260 éve született Vay Miklós báró, dandártábornok, hadmérnök, folyószabályozási királyi biztos, mecénás, a londoni Royal Society egyetlen magyar mérnöktagja.
1756. szeptember 6-án született a Borsod megyei Zsolcán (más adatok szerint a Gömör megyei Serkén – ma Sirkovce, Szlovákia) vajai és luskodi Vay Miklós báró, hadmérnök, tábornok, a folyószabályozás királyi biztosa, a brit Royal Society egyetlen magyar mérnöktagja.
Ősi nemesi famíliából származott, amely arról a Szabolcs megyei Vaja községről kapta nevét, amelyet a honfoglalás óta birtokoltak. Voja nevű ősük 994-ben állítólag István királlyal együtt keresztelkedett meg, Tamás nevet nyerve. A család okmányokkal igazolt első nyoma 1346-ból származik, a 16. században tértek protestáns hitre. Miklós dédapja Ábrahám volt, akinek testvére, Vay Ádám Rákóczi udvari marsalli posztját töltötte be.
Vay Miklós a sárospataki kollégiumban tanult, különösen matematikában jeleskedett, majd 1776-tól a Bécs melletti, leingrubeni hadmérnöki akadémián tanult. A szabadkőművesekhez csatlakozva szemlélete kitágult, 1780-tól mérnök hadnagyként az aradi, majd a theresienstadti vár felújítását és átépítését végezte. II. József 1783-ban emelte báróvá, majd 1786-88-ban nyugat-európai tanulmányútra küldte. Történeti feldolgozásokban – elsősorban a brit-magyar kapcsolatok, a textilipar gépesítése és az 1807. évi országgyűlés kapcsán – gyakran szerepel Vay Miklós báró neve. Járt Francia- és Németországban, Hollandiában és Angliában, itt Jesse Ramsden, a kor kiváló műszerszerkesztőjének munkatársa lett. Az optikai műszerkészítés terén elért eredményeiért 1787-ben a Royal Society tagjává választották, ő az egyetlen magyar mérnök, akit e nagytekintélyű társaság befogadott.
Az 1788-91-es török háborúban tüzérkapitányként vett részt, jelen volt Szabács és Belgrád ostrománál. Jobb szeme Szabácsnál megsérült, s 1796-ban el kellett távolítani. A háború után a jozefinista reformpolitikából kiábrándulva a nemesi reformszárnyhoz csatlakozott, 1790-ben, József halála után a magyar koronát a yorki hercegnek ajánlotta fel.
Nyugalomba vonulása után alsózsolcai birtokán belterjes gazdálkodást honosított meg, Angliából korszerű ekék, vető- és aratógépek terveit hozta magával. Az általa kifejlesztett pamutfonó gépegyüttesre 1789-ben kapott szabadalmat, s Batthyány Károly gróffal ő alapította meg a Habsburg-monarchia első teljesen gépesített pamutfonal-gyártó üzemét. A postakocsikra fordulatszámláló berendezést szereltetett, ily módon javította ki a korabeli postaút-térképek hibáit. Elsőként vetette fel egy pesti lánchíd megépítésének gondolatát, kidolgozta és megrajzolta, sőt statikailag kiszámította a terveket. Sokat foglalkozott annak vizsgálatával is, hogy hogyan lehetne olyan vízi malmot létesíteni, amely nem zavarná a hajózást és nem segítené az árvizek keletkezését.
Angliából származó vetőgumókkal Vay Miklós honosította meg Szabolcsban a burgonyát, amely a vidék fő terménye lett. A hazai lóállomány nemesítése céljából alapított ménese vetekedett Wesselényi erdélyi tenyészetével. 1799-ben salétromgyártó részvénytársaságot hozott létre Debrecenben. Az üzemben a hagyományos „seprés” helyett a „plántást” alkalmazták, a salétromot úgynevezett permetékben (földből és növényi hamuból felhányt prizmákban) állították elő. E vállalkozás hozta meg számára az anyagi sikert.
1790-től követ volt az országgyűléseken. Egy éles felszólalása miatt 1807-ben I. Ferenc megfosztotta dandártábornoki rangjától, de a rendek követelésére vissza kellett vonnia a mentelmi jogot sértő intézkedést. 1809-ben, 53 évesen, amikor Napóleon ellen fegyverbe hívták a magyar nemességet, azonnal jelentkezett, s részt vett a győri csatában.
1804-től haláláig a Tisza és Körös-vidék folyószabályozási királyi biztosa, a tiszántúli térképező és folyószabályozó mérnökök munkájának irányítója és felügyelője volt. Az első időben méréseket végzett, terveket készített, malomügyeket intézett, 1810 után jelentősebb építkezések is folytak. Vay a Tisza szabályozását vízosztásos módszerrel akarta megoldani, Vásárosnamény és Csongrád között 284 km hosszú főcsatornát javasolt, amely szerinte árvíz idején a folyó árvízi szintjét egy méterrel csökkentette volna. Amikor 1816-ban a Tisza és mellékfolyói a korábbiaknál is nagyobb elöntéseket okoztak, a Körösök vidéke fél évig volt víz alatt, így Vay a szabályozásokhoz elengedhetetlennek tartotta a Körös-vidék teljes felmérését. 1817-ben, egy József nádor elnökletével tartott ülésen eldöntötték: az országban elsőnek a Körös-Berettyó-vidék vízrajzi felmérését végeztetik el. E folyók és a Közép-Tisza völgyének felmérését 1818-1824 közt Huszár Mátyás készítette el munkatársaival, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő színvonalon.
Vay császári és királyi kamarás is volt, 1799-ben vette feleségül Johanna von Adelsheim bárónőt. Két fia közül II. Miklós koronaőr, majd 1860-ban Magyarország kancellárja, Lajos borsodi főispán lett. Vay Miklós, akinek tevékenysége csak Széchenyihez mérhető, 1824. május 11-én Pesten halt meg.
