A magát spanyol diplomatának kiadó Giorgio Perlasca több mint 5200 zsidót mentett meg a fasizmus végóráiba, 1944 télen Magyarországon.
Az 1910. január 31-én Comóban született Giorgio Perlasca neve keveseknek cseng ismerősen Magyarországon. Perlasca nem volt Nobel-díjas tudós, sem híres író, vagy filmszínész, csupán egyszerű marhakereskedő a negyvenes, háborús években. Már készülődött egy újabb üzleti útra, de itt rekedt Budapesten 1944-ben, s míg a spanyol vízumra várt, a spanyol konzul elszökött ebből a vérgőzös országból, a nyilashatalom elől.
Spanyol diplomatának adta ki magát
Perlasca 1941-től egy olasz cég megbízottjaként, az olasz hadsereg számára, élelmet – főként húst – vásárolt a Balkánon. 1942 októberétől Budapesten dolgozott – olvasható a Holokauszt Emlékközpont oldalán. A német bevonulás után bujkált, majd internálták. Először Kékesen, majd a csákánydoroszlói Batthyány-kastélyban tartották fogva, ahonnan régi barátja, a spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz segítségével október 13-án került Budapestre. Ő adott neki spanyol állampolgárságot igazoló útlevelet, és felkérte háromszáz spanyol védleveles magyar zsidó ügyeinek intézésére. Megszervezi a védett házakat, vigyáz az ott élőkre.
November végén Sanz-Briz kényszerűségből elhagyta az országot. Ekkor Perlasca beköltözött a követség épületébe, és mivel a magyar alkalmazottak látásból ismerték, elhitték, hogy ő lett a spanyol érdekek képviselője.
Perlasca nyitott szemmel járt és nem nézhette tétlenül az embertelenséget, a zsidók elhurcolását, legyilkolását. Spanyol ügyvivőnek adta ki magát, így sikerült elhitetnie a nyilasokkal, hogy ő diplomata. Védleveleket osztogatott, a védett házakban lakók elbújását segítette a bevagonírozás idején. Lefizetve az SS-megbízottat, további százakat mentett ki a már indulásra váró vagonokból, mondván, hogy az illetők a spanyol követség védelme alatt állnak. Menleveleket állított ki, élelmet, gyógyszert szerzett a védett házakban élőknek; pályaudvarokról, nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket. Valóban volt egy listája, s hogy még többeket menthessen meg, kérdezgette az embereket, milyen neveket mondhatna még.
Perlasca az utolsó napig, Pest felszabadításáig dolgozott, 5200 (dokumentálhatóan 5800) üldözöttet mentett meg a koncentrációs táboroktól, a szinte biztos halálból.
A háború után visszatért Olaszországba, Padovában kereskedőként élte tovább életét. A Budapesten történtekről még családjának sem beszélt. Egészen 1988-ig nem tudott a világ arról, mit tett, hogyan mentette az embereket Budapesten 1944-ben. Ekkor talált rá azok közül a néhány túlélő küzül, akik nekik köszönhetik az életüket. Nem sokkal később kapta meg embermentő tevékenységért a Világ Igaza kitüntetést. Giorgo Perlasca 1992. augusztus 15-én halt meg Padovában.
Magyarul is megjelent Enrico Deaglio: A jótett egyszerűsége című könyve, amelyben emléket állít Perlascának. Ebből írt forgatókönyvet Stefano Rulli és Sandro Petraglia, amelyből most olasz-francia-magyar filmkoprodukciót forgatnak Magyarországon. A rendező, Alberto Negrin magyar színészeket is választott filmjéhez, többek között Cserhalmi Györgyöt, Szacsvay Lászlót, Reviczky Gábort, Stohl Andrást, Rudolf Pétert, Spáh Károlyt. A főhőst, Perlascát Luca Zingaretti alakítja.
