A hagyományos gótikus vagy klasszikus kiképzés helyett, Horta úgy alakította ki oszlopait, hogy valamilyen fantasztikus növény szárára emlékeztessenek. Victor Horta belga építész, iparművész, az Art Nouveau kiemelkedő alakja 155 éve született.
Épületeiben az oszlopfőket tekergő-kanyargó pálmalevelekké formálta, mintha az oszlopból nőnének a kecses fémhajtások. Az alakzatot kiemelték a falra és a mennyezetre festett hasonló, lazán hajló indák, melyek a padló mozaikján is megismétlődtek. Mindez a halvány falfestékkel együtt friss, élő, mozgalmas hangulatot kelt.
Victor Horta 1861. január 6-án született Gentben. Szülővárosában folytatott festészeti, textilművészeti és építészeti tanulmányokat, de ezeket félbehagyta, hogy belsőépítész lehessen. Párizsba költözött, ahol a feltörekvőben levő impresszionisták és pointillisták hatása alá került, megragadta a fém és üveg használatának lehetősége.
1880-ban visszatért Belgiumba, Brüsszelben a Szépművészeti Akadémia hallgatója, majd a neoklasszicista építész, Alphonse Balat tanítványa lett. Vele együtt tervezték a laekeni királyi üvegházat, amely Horta első fém és üveg felhasználásával készült épülete volt.
A Húszak csoportjának megalapításával Brüsszel 1884-ben a szimbolista festészet egyik központja lett. Horta 1885-től már egyedül tervezett házakat. Amikor 1892-ben a csoport iparművészek munkáit is kiállította, az már az Art Nouveau körüli művészetek hangsúlyeltolódását jelezte. Horta még abban az évben építeni kezdte a Rue Paul-Émile 6. szám alatti Tassel-házat, a brüsszeli Art Nouveau építészet első alkotását.
Az 1892-93-ban épített négyemeletes brüsszeli Hotel Tassel volt első Art Nouveau épülete. A belső fémváz kialakításában íves növényi formákat használt, a bonyolult ornamentikát és a természetes fényt a kőhomlokzat mögé rejtette, hogy épülete illeszkedjen a szigorúbb szomszédos épületekhez.
Nagy társasági életet élt, csatlakozott a szabadkőművesek mozgalmához, a brüsszeli Les Amis Philanthropes páholy tagja lett. Miután jelentős hírnévre tett szert munkáival, sok nagyszabású épület tervezésével bízták meg városszerte.
Továbbfejlesztvén új építészeti stílusát megalkotta a Solvay Hotelt (1895-1900), a Maison Winssingert (1895-96), a Hotel Eetveldét (1895-1900) és saját házát a Rue Américaine-en (1898); napjainkban ez utóbbi ad helyet a Horta Múzeumnak. Egyik fő műve volt az 1896-99-ben emelt brüsszeli Maison du Peuple (Népház), az első olyan épület Belgiumban, melynek homlokzata nagyrészt vasból és üvegből készült.
1912-től tanított a Szépművészeti Akadémián, melynek 1913-15 között az igazgatója is volt. 1916 és 1919 között Londonban és az Egyesült Államokban élt.
A következő években mindinkább eltávolodott az Art Nouveau-tól, egyre ritkábban alkalmazott díszítést, a fedetlen vaselemek alkalmazását teljesen elhagyta, neoklasszicista stílust követett.
Ilyen munkája az 1922-28 között Brüsszelben emelt, ma is álló Palais des Beaux-Arts (Szépművészeti Palota), amely egyszerű, szigorú, klasszicizáló stílusban készült. Utolsó nagy vállalkozása a brüsszeli központi pályaudvar épülete volt, melynek kivitelezése közvetlenül a második világháború kitörése előtt kezdődött meg.
Amint az Art Nouveau stílus kiment a divatból, több épületét lebontották, köztük a Népházat is. Több épülete viszont a mai napig áll, a legfontosabbak egyike a Maison Waucquez, mely a belga képregény-múzeumnak ad helyet. Négy magánházát az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították. Victor Horta nyolcvanhat éves korában, 1947. szeptember 8-án hunyt el Brüsszelben.
2011-ben a Nemzeti Múzeum kerítésén szabadtéri kiállításként volt látható Victor Horta munkássága Antoni Gaudí és Lechner Ödön művei mellett.
