525 éve, 1511. július 30-án született Giorgio Vasari, akinek nemcsak festményei és épületei maradtak ránk, hanem az is, ahogyan ma a reneszánszról gondolkodunk. A művész, építész és író nélkül Leonardo, Michelangelo vagy Raffaello története is egészen másképp élne a köztudatban.
Ha meg kellene nevezni egyetlen embert, aki a reneszánsz emlékezetét megőrizte az utókornak, Giorgio Vasari neve biztosan az elsők között szerepelne. Bár festőként és építészként is jelentős életművet hagyott maga után, valódi halhatatlanságát nem ecsettel, hanem tollal vívta ki.
„Kiváló és hőn szeretett művészeim! Miközben legjobb tudásom szerint munkálkodtam az ábrázolás nemes művészetének javán, a munkámmal járó haszon és megbecsülés mellett oly nagy gyönyörűségben volt részem, hogy nemcsak a művészet hírének terjesztésére, dicsőítésére és erőm szerinti felmagasztalására támadt heves vágyam, hanem igaz szeretet ébredt szívemben azok iránt, akik ugyancsak ismerik ezt a gyönyörűséget, s akik talán nálam nagyobb sikerrel gyakorolták e hivatásukat.” (Giorgio Vasari)
1. Ő írta meg a művészettörténet első nagy bestsellereit
1550-ben jelent meg A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (Le Vite de’ più eccellenti pittori, scultori e architettori), amelyet sokan a világ első művészettörténeti könyvének tartanak.
Vasari több mint száz művész életét mutatta be, köztük Giotto, Donatello, Botticelli, Leonardo da Vinci, Raffaello és Michelangelo pályáját. A könyv nem száraz lexikon: tele van történetekkel, anekdotákkal, műhelytitkokkal és emberi sorsokkal, ezért ma is élvezetes olvasmány.
A kutatók számára ma is megkerülhetetlen, műfajteremtő könyv olvasmánynak sem utolsó, mert Vasari az életrajzi részleteket és a művek ismertetését anekdotikus elemekkel ötvözi. Szövegét át- meg átszövik az anekdoták, pletykák. Vasari abból a megközelítésből indul ki, hogy a középkor művészete egy sötét kor szellemi terméke, amelyen át kellett jutni a klasszikus ókor és saját kora, az újjászületés, a rinascimento (reneszánsz) között. A művészet csúcsának Michelangelót tartja, utána csak hanyatlást észlel.
2. A „reneszánsz” szó is hozzá köthető
A művészettörténet egyik legismertebb fogalmát, a rinascita, vagyis „újjászületés” kifejezést Vasari használta először tudatos művészettörténeti értelemben.
Ezzel írta le azt a korszakot, amely szerinte a középkor után ismét az antik világ eszményeihez fordult. Innen ered a ma világszerte használt reneszánsz elnevezés.
Az utolsó vacsora történetét több festő is feldolgozta akkoriban, így Vasari sem maradhatott ki. Azonban az ő festményének egyedi útja lett. A modern restaurátori technológiának köszönhetően sikerült megmenteni Giorgio Vasari Az utolsó vacsora című monumentális festményét, amely az 1966-os firenzei árvízben csaknem megsemmisült. A mű másfél napig állt vízben és sárban a Santa Croce templomban, ezért hosszú évtizedekig úgy tűnt, helyreállítása lehetetlen. A restaurálást végül a legkorszerűbb eljárások tették lehetővé: a Getty Alapítvány és a Prada támogatásával a firenzei Opificio delle Pietre Dure restaurátorműhely szakemberei új életet adtak a festménynek, amely 2016-ban, az árvíz ötvenedik évfordulóján térhetett vissza eredeti otthonába, a Santa Croce múzeumába.
-google-arts-nd_culture.jpg)
3. Michelangelo volt az örök példaképe
Fiatalon személyesen is megismerte Michelangelót, akit egész életében a művészet legnagyobb géniuszának tartott.
A Viták lapjain Michelangelo a reneszánsz fejlődésének csúcspontjaként jelenik meg. Vasari szerint utána már aligha lehetett tovább emelni a művészet színvonalát – ez az értékítélet évszázadokra meghatározta a művészettörténet szemléletét.
4. Az Uffizi nélkül egészen más lenne Firenze
Vasari nemcsak íróként, hanem építészként is maradandót alkotott. Cosimo de’ Medici megbízásából ő tervezte az Uffizi-palotát, amely ma a világ egyik leghíresebb múzeuma.
Nevéhez fűződik a híres Vasari-folyosó is, amely az Arno fölött összeköti a Palazzo Vecchiót a Palazzo Pittivel. Az épített, fedett folyosó lehetővé tette, hogy a Medici család tagjai biztonságban közlekedjenek a város két fontos épülete között anélkül, hogy az utcára kellett volna lépniük.
5. Festőként tisztelték, íróként lett halhatatlan
Életében Vasarit elsősorban festőként ünnepelték. Ma azonban művészettörténészek többsége egyetért abban, hogy legnagyobb alkotása nem egy freskó vagy oltárkép, hanem a Viták.
Igaz, nem minden állítása bizonyult pontosnak. Egyes történeteit kiszínezte, másokat hallomásból vett át, mégis felbecsülhetetlen értékű forrás, hiszen számos olyan adatot őrzött meg, amely másként örökre elveszett volna.
+1. Michelangelo csípős megjegyzése
Vasari egyszer büszkén mesélte Michelangelónak, hogy a római pápai kancellária egyik hatalmas freskóját mindössze száz nap alatt fejezte be.
A legenda szerint a mester csak ennyit felelt:
– Meg is látszik rajta.
A rövid mondat máig a művészettörténet egyik legismertebb, ironikus anekdotája.
+2. A művész, aki történetet adott a művészetnek
Vasari munkássága nélkül ma egészen másként tekintenénk a reneszánszra. Nemcsak életrajzokat írt, hanem egy egész korszakot rendezett egységes történetté. Az általa felépített „nagy elbeszélés” – Giottótól Michelangelóig – évszázadokon át meghatározta, hogyan gondolkodunk a művészet fejlődéséről.
Lehet, hogy egyes ítéleteit ma már árnyalják a kutatások, de egy dolog változatlan: Giorgio Vasari volt az első, aki felismerte, hogy a műalkotások mögött emberek, sorsok és történetek állnak. Talán éppen ezért olvassák ma is nemcsak a művészettörténészek, hanem mindazok, akiket érdekel a reneszánsz emberi arca.
