A nép kollégiumok korszakát a „Sej, a mi lobogónkat” című induló nyomán szokták a „Fényes szelek” nemzedékének nevezni. Jancsó Miklós filmje a meghatározó és vízválasztó 1968-as évben jelent meg.
Sok film született az 1968-as európai forradalmak, diáklázadások élményéből. Nálunk Jancsó Miklósé volt az első, szinte egyidejű mű. Jancsó elmondta Bacsó Péternek, hogy noha a Hernádi Gyulával írt forgatókönyv a NÉKOSZ-nemzedékéről (a NÉKOSZ a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége rövidítése – a szerk.) szólt, a film alapvetően a párizsi „vörös május”, a diáklázadások eszméjét akarta megidézni, s a forgatás közben egy, a csehszlovákiai megszállást előkészítő katonai dzsip „látogatta meg” őket.
„Az 1968-as év meghatározó és vízválasztó dátum. Olyasszerű, mint 1956, de annál is univerzálisabb jelentőségű, mert a megosztott világ mind a két féltekéjét megrengette. Különböző okokból támadt föl ez az új korszakot indító rengés, különböző dimenziókat mozgatott meg. Ugyanakkor ez a két központú forradalmi változtatásigény együtt fejtette ki hatását politikában és kultúrában egyaránt. Így az én filmjeimben is. A „Fényes szelek” -et 68-ban forgattuk.”
Jancsóék azonban nem hátráltak meg: a Fényes szelek története 1948-ba visz el. A forrongó magyar fiatalok a NÉKOSZ mozgalom keretében szállnak szembe az egyházzal. A provokáció tárgya egy papi líceum, melynek rendjét felborítják a megszálló fiatalok, és vitára kényszerítik az ott tanulókat. Laci (Balázsovits Lajos), a demokrácia, a meggyőzés híve, aki komolyan gondolja elveit, ezért lemond, amikor egy katolikus diákot akarnak letartóztatni. Ekkor a vezetést két lány, Teri (Drahota Andrea) és Jutka (Kovács Kati) ragadja magához…
A népi kollégisták őszintén hitték, hogy maguknak építik az országot, a szocializmust a közeli jövőben megvalósuló társadalmi berendezkedésnek tekintették. Végül 1949. július 10-én szüntették meg a NÉKOSZ-t, amely a „fényes szelek” nemzedékét indította útnak, s a magyar pedagógiatörténet egyik legsikeresebb vállalkozását jelentette.
Jancsó Miklós, a hatalmi erőszak és az emberi alávetettség viszonyát ezúttal a „fényes szellők” korszakában modellálja. Egy kollégiumfoglalás eseménytörténetébe sűríti a forradalom természetrajzát, a mindenáron való, öncélú, tömeges személytelenségbe tompuló, és hatalmi erőszakba torkolló forradalom veszélyeire figyelmeztet.
A Szegénylegényekhez hasonlóan a film stilizációja a csupasz filozófiai alapkérdésre koncentrál: meddig lehet egy (bármilyen) forradalom igazságos? Hogyan tudja egy kis csoport manipulálni a többséget?
Ebben a filmben alakulnak ki a jellegzetes jancsói szimbolika eszközei: tömegekkel, mozgásokkal, dalokkal jeleníti meg az ideológia különböző formáit. A NÉKOSZ-időszakra jellemző kellékekkel, de a manipulációknak megfelelően öltöztetik a papokat, a kollégistákat, a vezető forradalmi sejtet. A kamera is „eltáncolja” a manipulációt: bekeríti, körbejárja, önmagukba zárja a szereplőket, térben jeleníti meg a hatalmi viszonylatokat.
„Csak egy tánc volt” – Magyar táncos filmek ’65-’88
Fényes szelek (1968)
Mafilm, I. Játékfilmstúdió, színes, 80 perc – müpamozi
Időpont: 2013. október 14. 19:00-23:00
Helyszín: Művészetek Palotája, Előadóterem, Budapest
Rendező, forgatókönyvíró: Jancsó Miklós
Forgatókönyv: Hernádi Gyula, Jancsó Miklós
Dramaturg: Bíró Yvette
Operatőr: Somló Tamás
Zene: Vass Lajos
Díszlet: Banovich Tamás
Vágó: Farkas Zoltán
Házigazda: Réz András
Szereplők: Drahota Andrea, Balázsovits Lajos, Kovács Kati, Kozák András, Bálint András, Kosztolányi Balázs, Madaras József, Uri István, Orbán Tibor, Csengery Adrienne, Juhász Jácint, Kern András
