Czóbel Minka és Orczy Emma művei is szabadon felhasználhatók

Szerző: Gaál Tamás / 2017. december 16. szombat / Aktuális, Hírek

Január 1-jétől az Európai Unióban közkincsbe kerül többek között Czóbel Minka és Orczy Emma munkássága és a Dr. Dolittle írója, Hugh Lofting művei is.

Az Európai Unióban hatályos szabályozás értelmében az év utolsó napján megszűnik minden olyan alkotás szerzői jogi védettsége, amelynek utolsó élő szerzője 70 évvel ezelőtt, azaz 1947-ben hunyt el. Így közkincsbe kerülnek a Robin Hood történetét is jegyző Evelyn Charles Vivian művei, valamint a Dr. Dolittle írója, Hugh Lofting alkotásai is. A magyar szerzők közül például Czóbel Minka és Orczy Emma munkássága lesz szabadon felhasználható az újévtől.

A szellemi tulajdonjogok sajátossága, hogy – a fizikai tulajdontól eltérően – csak bizonyos ideig nyújtanak oltalmat a szerzőknek, feltalálóknak, jogtulajdonosoknak. A szerzői jog az Európai Unió államaiban mindenütt a szerző életében és halála után 70 évig védi a műveket. Ebben az időben csak a szerző vagy örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni a verseket, regényeket, zeneműveket, fotóművészeti vagy képzőművészeti alkotásokat.

A védelmi idő elsősorban azért ilyen hosszú, hogy a szerző házastársa, gyermekei, unokái számára hagyatékot jelenthessenek az alkotások. Az ezekből készült feldolgozások, átdolgozások azonban továbbra is mindaddig jogi oltalom alatt állnak, amíg az ezeket készítő szerzők halálától nem telik el a hetven év.

Magyar alkotók, akiknek a művei januártól közkincsbe kerülnek

Czóbel Minka (1854-1947) a századfordulós magyar líra és szimbolizmus egyik első képviselője. Elsők közt alkalmazta itthon a szabadvers műfaját és tudatosan használta a francia dekadensek stílusát is, így a Nyugat című folyóirat és Ady Endre egyik legfontosabb előzményeként tartják számon. Anyanyelvi szinten beszélt angolul, németül és franciául, költői munkássága mellett műfordítói életműve is említésre méltó. Ő fordította először itthon magyarra a szimbolista Verlaine verseit, magyarról németre ültette át Az ember tragédiáját, illetve angol nyelven jelentette meg Petőfi több költeményét is, mely fordítások most szintén kikerülnek a védettség alól.

„A Czóbel Minkáról szóló visszaemlékezésekből, feljegyzésekből ellentétes személyiségvonások rajzolódnak ki. Hol a felvidéki fertálymágnási társaság sokat emlegetett tagját látjuk, hol a magányra ítélt, különc vénkisasszonyt. Hol a bölcseletben jártas, világlátott hölgyet, hol meg a nyírségi homokbuckák közt évtizedeket pergető, mindenkitől elfeledett és elhagyott élő kísértetet, aki még megéri, hogy géppisztolyos szovjet katonák nyitják rá az ajtót. Hol a világtól elfordult, életidegen ábrándozót, hol a népi élet kiváló ismerőjét, aki társadalmi kérdésekről levelez barátaival, s a millenniumi önelégültség közepette a történelmi Magyarország értékeinek átmentésén töpreng.” (Czóbel Minka: Pókhálók)

Orczy Emma (1865-1947), magyar származású bárónő családjával Angliába emigrált és ott vívott ki népszerűséget. Kalandos élete során több detektívkötet megírása után 1905-publikálták A Vörös Pimpernel című kalandregényét, mely egy saját maga által fogalmazott, 1903-as nagysikerű színpadi darab átírása a Vörös Pimpernel fedőnevet használó angol lordról, aki az 1792-es szeptemberi vérengzések idején, kalandos körülmények között sok francia arisztokratát ment át Angliába. A mű népszerűségét mi sem jelzi jobban, hogy 1995-ben az USA-ban CD-re rögzítették a világirodalom kétezer olyan műalkotását, amelyet mindenkinek „ismernie kell”, és egyetlen magyar vonatkozású műként ez az alkotás került közéjük. Ezek után tizennégy egyéb nyelvre fordították le, majd több tucat mozi- és TV-film készült belőle. A mű fontos inspirációul szolgált a későbbi kalandtörténetek alkotásakor, így például Johnston McCulley Zorro nevű karakterének megteremtésekor is jelentős szerepet játszott.

