Michel Jarre apja) szerezte. Mindösszesen hat hét állt rendelkezésére, hogy a teljes mozi filmzenéjét megalkossa. Az alkotás a londoni premieren még három és háromnegyed órás volt, a végső változat „csak” három óráig tette próbára a nézők figyelmét, és bevonult a filmtörténelembe.
