„…koczkáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát koczkáztatnunk nem szabad.” Deák Ferenc államférfi, „a haza bölcse” 215 éve született.
„Kerüld a henyeséget s munkátlan életet. Ha ifjúságodban a munkát megszokod: életednek szebb örömeit s édesebb gyönyöreit a munkában fogod találni. Csak a munka fejti ki, csak az tartja fel a testnek és léleknek erejét; csak munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve.” (Levél egyik barátja fiához)
Deák Ferenc Zala megyei Söjtörön született 1803. október 17-én egy középbirtokos nemesi családban. Szüleit korán elvesztette, így rokonoknál nevelkedett. Jogot tanult, vizsgáit letéve Zala megyében tiszti ügyész, árvaszéki jegyző, majd helyettes alispán volt. 1833-tól a pozsonyi országgyűlés követekéntkiemelkedő jogtudása, határozottsága, kiváló beszédkészsége, politikai érettsége, s erkölcsi tartása hamarosan a reformerek vezetői közé emelte. Az 1839-40-es diétán már országos tekintély övezte, társai egyenesen az ellenzék vezérének ismerték el. Nagy része volt abban, hogy amnesztiát hirdettek, s fontos reformtörvényeket hoztak a gyárakról, a kereskedőkről, a hitelfeltételek javításáról.
„Magyarország Magyarország maradjon” – írta és vallotta egész életében.
Az 1840-es években a vármegyei torzsalkodások és megrendült egészsége miatt visszavonult szűkebb pátriájába. Támogatta a védegyleti mozgalmat, s közvetített Széchenyi István és Kossuth Lajos vitájában. A szabadelvű tábor összefogása érdekében 1847-ben véglegesítette az Ellenzéki Nyilatkozatot, az alakuló Ellenzéki Párt programját.
Vidéki életéből az 1848-as forradalom mozdította ki: elfogadta az első felelős magyar kormányban neki felkínált igazságügyi tárcát,: mérsékelni igyekezett Kossuthot, törvényjavaslatot dolgozott ki a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztésére, a béke ügyében tárgyalt Innsbruckban és Bécsben. Amikor 1848 szeptemberében Jellacic támadása miatt a kormány lemondott, Deák is távozott tisztéből, s képviselőként ténykedett tovább. Tagja volt a békeküldöttségnek, amelyet 1849. január 3-án Bicskén fogadott Windischgrätz herceg. A küldetés kudarcot vallott, s már nem tudott Kossuthék után menni Debrecenbe, ezért hazatért zalai birtokára, Kehidára. Itt vészelte át a szabadságharc bukását, az elnyomatás viszontagságos első éveit, személyes példájával hirdetve a passzív ellenállást az önkényuralom ellen.
1854-től az év nagy részében Pesten, a Vendéglő az Angol Királynéhoz szállóbeli lakása lett a találkahelye azoknak, akik tőle várták az ellenállás irányítását. A Deák által követett kivárási taktika végül meghozta gyümölcsét. Ausztriának az osztrák-olasz-orosz háborúban történt katonai megroppanása, a Bach-rendszer kudarca nyomán az 1860-as években eljött az aktív ellenállás ideje. Deák az országgyűlésben 1861-től a Felirati Párt vezéralakjaként követelte az 1848-as törvények helyreállítását. Felismerte viszont, hogy egyedül a Béccsel való kiegyezés a járható út, s ennek adott hangot később a Pesti Naplóban 1865. április 15-én megjelent ún. húsvéti cikkében, a birodalmi és magyar érdekek egyeztetésének szükségességét hangsúlyozva s feladva a perszonáluniós terveket.
Magyar részről ő vezette az 1867-es kiegyezéshez vezető tárgyalásokat, amely Magyarország belső önkormányzatát a külügy, a hadügy, és ezek fedezését szolgáló pénzügyek közössége mellett rögzítette. Deákot ekkor kezdték a haza bölcsének nevezni. Az Osztrák-Magyar Monarchia új rendszerében már nem vállalt hivatalos megbízatást, inkább a háttérből figyelte a fejleményeket.
„Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, hogy az oly hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor. De tudom azt is, hogy izgatott időben gyakran felette nehéz elhatározni, mi a valóságos közvélemény, mert minden ember hajlandó közvéleménynek tekinteni azt, a mit maga óhajt, s több ízben tapasztaltam, hogy nem a leghangosabb szó volt a valóságos közvélemény. De van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert parancsát szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném, és ezen hű barátom: önlelkiismeretem.” (Deák Ferenc: Deák Ferencz válogatott munkái. XXXV. Az első felirati javaslat, 1905)
Számos író, költő – Arany János, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál – volt a barátja, s részben így alakult ki az ún. irodalmi Deák-párt. Családot nem alapított, Vörösmarty Mihály költő árváit fogadta gyermekeivé. 1839-ben az MTA tiszteleti tagjává választották. Deák élete utolsó évében a Hadik-ház egyik első emeleti lakásában, Széll Kálmán (1843-1915) és felesége, Vörösmarty lánya, Ilona (1846-1910) lakásában lakott, s ott hunyt el 1876. január 28-án. Az épület az Egyetem téren, a Károlyi palota szomszédságában állt, akkori tulajdonosa Széll Kálmán volt.
Deák 1876. január 28-án halt meg Budapesten. Koncepciózus reformer, mesteri taktikus volt. Alig voltak személyes ambíciói, politikusi pályáján erkölcsi értékek mozgatták. Kemény vitapartnerként ismerték, aki nem feledte a helyes arányokat. Kiegyensúlyozottan, higgadtan politizált, végsőkig ragaszkodott az alkotmányossághoz, s védte a nemzet érdekeit.
