„Az irodalom – a filozófiával, a vallással, a tudománnyal – a lét titkait fürkészi. Azon írók könyvei is, akiknek ez a vallomás túl sok, akik le nem írnák ezt a mondatot – én is ilyen vagyok, csak én leírom.” 65. születésnapját ünnepli Esterházy Péter, a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja.
„Az irodalom – a filozófiával, a vallással, a tudománnyal – a lét titkait fürkészi. Azon írók könyvei is, akiknek ez a vallomás túl sok, akik le nem írnák ezt a mondatot – én is ilyen vagyok, csak én leírom. Ez a fürkészés komoly dolog, és ebben az értelemben az irodalom komoly. Ám ezer arca van, mert Vörösmarty sötét, nagy költeményei ugyanúgy fürkésznek, mint Weöres egy szavas verse (tojáséj) vagy akár egy laza limerick, ki akkor jó, ha jól megrímelik.” (Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből)
Április 14-én ünnepli 65. születésnapját Esterházy Péter Kossuth-díjas író, a mai magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alakja. A történelmi szerepet betöltő Esterházy-család fraknói grófi alágának leszármazottja Budapesten született 1950. április 14-én, nagyapja, Esterházy Móric 1917-ben rövid ideig miniszterelnök volt. A kitelepítés, majd a piarista gimnázium a gyerek- és kamaszkor fontos élménye volt. Az ELTE matematika szakán tanult, majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében számítástechnikai rendszerszervezőként tevékenykedett 1978-ig, ettől az időtől kezdve az írást tekinti főfoglalkozásának.
„Egy tavaszi »mosolygós kedd reggelen« Esterházy Péter hosszasan kereste a tornanadrágját, majd kissé ingerült hangon azt mondta: »Nem találom.« Mind Esterházy, mind Esterházy felesége számára világos volt, ezt úgy érti: »Hová a túróba tetted már megint?« »Vak vagy?« – válaszolt egy kérdéssel a kérdésre az asszony sallangmentesen. Másnap Esterházy így replikázott: »Szavakat vezet világtalan.« – Ebből az életszeletből párolta le a mester e nevezetes nyitómondatot, melyet reprezentatív voltáért mégegyszer rögzítek: Nem találunk szavakat. (Reménylem a mester nem ró meg merészségemért. Mert bizony már előfordult, hogy ő haragos arccal dúlt-fúlt, mintha bizony »belezném« a regényét, és főként, itt, »mindenki szeme láttára«. De én még ezt is vállalom: az ő indulatát irányomba.)” (Esterházy Péter: Termelési-regény)
Első nagy sikerét az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény) című művével aratta. A szocreál termelési regény paródiája az önmegértést-önértelmezést boncolgató elbeszélésmód egyik alapszövegévé vált újabb prózairodalmunkban. A hetvenes évek végén ismerte meg személyesen Ottlik Gézát, de prózája már jóval hamarabb hatással volt írói formálódására.
Ebben az időben nagy feltűnést aratott nem mindennapi gesztusával: Ottlik Géza 70. születésnapjára ajándékként lemásolta az Iskola a határon című regényt kézírással egyetlen rajzlapra. 75. születésnapján Zakóink titkos szerkezete című írásával köszöntötte, szinte minden művében hivatkozik rá.
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei – Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi –, amelyek több, folyóiratbeli szöveggel kiegészítve, Bevezetés a szépirodalomba címmel egy könyvvé rendeződtek. 1987-ben nagy feltűnést keltett Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk című regénye, amelynek főhőse, Weöres Sándor Psychéjének modern utódja ékes XVII. századi nyelven adta elő napjainkban játszódó szerelmi történetét. Későbbi „nő-tárgyú” könyvei (Hrabal könyve, Egy nő) arról tanúskodnak, hogy írójuk hihetetlen empátiával térképezi fel és tárja olvasói elé a nőiség lényegét, finom árnyalatait.
