960 éve hunyt el Magyarországi Boldog Gizella, Szent István király hitvese, a később szentté avatott Imre herceg édesanyja, aki jelentős egyházpártoló tevékenységet fejtett ki. Ünnepnapját május 7-én és február 1-jén tartják.
Szent István hitvese, Boldog Gizella kb. 980-ban született II. (Civakodó) Henrik bajor herceg lányaként, esküvőjüket a későbbi I. Istvánnal 996-ban tartották. A veszprémi püspök volt a királyné gyóntatóatyja és koronázó főpapja.
István fejére 1000 karácsonyán vagy 1001. január elsején került fel a korona Esztergomban. A koronát II. Szilveszter pápától kérte, aminek az a diplomáciai jelentősége, hogy az országot a római egyház és nem a német-római császár védnöksége alá helyezte.
A középkori jogszokások szerint Gizellát férjével, Istvánnal együtt koronázták meg.
Gizella királynéi koronáját valószínűleg bátyjától, Henrik bajor hercegtől kapta, aki egyéb ajándékokkal együtt a királykoronázásra hazánkba érkező bajor püspökök egyikével küldhette azt.
Jóllehet a korabeli krónikákban semmit sem találni arról, hogy a házasság kölcsönös szereteten alapult volna, harmonikus, egymást támogató mivoltára több tényből lehet következtetni. Pauler Gyula történész így írt róla: „Gizella nem volt Sarolt, ki férjét vezette és irányt adott neki. De arra Istvánnak nem is volt szüksége. Feleség volt, megnyerte változatlan szerelmét.”
Gizella felépíttette Veszprémben a székesegyházat és apácazárdát alapított. A vezetésével készült miseruha a magyar királyok koronázási palástja lett, amin szerepel I. István, Imre herceg és Gizella királyné portréja. Ez az egyetlen hiteles ábrázolás a királyi család tagjairól.
Gizella királyné az István király halála után néhány évvel kialakult kedvezőtlen politikai események miatt udvartartásával együtt kénytelen volt visszatérni szülőhazájába, ahol a passaui Niedernburg kolostor főnöknőjeként halt meg 1060 körül, és a niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra.
A királyi párnak több gyermeke is született, ám a felnőttkort csak Imre herceg élte meg, aki egy vadkanvadászat során vesztette életét. Gizella királyné az István király halála után néhány évvel kialakult kedvezőtlen politikai események miatt udvartartásával együtt kénytelen volt visszatérni szülőhazájába. 1045-ben Gizella a bajor Passauban kolostorba vonult, itt, a passaui Niedernburg kolostor főnöknőjeként halt meg 1060 körül.
Amikor visszatért Bajorországba, hogy Passauban, az ottani bencés apácák birodalmi rangú kolostorának tagja legyen, koronáját a veszprémi székesegyháznak ajándékozta. 1911-ben avatták boldoggá, amit élete második felére jellemző önmegtartóztató életével, és a kereszténység terjesztésében szerzett érdemei révén is kiérdemelt. Sírja ma búcsújáró hely.
A hagyomány szerint a Passauban a niedernburgi kolostor templomában helyezték annak idején örök nyugalomba az egykori magyar királynét, Szent István király hitvesét. Ez a passaui egyházmegye kevés szent sírjának egyike. A nemesfémből készült koporsóban a csontok eredetiségét igazoló oklevelet is elhelyeztek.
Boldog Gizella sírját 1995 októberében nyitották fel. Mivel árvíz támadta meg a csontokat, öt éven át Münchenben restaurálták és konzerválták azokat. Ezt megelőzően egyértelműen megállapították, hogy a csontok valóban Gizella királyné maradványai. Koponyáját és néhány nagyobb csontját ereklyetartóban őrzik. A művészi kivitelezésű tartót a passaui Parz-kápolnában helyezték el, amelyet e célra felújítottak.
2011-ben Passau megyéspüspöke Székesfehérvárnak ajándékozta Szent István hitvese, Boldog Gizella csontereklyéjét a Családok Éva alkalmából. Ezzel ereklyéikben ismét a hajdani koronázó városban lett együtt a magyar szent család, az államalapító, valamint hitvese és fiuk, Szent Imre herceg.
Elsőként az államalapító fejereklyéje érkezett meg Székesfehérvárra: 1777-ben Mária Terézia császárnő hozatta vissza Raguzából. 1930-ban Aachenből Szent Imre ujjának csontereklyéje került Szent István ereklyéje mellé, Wilhelm Schraml, Passau megyéspüspöke ajándékaként pedig mostantól Boldog Gizella csontereklyéje is az egykori koronázóváros egyházi kincseit gazdagítja.
A veszprémi Gizella-napokat I. Szent István király feleségére emlékezve tartják minden évben májusában szokták megtartani, ami közel egybeesik a sólyi oklevél kiadásának időpontjával. Az 1009-ben keletkezett adománylevélben Szent István király négy vár (Veszprém, Fehérvár, Kolon és Visegrád) megyéjét rendelte a veszprémi püspök joghatósága alá.
