„Periklész megérdemli csodálatunkat nemcsak méltányossága és szelídsége miatt, amelyet mindig megőrzött, bármilyen feladattal került is szembe.” Milyen volt Athén államférfija, az a Periklész, aki kiváló szónokként saját szeretőjét is védelmezte a bíróság előtt?
„Tudjátok meg, hogy a boldogság titka a szabadság, a szabadság titka viszont a bátorság.”
Szelíd, mértéktartó, erkölcsileg feddhetetlen, intelligenciájáról híres államférfinak ítélték Periklészt kortársai, és ugyanígy vélekedtek az antik történetírók is. A Kr. e. 495 táján született Periklész kétségkívül szerencsés volt abban, hogy kiváló tulajdonságokkal rendelkezett, melyeket széles körben el is ismertek és saját értékeiről athéni polgártársait is meg tudta győzni. „Mennydörög, villámokat szór, rettenetes mennykövet hord a nyelvén” – mondták róla egy-egy népgyűlési szónoklat után. Beszédeinek tartalma, érvelési képessége és még Plutarkhosz által is emlegetett hatásos hangereje képessé tették arra, hogy a vezető politikusok közül is kiemelkedjen. Periklész a város legbefolyásosabb vezetőjeként a kultúra központjává, gazdag, tengeri nagyhatalommá tette Athént.
„Légy ura asszonyodnak”
„Légy ura asszonyodnak” – hirdette a hellén civilizáció erkölcsi rendjének fő védnöke, Apollón. És hirdette emellett azt is, hogy az embernek kötelessége önmagát és a vele élőket alaposan megismerni. Kevés adat maradt ránk Aszpásziáról, aki nemcsak szépsége, hanem szellemi adottságai révén is kimagaslott kortársnői közül. Ehhez a rendkívülinek tartott nőhöz kötötte életét Periklész, akit a legnagyobb görög államférfiként említünk ma.
Aszpászia Milétosz városából érkezett Athénba szerencsét próbálni. Tudta, hogy idegen nők csak kurtizánként érvényesülhetnek, de ez őt nem zavarta, hiszen szülővárosában is hivatásos hetéra volt. A hetéra (ma kitartott nőként neveznénk) szerelmi szolgáltatásokat nyújtó nő volt, aki gyakran több kiváltságot élvezett, mint egy feleség. A hetérák műveltek voltak, zenén és táncon kívül értettek a politikához, gyakran a művészetekhez is, szellemesen társalogtak, így a férfiak lelki kapcsolat utáni vágyát is ki tudták elégíteni. Nem csoda, hogy áruk néha a csillagos égig emelkedett.
A hetérák közül a legnagyobb megbecsülésben Aszpásziának, Periklész kedvesének volt része, aki olykor a kor legismertebb bölcselőit is megleckéztette éles eszével, gyorsan pörgő nyelvével, intelligenciájával.
Nem ütközött meg azon senki, hogy Athén legmagasabb rangú államférfija egy hetérával kezdjen életet, hiszen Periklész állandó kapcsolatot tartott velükl, és így találkozott össze egyszer Aszpásziával is. Ám azon már sokan megbotránkoztak, hogy nem kizárólag szerelmi szolgáltatásokat fogadott a fiatal lánytól. Periklész nem egy könnyed fellángolásnak engedett, Aszpászia iránti elkötelezettsége komoly volt. Felesége könnyen vette a válás felajánlását, így Kr. e. 445-től Athén vezetője már együtt élt a milétoszi lánnyal. Az átlagos athéni asszonyok megvetették a hetérákat, ugyanakkor erősen irigyelték is őket. Aszpászia különösen felkeltette haragjukat, mert neki semmi olyasmit nem tudtak felróni, amivel az asszonyok válogatás nélkül vádolták az osztályához tartozó nőket. Aszpászia valódi szerelmet érzett, egész életében hűséges maradt (amit nemigen lehet elmondani a legtöbb asszonyról), és mivel Periklész mértékletes életmódja közismert volt, aligha vádolhatták azzal, hogy túlzott költségekbe verte szeretőjét. Nem egy gunyoros verset írtak a görög vezér és szeretője kapcsolatáról, Kratinosz egyszerűen prostituáltnak nevezi Aszpásziát:
„S Hérát szüli, Aszpasziát őneki a szajha Ledér,
ily lotyót, ily ebszeműt”
Az államférfi államügyekben kikérte Aszpászia véleményét, a nő pedig – mai kifejezéssel élve – irodalmi szalont nyitott a város neves férfiai számára. Megfordult itt a két nagy filozófus, Platón és Szókratész is. Aszpásziát Kr. e. 438-ban istentagadás vádjával bíróság elé állították, ám ő nő és idegen létére, nem jelenhetett meg a bírósági tárgyaláson. Védelmében Periklész mondott beszédet, és rimánkodására fölmentették. Az istentelenség vádját Hermipposz vígjátékíró arra alapozta, hogy Aszpászia egy alkalommal állítólag vendégséget rendezett otthonában, s a megjelent vendégeket a kilenc múzsa jelmezébe öltöztette, és a múzsák nevén szólította őket. A per tárgyalásán alkalom nyílt rá, hogy előhozakodjanak a közszájon forgó történetekkel Aszpászia erkölcstelenségéről és Periklész szerelmi kalandjairól.
Boldogságuk nem tartott túl sokáig, Kr. e. 429-ben a férfit is elragadta az Athént sújtó járvány. Hogy védje családját, özvegye újból férjhez ment egy magas rangú politikushoz, aki ugyancsak hamar elhalálozott. Az asszony további sorsáról nem maradtak hátra dokumentációk.
LaZa