1988-ban jelent meg irodalmi tanulmányainak első kötete A kitömött hattyú címmel, később publicisztikáiból több kötetet is összeállított. Nagy siker volt Harmonia caelestis című fikciós családi krónikája, majd a Javított kiadás, amelyben saját ironikus-indulatos megjegyzéseivel közreadta apja ügynöki jelentéseinek egyes részleteit. A 2007-es Ünnepi Könyvhére jelent meg a Fancsikó és Pinta hangoskönyv-változata a szerző tolmácsolásában. 2008-ban pedig új Esterházy-regénynek örülhettek az olvasók, a Harmonia cælestis és a Javított kiadás apakönyvei után huszonhárom évvel később, a Semmi művészet megjelenésével nyer új jelentést A szív segédigéinek utolsó mondata: „Mindezt majd meírom még pontosabban is“, és a mondatot megelőző segédigékbe tört anyahalál-könyv.
Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is nagy népszerűségnek örvendenek, utóbbit 2009-ben az év legjobb futballkönyvének választotta a Német Futballkultúra Akadémia. 2013-ban jelent meg az Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat, egy regény a tizenhetedik századról. Tehát egy történelmi regény, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi regény, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Majd a „kardozós változatot” 2014-ben követte a talán még nagyobb sikert elérő Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat.
Drámaíróként is jelentőset alkotott, a Harminchárom változat Haydn-koponyára című színművét mutatta be a Bárka Színház.
„MIÉRT BOCSÁSSAK MEG?, ez az első fejezet címe. Beszél a megtorlás járványáról (a bosszú mint kábítószer), aztán arról, hogy megbocsátás nélkül az emberiség az örökös neheztelés szította stresszben él. Végső fokon mindenki mindenkire gyanakszik, és minden kockázat ellen próbálja bebiztosítani magát. A jó feltételezését végül is senki se gyakorolja másokkal szemben. Ezt akár kurziválhatnám is.
A következő passzus olyan, mintha a belga bíboros magyarszakértő volna (vagy mi vagyunk egyszerűen állatorvosi ló, állatorvosi lovasnemzet; nyereg alatt puhítjuk a kollektív neurózisunkat): Az ilyen társadalom egyre jobban lebénul. Megszokjuk azt, hogy mindig hátra nézünk, arra az igazságtalanságra, amit ellenünk elkövettek. Úgy vonszoljuk magunk után a múltunkat, mint az árnyékunkat. Alig marad időnk és kedvünk arra, hogy a jelen iránt érdeklődjünk vagy terveket szőjünk a jövőre. Képzeletünket az emlékezetünk terrorizálja és kiszárítja. A társadalom, mely csak a múltjára mered, az érelmeszesedés veszélyének teszi ki magát.” (Esterházy Péter: A megbocsátásról – A szabadság nehéz mámora)
Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Berlini Művészeti Akadémiának, és több rangos elismerésben részesült. 1996-ban Kossuth-díjat kapott, 1999-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díjat. 2001-ben Márai Sándor-díjas lett, ebben az évben a Harmonia caelestisért megkapta a 2000. év legjobb szépirodalmi alkotásának járó Magyar Irodalmi Díjat. 2002-ben Herder-díjjal tüntették ki, emellett a Közép-európai Irodalmi és Kulturális Társaság (CET) irodalmi díját is neki ítélték. 2004-ben megkapta a Német Könyvkereskedelem Békedíját, az egyik legrangosabb német irodalmi kitüntetést. 2006-ban Prima Primissima-díjas, tavaly az osztrák kulturális minisztérium Manes Sperber-díjával tüntették ki, és Budapest díszpolgárává választották, 2011-ben az AEGON Művészeti Díjat vehette át.
Műveiről egy interjúban így nyilatkozott: „Mindig van egy egyszerű történet, amit egyszerűen el akarok mesélni, és akkor aztán ez nekem nem sikerül. Ezek az én könyveim”.