Néhány magyar alkotó, akiknek a művei szintén szabadon felhasználhatók 2017. január 1-jétől:
Tábori Piroska (1882-1847) író, költő, műfordító Dugó Dani és Csavar Peti ifjúsági regénysorozataival nagy népszerűségnek örvendett
Rudnóy Teréz (1910-1947) az auschwitzi haláltábort is túlélt írónő rövid élete alatt „irodalmi életet” sosem élt, nem publikált folyóiratokban. Engel Teri néven írt regényeivel és novelláival váratlanul robbant be a köztudatba, s aratott szakmai sikert. Regényeiben alakjait határozottan jellemzi, nyelvezete és szerkeszti módja egyszerű.
Takách Béla (1874-1947) festő, iparművész, építész. Egy évtizedig New Yorkban lakott, ahol Alphonse Mucha tanította. Ő építette gróf Széchenyi Bertalan és gróf Jankovich Iván kastélyait és Manninger professzor, Dohnányi Ernő, Kozma Jenő és Tomcsányi Vilmos Pál villáit is.
Vágó József (1877-1947) építész. „Vágó József Medgyaszay István mellett a másik nagy jelentőségű építész, aki a saját útját Lechner Ödön és Otto Wagner kettős vonzásában alakította.” (Gerle János, 2005)

Robin Hood és Dr. Dolittle megalkotói is hetven éve hunytak el

Evelyn Charles Vivian (1882-1947) – eredeti nevén Charles Henry Cannell – lapszerkesztőként és novellistaként vált ismertté Angliában. Leginkább fantáziatörténeteivel, nyomozó- és történelmi regényeivel szerzett népszerűséget és főleg a felnőtt korosztálynak publikált, de valós ismertséget a fiatalabb korosztálynak szánt Robin Hood legenda lejegyzésével vívott ki magának. Az angol író regényalakban dolgozta fel a legendás történetet, s így még közelebb hozta, a mai olvasóhoz.

Hugh Lofting (1886-1947) állatok iránti gyermekkori rajongásból nőtte ki magát az angol író Dr. Dolittle című sorozata. A könyvek főhőse az állatok nyelvének elsajátításával igyekezett segíteni a bajbajutott egyedeken, mely történet aztán megfilmesítése révén vált világhírűvé. Az állatbarát Dolittle doktor kedvencei kedvéért az emberek gyógyításáról áttér az állatok gyógyítására. Polinézia nevű papagája megtanítja az állatok nyelvére.

Tristan Bernard (1866-1947) drámaíró és novellista. Barta Lajos 1913-ban a Nyugatban így ír Tristan Bernard-ról: „Az írónak nem az a módszere, hogy kiragadjon egyes dolgokat és így mutasson rájuk, az emberei tesznek, vesznek, cselekesznek, beszélnek és ebből jön ki mindaz, amit az író akart, hogy ezekről a dolgokról megállapítsunk magunkban. Nem azok közül való, akik vaskos, fogható váz köré rakják a történéseket, a dolgok jönnek-mennek, egymásba kapcsolódva tovahullámoznak, és visszatérve bezárják azt a kört, mely nem fogható az életben sem, de azért egy bizonyos együvé tartozó embercsoport körül tejútszerű ködként gyűrűzik és magába zárja azt a sorsot, ami az emberek cselekvéséből kijön. Finom, láthatatlan kéz tereli ebben a regényben körbe a táncot…”

Victor Horta (1861-1947) építész-tervező épületeiben az oszlopfőket tekergő-kanyargó pálmalevelekké formálta, mintha az oszlopból nőnének a kecses fémhajtások. Az alakzatot kiemelték a falra és a mennyezetre festett hasonló, lazán hajló indák, melyek a padló mozaikján is megismétlődtek. Mindez a halvány falfestékkel együtt friss, élő, mozgalmas hangulatot kelt.