Elkészült az idei sasleltár: 591 rétisast, 182 parlagi sast, 5 szirti sast és 4 fekete sast regisztráltak a résztvevők országszerte. A tavalyi eredményekhez képest a két leggyakoribb sasfajunk esetében is valamelyest csökkent az egyedszám.
Az egy időben történő megfigyeléseken 298 felmérő vett részt országszerte mintegy 18,5 ezer négyzetkilométernyi területen, amely magába foglalta a legjelentősebb telelőhelyeket. Idén több területen a túzokok számlálását is a ragadozó madarakéval párhuzamosan végezték – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szerdán az MTI-vel.
Az MME a nemzeti parkok igazgatóságaival és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve januárban tizedik alkalommal szervezte meg a Magyarországon telelő sasok éves számlálását.
Mivel tavaly januárban mintegy 530 rétisast, 230 parlagi sast, 7 szirti sast és 4 fekete sast figyeltek meg a mintegy 11 ezer négyzetkilométernyi területre kiterjedő felméréseken, az egységterületre számított „sassűrűség” a két leggyakoribb sasfaj esetében valamelyest csökkent idén. A különösen veszélyeztetett parlagi sas esetében pedig a megfigyelt egyedszám is alacsonyabb volt a tavalyinál, pedig a vizsgálatba bevont terület majdnem másfélszeresére nőtt.
Az egyedszámcsökkenésnek számos oka lehet: a ragadozó madarakat különösen veszélyezteti a természetes élőhelyek romlása, emellett Magyarország élen jár a madarak ellen elkövetett bűncselekmények számát tekintve. Az egyes évek közötti összehasonlítást azonban jelentősen nehezítik az időjárásból adódó különbségek és az újonnan bevont területek jellemzői.
A magyar puszták és vizes élőhelyek megfelelő telelőhelyet biztosítanak a környező országokból érkező sasok számára, amelyet számos gyűrűzési adat bizonyít. Magyarországon telelnek többek között parlagi sasok Szlovákiából és rétisasok az északi (skandináv és balti) populációkból is.
