„Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel rendelkező lényként, testvéri szellemben kell egymás iránt viseltetniük.”
1948. december 10-én az ENSZ-közgyűlésen elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Ennek emlékére az 1950. december 4-i ENSZ-közgyűlés december 10-ét az Emberi jogok napjává nyilvánította.
Ebben a dokumentumban foglalták össze a polgári államok alkotmányaiból ismert klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. A nyilatkozat az emberi jogok egyetemessé válásának kezdetét jelentette, és megnyitotta a sort az ilyen tárgyú szerződések, egyezmények előtt.
Bár az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát a Föld összes állama ratifikálta, nagyon sok ország megsérti előírásait. A kisebbségek és a menekültek szenvednek a legtöbbet az emberi jogok megsértése miatt.
„Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel rendelkező lényként, testvéri szellemben kell egymás iránt viseltetniük” – mondja ki az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 1. cikke.
Magyarországon az 1867. évi kiegyezés után vált hangsúlyosabbá az emberi jogok védelme: 1878-ban a büntető törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét, 1895-ben törvény született a vallásszabadságról, 1914-ben pedig a sajtószabadságról szóló törvényt hagyták jóvá a honatyák.
A II. világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik először az emberi jogok védelmével. Az 1949-ben elfogadott alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat.
Magyarországon 2009 óta az emberi méltóság nemzeti emléknapjaként ünneplik e napot.
