Esterházy Péter irodalmi Nobel-díj ajánlására Per Wästberg, az irodalmi Nobel-bizottság elnöke kérte fel Konrád György írót.
„Szabálytalanul jártam el, ha ugyanis valaki felkérést kap arra, hogy Nobel-díjast javasoljon, az válaszol, és nem beszél róla. Mivel Esterházy Péter hasnyálmirigyrákban szenved, megszegtem ezt a szabályt, gondolván, hogy ő ezt megérdemelné, függetlenül az egészségi állapotától” – mondta az MTI-nek csütörtökön Konrád György.
Az író hangsúlyozta: Esterházy Péter súlyos betegsége miatt szerette volna, ha írótársa „bármilyen döntés előtt kap hírt” a javaslatról.
Konrád György elmondása szerint a díj odaítélése előtt a Nobel-bizottság tájékozódás céljából több pályatársat, szakértőt is felkér javaslattételre, ezek a javaslatok azonban a bizottságot nem korlátozzák döntésben.
A bizottságnak Konrád György egy Esterházy Péterről írt és az Élet és Irodalomban 2004-ben megjelentett laudációjának kibővített változatát küldte el, amely a nyáron Szerencsejáték címmel megjelenő könyvében is olvasható lesz.
A szövegben Konrád György hangsúlyozza: „Esterházy Péter fejében megvalósul a korlátlan egyidejűség, mesék, képek, bölcseleti ötletek és viccek egyetlen nagy edényben forognak. Bátor ember, meri leírni, ami eszébe jut”.
Az író szerint, ha Esterházy Péter „csak gróf lenne, és kutyabaja sem lett volna, ha az anyja nem úgy dolgozott volna a megélhetésért, a családért, mint más szegény asszony (…), ha valódi apját (aki kedves ember és önfeláldozó apa volt, bármit is állít róla a krónika), nem sanyargatta volna meg a fondorlatos és cudar idő, ha a fiú nem a kitelepített osztályellenség szegénységébe született volna bele, ha nem tanulta volna meg alulról is és felülről is nézni a világot, akkor az írásmű, amely a keze alól kisikeredett volna, alighanem unalmasabb lenne, és az ember is szegényebb”.
„Lévén azonban a tehetség a legravaszabb anyag, az a másik Esterházy Péter is csinált volna valami meglepőt; kár hogy nem tudjuk, mit. Valamit, amire rangos díjak adhatók” – fogalmaz Konrád György a csütörtökön a Népszabadság honlapján közzétett méltatásban; hozzátéve: Esterházy Péter „a mesterség hűséges szolgája, aki megdolgozott a szabadságáért. Megírta a könyveit, táncba viszi a szótárt. A végén minden szó a helyére kerül, és jól érzi magát ott, ahol van. A többi pedig kifürkészhetetlen titok”.
Konrád György laudációja a bővített változata annak a szövegnek, amely eredetileg az Élet és Irodalom 2004. november 5-i számában jelent meg.
