„A zsidókérdés nem társadalmi vagy vallási, hanem világpolitikai kérdés, amelyet a civilizált nemzetek világtanácsának kellene megoldania…” Herzl Tivadar (Theodor Herzl) magyar születésű író, újságíró, politikus, a cionista mozgalom alapítója, az önálló zsidó állam szorgalmazója 110 éve halt meg.
Herzl Tivadar (Theodor Herzl) 110 éve, 1904. július 3-án halt meg az ausztriai Edlachban. 1860. május 2-án Pesten született jómódú középosztálybeli szülőktől, középiskolai tanulmányait a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte. A család 1878-ban Bécsbe költözött, ahol Herzl az egyetemen jogot és irodalmat tanult, 1884-ben szerzett jogi doktorátust. Újságíróként dolgozott, mérsékelt sikerű drámákat írt, majd 1891-ben a Neue Freie Presse című bécsi lap párizsi tudósítója lett. 1894-ben ő tudósította lapját a Dreyfus-ügyről, amely rádöbbentette, hogy nemcsak Ausztria-Magyarországon, hanem a forradalom hazájában is erős az antiszemitizmus. Ezt addig olyan társadalmi problémának tekintette, amely megoldható a zsidók asszimilációjával, de ettől fogva meggyőződésévé vált, hogy szervezett ellenlépésekre van szükség, végső megoldásként pedig létre kell hozni a zsidók saját államát.
„Ha akarjátok, nem tündérmese”
A Dreyfus-per hatására írta meg a „Der Judenstaat” (A zsidó állam) című röpiratát, amely 1896 februárjában jelent meg nyomtatásban. „A zsidókérdés nem társadalmi vagy vallási, hanem világpolitikai kérdés, amelyet a civilizált nemzetek világtanácsának kellene megoldania…” – írta, és azt javasolta, hogy a világ különböző tájain élő zsidók térjenek vissza Palesztinába, az ősi hazába, ahonnét annak idején elűzték őket. Európai nagyvárosokban propagálta eszméit, profetikus megjelenésével és fellépésével lenyűgözte hallgatóit.
„Azokban az országokban, ahol a zsidóknak jól megy a soruk, cáfolni fogják azt az állítást, hogy az asszimiláció nem valósítható meg. Csak akkor fognak rájönni igazára, mikor megint elkezdődnek a zsidóüldözések. És minél tovább várat magára az antiszemitizmus, annál vadabb lesz, amikor kitör… Senki emberfia nem elég hatalmas vagy gazdag, hogy egy népet áttelepítsen lakóhelyéről máshová. Erre csak egy eszme képes. Az állameszmének van ekkora hatalma… Gyönyör? városokat építünk, a modern technika összes vívmányával ellátva… Mozgalmat kell teremteni. A jelszavunk egyszer?: haza akarunk menni…” (Theodor Herzl feljegyzéseiből, 1895)
1897. augusztus végén a svájci Bázelbe Zsidó Világkongresszust hívott össze, a résztvevő 200 küldött főleg Közép- és Kelet-Európából érkezett, de jöttek Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból is. „Le akarjuk rakni annak a háznak az alapkövét, amely a zsidó nép menedéke lesz” – hirdette meg beszédében. A kongresszus programot fogadott el, mely kimondta: „A cionizmus arra törekszik, hogy Izrael földjén hazát teremtsen a zsidó nép számára.” Tervbe vette zsidó földművesek és munkások palesztinai letelepítését, az egyes országok zsidóságának egyesítését szövetségekben, valamint a zsidó önérzet fejlesztését és ápolását. A küldöttek Herzl elnökletével létrehozták a Cionista Világszervezetet, a mozgalom a nevét a jeruzsálemi óváros melletti Cion dombjáról kapta, ahol a hagyomány szerint eltemették Dávid királyt. A következőket írta naplójába a történtekről: „Ha össze akarnám foglalni a Bázeli Kongresszust egyetlen mondatban, azt mondanám: Bázelban megalakult a Zsidó Állam. Ha ezt hangosan mondanám, közröhej kísérne, de talán öt év múlva vagy inkább ötven év múlva mindenki látni fogja.”
Herzl szavajárása volt, hogy „ha akarjátok, nem tündérmese”, ami a cionista mozgalom mottója is lett. Die Welt címmel megalapította a cionizmus bécsi hetilapját, létrehozta a Zsidó Nemzeti Alapot, s évről évre újabb cionista kongresszusokat szervezett. Tudta, hogy a nagyhatalmak (elsősorban a térségben érdekelt Németország, Törökország, Nagy-Britannia és Oroszország) támogatása nélkül nem valósulhatnak meg elképzelései. Sikerült felvennie a kapcsolatot a török szultánnal, de nem tudta nála elérni a Palesztinába költöző zsidók önrendelkezését. Tárgyalt a római pápával és a német császárral is, majd Nagy-Britanniához fordult a Sinai-félszigeten vagy esetleg Cipruson alapítandó zsidó állam érdekében, a britek azonban Ugandát javasolták erre a célra. Az 1903-as cionista kongresszuson ezt az elképzelést heves viták kísérték, a szervezet majdnem feloszlott emiatt, majd az 1905-ös tanácskozás végleg elutasította az utóbbi elképzelést.
Herzl Tivadar ezt a döntést már nem érhette meg: 1904. július 3-án, mindössze 44 évesen tüdőgyulladásban és szívelégtelenségben elhunyt az alsó-ausztriai Edlachban. Holttestét – végakaratának megfelelően – Izrael állam 1948-as megalakulását követően Jeruzsálembe vitték, és a róla elnevezett Herzl-hegyen kialakított Nemzeti Panteon díszsírhelyén temették el. A zsidó álamban Herclija városa őrzi a nevét, fényképe ott látható az izraeli parlament, a kneszet üléstermében. Budapesti, Dohány utcai szülőházában ma Zsidó Múzeum működik, melynek falán emléktábla jelzi, hogy ott született a zsidó állam megálmodója. A Dohány utcai zsinagógát a róla elnevezett park övezi.
