Az idén június 7-én, a pünkösdvasárnap előtti szombaton rendezték meg a csíksomlyói búcsút, a magyarság egyik legjelentősebb ünnepét az erdélyi Csíksomlyón. A búcsújáró hely története évszázadokra nyúlik vissza.
A mai kegyhelyen először a bencések építettek román stílusú templomot, majd helyüket a ferencesek foglalták el. 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben bíztatta a lakosságot, segítsenek a szerzeteseknek a templomépítésben, cserében búcsú megtartását engedélyezte. A gótikus stílusban épült templom főoltárát díszítette a hársfából faragott, gipsszel és festékkel bevont székely leányarcú Mária szobor, amely azóta is Csíksomlyó legértékesebb műkincse. Az alkotással kapcsolatban, amely Máriát „Napba öltözött asszonyként” ábrázolja, karjában Jézussal, számtalan népi hagyomány, szokás maradt fenn. Ez a világ egyik legnagyobb kegyszobra, magassága, a koronát is beleszámítva két méter huszonhét centiméter. A hársfából készült, gipsszel és festékkel bevont szobrot többször festették újra, mígnem a múlt században megtiltották a szobor bármilyen módosítását.
Az első búcsújárást a legenda szerint 1567-ben tartották, abban az évben, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel akarta a katolikus székelyeket az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe a gyergyóalfalvi plébános, István atya vezetésével pünkösd szombatján Csíksomlyón gyülekezett. Miután Szűz Mária segítségét kérték, legyőzték a fejedelem seregét a Hargita Tolvajos hágójában. A diadal után nyírfaágakkal ékesített lobogóikkal újfent Csíksomlyón adtak hálát a győzelemért, egyben fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben pünkösd szombatján elzarándokolnak ide.
A templomot a törökök 1601-ben felgyújtották, tetőzete leégett, de kegyszobrai épen maradtak. A templomot 1664-ben újjáépítették, ekkor kezdődött Csíksomlyó „virágkora”, a település a székelység egyik gazdasági és kulturális központjává vált. A ferencesek posztógyárat, elemi iskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt és papneveldét is működtettek itt. A mai nagy barokk templom építését a XIX. század elején kezdték el, 1876-ban szentelték fel és 1948-ban kapott basilica minor rangot. A szabadtéri oltár a közelmúltban Makovecz Imre és csíkszeredai tanítványa, Boros Ernő tervei alapján készült.
A legnagyobb magyar katolikus búcsújáró helyen évről-évre több százezren gyűlnek össze. A búcsú fő ünnepe a pünkösd előtti szombaton tartott nagymise, amelyet a templom feletti, Jézus hegyének is mondott Kis-Somlyó és az azon túl emelkedő 1035 méter magas Nagy-Somlyó erdős hegye közti széles hágó gyepén tartanak. Régi hagyomány szerint közelebbi, de sok esetben távolabbi egyházközségek keresztaljai, búcsús közösségei is gyalog teszik meg az utat, a távolabbi vidékek búcsúsai szervezetten, vonattal, autóbusszal, gépkocsival, de sokan egyéni kezdeményezés alapján érkeznek. Magyarországról az idén is két különvonat, az úgynevezett Székely gyors és a Csíksomlyó expressz viszi a zarándokokat.
A búcsú napján a hívek Máriát dicsőítő énekkel, körmenettel érkeznek, először a hagyomány szerint mindig a gyergyóalfalvi keresztalja. Ezután a felvonulás az érkezés sorrendjében történik, a menet fokozatosan több kilométer hosszú lesz. Miután a menet a kegytemplom mellett elhaladt, kettéválik: az egyik ág Jézus hegyét északról megkerülve, a másik ág a Szent Anna kápolna irányában közelíti meg a mise helyszínét.
Fotók: MTI Koszticsák Szilárd
