„A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek zsarnokoskodnak.” Első királyunk, Szent István király, a magyar állam alapítója 980 éve, 1038. augusztus 15-én hunyt el Székesfehérvárott.
Személye, tevékenysége mégis megkerülhetetlen, hiszen az ő neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Nem csoda hát, ha a 20. században minden korszak megalkotta a maga Szent István-képét.
„Szent István neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával – írja Kristó Gyula történész Szent István király című kötetében. – Az ő nevének szinonimája a szentkirály, ő volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Ő az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, ő a Nagy Kezdet, az országalkotó, az államszervező, a keresztény hitet terjesztő uralkodó. Ő a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú.”
969-ben született Esztergomban Vajk néven. Apja Géza nagyfejedelem, a hagyomány szerint Árpád vezér dédunokája, anyja, Sarolt az Erdélyben uralkodó Gyulák családjából származott. Sarolt apja Bizáncban lett keresztény, így a házasság a két fejedelem együttműködését, a nyugati és keleti tájékozódás együttes meglétét jelentette.
Géza felismerte, hogy népe európai beilleszkedése csak a kereszténység felvétele révén lehetséges, ezért 972-ben papokat kért I. Ottó német-római császártól. Ottó Bruno Sankt Gallen-i szerzetest küldte Magyarországra térítő püspökként, Gézát és udvarának tagjait ő keresztelte meg, ám a fejedelem holtáig áldozott a pogány isteneknek is.
Vajk a keresztségben – Szent István vértanú nyomán – az István nevet kapta. (Vajkot a hagyomány szerint Vojtech prágai püspök, a későbbi Szent Adalbert keresztelte, más források szerint bérmálta.) Géza a bajor herceg – a későbbi II. Henrik császár – nővérével, Gizellával házasította össze; ekkor számos német lovag érkezett az országba, akik István seregének magvát alkották.
Atyja halála után, 997-ben vette át az uralmat, melyet a somogyi Koppány, a család legidősebb férfitagja a korábbi örökösödési rend alapján fegyverrel vitatott. István legyőzte őt a veszprémi csatában, tetemét felnégyeltette, és az ország legfontosabb erősségeinek – Esztergom, Győr, Veszprém, Gyulafehérvár – kapujára függesztette ki tagjait.
1000 karácsonyán vagy 1001. január elsején megkoronáztatta magát Esztergomban. A koronát II. Szilveszter pápától kérte, aminek az a diplomáciai jelentősége, hogy az országot a római egyház és nem a német-római császár védnöksége alá helyezte. Ezt követően lerakta a magyar állami és egyházi szervezet alapjait, kijelölte a királyi birtokok székhelyeit, a várispánságokat (megalapozta a megyerendszert), kibocsátotta az első magyar ezüstpénzt, kiadta első törvénykönyvét. Megalapította az esztergomi érsekséget és a püspökségeket, latin szertartásrenddel, de engedte a görög rítust is. Megújította a 996-ban alakult pannonhalmai apátság kiváltságait, bencés monostorokat alapított, amelyek idővel az írásbeliség műhelyeivé váltak.
1003-ban erdélyi hadjáratában leverte nagybátyja, Gyula hadait, és a területet országához csatolta. 1008 körül rokonát, Csanádot küldte a Maros-vidék ura, a bizánci hitű Ajtony ellen. A győzelem után a terület ispánja Csanád, püspöke Gellért lett. Húgát a kabar vezérhez, Aba Sámuelhez adta, így a kabarok elismerték István főségét, és létrejött az egri püspökség. 1009-ben alakult meg a pécsi, majd a kalocsai püspökség, amely csakhamar érsekség lett. Az egyház fenntartására rendelte a termés tizedét.
1015 körül I. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem várakat foglalt el a Morva és Vág folyók mentén, Erdélybe pedig besenyők törtek be. A magyar csapatok kiverték az ellenséget. 1018-ban István a bizánci császár oldalán viselt hadat a bolgárok ellen. Ebben az évben kötött fia, Imre herceg házasságot feltehetően egy bizánci hercegnővel. István zarándokutat nyitott a Dunántúlon Jeruzsálem felé, ekkor kezdte összeállíttatni Intelmeit fia számára. A Karoling királytükrök mintájára készült mű általános erkölcsi kérdések taglalása, az uralkodói erények felsorolása mellett a helyes kormányzás alapelveit is tárgyalja. Imre nem vehette hasznát e tanításoknak, 1031-ben egy vadászaton meghalt.
István az 1030-as években adta ki második törvénykönyvét. A ránk maradt 56 cikkelyből kitűnik, hogy a közrend és a magántulajdon megszilárdítására, a királyság és az egyház megerősítésére törekedett. Tiltotta az emberölést, a lopást, a gyújtogatást, a király elleni összeesküvést. Törvény kötelezte a lakosságot a templomba járásra, a vasárnapi munkaszünetre, böjtre, gyónásra, és minden tíz községben templomot építtetett.
1030-ban az új német császár, II. Konrád megtámadta az országot, és a Rábáig hatolt. István a felperzselt föld taktikáját választotta, kiüríttette az elfoglalt területeket, és így döntő csata nélkül is visszaverte az ellenséget. Az üldözés során Bécsnél számos foglyot ejtett, Konrád sereg nélkül tért haza.
1031 után merényletet kíséreltek meg ellene, melyet Vazullal, István unokatestvérével hoztak kapcsolatba. A király megvakíttatta, megsüketíttette rokonát, hogy alkalmatlanná tegye a trónra. Vazul három fia cseh, majd lengyel földre menekült, közülük András és Béla később magyar király lett. István utolsó éveiben Aba Sámuel lett a nádor, ám utódául unokaöccsét, a velencei Orseolo Pétert jelölte ki.
1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hunyt el. A székesfehérvári bazilikába temették, halála után háború tört ki Péter és Sámuel között, az Árpád-ház számos trónviszálya közül az első, melybe a német-római császárság is beavatkozott.
Istvánt nagy utóda, a lovagkirály I. László emeltette oltárra, azaz tette az egyház szentjévé, fiával, Imrével és Gellért püspökkel együtt 1083. augusztus 20-án. Ünnepe a világegyházban augusztus 16., nálunk augusztus 20., nemzeti és hivatalos állami ünnepünk. Szent István ezer éve a magyar államiság jelképe. Személyéhez legendák sora kötődik, kis és nagy legendáriuma a szentté avatás előzménye volt. Jobb karja egyházi kultusz tárgya, akárcsak koponyacsontjai. István fő érdeme a magyarság európai beilleszkedése, sikereinek titka egyensúlyteremtő képessége. Intelmeinek legtöbbet idézett gondolata: az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és erőtlen.
