Kávéházi énekesnőként kezdte, kalaptervező lett és ruhabolt vezető, kokott és „vendégkísérő”, majd végül ruhatervezőként és divatház vezetőként írta be magát a divattörténelem könyvekbe. Coco Chanel francia divattervező 130 éve született.
„Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!”
Kivételes jelenség volt, a divat nagyasszonya. Megszabadította a nőket a fullasztó fűzőktől, a cicomás ruháktól és kalapoktól, az egyszerűséget és a kényelmet a tökéletese eleganciával hozta össze, mindenki számára. De a zseniális divattervező és üzletházvezető láncdohányos, morfinista és a megfelelő pillanat zsarnok főnökasszony és üzleti partner is volt.
Coco Chanel francia divattervező 130 éve, 1883. augusztus 19-én született Saumurban Gabrielle Bonheur Chanel néven. Az anyakönyvbe hibásan, Chasnel-ként került a neve, amit sohasem korrigáltatott, de a híres divatmárkában nem szerepel az s betű. Hatévesen árvaságra jutott, majd két nagynénje vette magához. Az elmaradott Auvergne tartományban nőtt fel, itt tanulta meg a varrás mesterségét az illedelmes viselkedést, s itt ragadt rá a Coco becenév.
Coco és a kis fekete
1905 és 1908 között kávéházi énekesnő volt Vichyben, ekkor már a Coco nevet használta, majd kalaptervezőként dolgozott. 1908-ban vidéken nyitotta meg kalapokat kínáló női divatkereskedését, később pulóvereket, szoknyákat és kiegészítőket is árusított. Egyre több férfival ismerkedett meg, akik élvezték a társaságát, így „vendégkísérőként” gazdag barátokra tett szert, és anyagi támogatásukból 1914-ben megnyithatta első butikját nyitott Párizsban. Kiváló üzleti érzéke sikert hozott, és két évvel később, 1916-ban megalapította divatszalonját Biarritzban, majd 1920-ban költözött Párizsba a Rue Cambonra, jelenleg is itt található a Chanel divatház.
Az I. világháború alatt kezdett olyan ruhákat tervezni, amelyek éles ellentétben álltak az addig elterjedt kényelmetlen, merev, fűzős viselettel. A ruhatervezésről azt vallotta, hogy az „igazi elegancia feltétele mindig az akadálytalan mozgás lehetősége”. Kijelentette, hogy az a divat, amelyik nem terjed el, nem is divat. Ezért csak olyan ruhát alkotott, amit maga is szívesen hordott, s elsőként dolgozott a párizsi haute couture tervezői közül a konfekcióiparnak.
Modelljei a dolgozó nők számára készültek. Stílusát egyszerűség, kellemesség és praktikusság jellemezte. Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm, amely ma is az egyik legelegánsabb női öltözék, a „kis fekete ruha” bevezetése, az ingruha és az estélyi stóla divatba hozása, de a rövid női frizura divatja is, mert ő vágatta le először a modellek haját.
Nadrág a hölgyeknek is
„Az élet harcról és zűrzavarról szól; ez a gondolat engem felvillanyoz és kielégíti mélységes igényemet a rombolásra.”
Ő terjesztette el a kényelmes férfi kardigán, illetve pulóver használatát a nők körében, valamint a dzsörzé (jersey) anyagot a felsőruházatban, amit korábban szinte kizárólag alsóruházat céljára használtak. Merész húzással ő indította el az – elsősorban harangszárú – nadrág viseletét a hölgyek között. Így bátran állíthatjuk, hogy nagy érdemeket szerzett a nők egyenjogúsításáért folytatott küzdelemben.
Chanel volt az, aki a divatékszert, a bizsut (kitűzők, nyakláncok, fülbevalók) a női ruházat meghatározó kiegészítőjévé tette. A hagyományos Chanel-kosztüm kiegészítői az aranygombok és a hozzá viselhető arany- és fémláncok, gyöngyök, illetve a steppelt kis női kézitáska, vállon hordható láncokkal, valamint a középmagas sarkú cipő, gyakran két színben, sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.
„hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy”
Nevéhez kapcsolódik még a híres Chanel No. 5 parfüm, amely megalapozta gazdagságát. A húszas évek elején piacra dobott kölni a ruháihoz hasonló, egyszerű csomagolást kapott, nevét alkotója kedvenc számáról kapta. Más parfümöket is forgalomba hoztak nevével, mindet szám jelöléssel – a hagyománnyal csak 1977-ben szakítottak a Cristalle megjelenésekor.
Hal Vaughan Egy ágyban az ellenséggel című kötetében úgy jellemezte, mint „a legragyogóbb, a legzabolátlanabb és a legragyogóbban kibírhatatlan nő, aki valaha létezett”. 1938-ban fáradtságra hivatkozva bezárta boltját és visszavonult. A II. világháborúban ápolónőként szolgált, majd 1945-ben Svájcba emigrált egy náci tiszttel folytatott szerelmi kapcsolata miatt. Csak 1954-ben tért vissza diadalmasan: egy új kosztümtervet mutatott be, gallér nélküli, szegéllyel díszített, kötött kosztümkabátot, térdig érő szűk szoknyával.
„A huszadik századi Franciaországból három név fog fennmaradni: De Gaulle-é, Picassóé és Chanelé.”
(André Malraux)
Soha nem ment férjhez, bár olyan híres és gazdag barátai voltak, mint Etienne Balsan gyáros, Arthur „Boy” Capel angol lovaspólós, Dmitrij orosz nagyherceg és a westminsteri herceg. E férfiak mindegyike megismertette a gazdagság ízével; értékes ajándékokkal halmozták el, amelyeket később gyakorlatias módon lemásolt és eladott. Az öntudatos nő, a párizsi társasági és művészeti élet ismert alakja a westminsteri herceg házassági ajánlatát is elutasította, mondván: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy.
A XX. század olyan közismert asszonyai viselték ruháit, mint Grace Kelly, a filmsztárból lett monacói hercegné, Fabiola belga királyné, Marlene Dietrich, Ingrid Bergman, az összes Rotschild és a Rockefellerek többsége.
1969-ben életéről egy musicalt is bemutattak a Broadwayn, a címszerepben Katharine Hepburnnel. Ő az egyetlen, aki a divat területéről felkerült a Time magazinnak a múlt század legnagyobb hatású személyiségeit felsoroló százas listájára. Igazi divatdiktátor volt: munkatársak (főként nők) sokasága vette körül, akik parancsait azonnal teljesítették.
Számos hóbortját elnézték, így például azt, hogy bár csak néhány utcányira volt a saját lakása, 35 évig bérelte a párizsi Ritz Szálló egyik lakosztályát, itt is halt meg 1971. január 10-én. Divatháza ma is működik, főtervezője a német Karl Lagerfeld.
